Jó, tudom, ártalmatlan hóbort, de mégis milyen magával ragadó ez a világ a regények, filmek által keltett fantáziákkal. Miközben a megfelelő kötőféken tartott hobbi besimul az ember szelíd hétköznapjaiba.
Az eredendő szenvedély persze a nyugodt, szunnyadó felszín alatt ugrásra készen tovább él. És a legváratlanabb helyzetben kel életre. Amikor már azt hihetnők, hogy ősi vonzódásunk csillapítására elegendő mondjuk megnézni a világ mozikínálatából a megfelelő westernfilmet – Jeff Bridgesszel A félszeműt, John Wayne-nel A vadnyugat hőskorát vagy Tarantinótól az Aljas nyolcast –, akkor az élet megmutatja, hogy ő találékonyabb, mint az emberi képzelet.
A világhálónak hála napjainkban néhány kattintással az oklahomai cowboymúzeum virtuális látogatója lettem. Van ilyen a férfiember életében. Két halaszthatatlan, fontos államügy közepette megnézem, hogy hatlövetű Colt pisztoly mintájú mandzsettagomb meg a navajo indián mintás lópokróc kapható-e még. A Little Bighorn-i csatáról szóló képes album meg ugye nyelvgyakorlás céljából is hasznos lehet. (A végét már tudom, Custer tábornok elesik, Crazy Horse, vagyis Eszeveszett Ló főnök felmagasztosul.
A csataképeket mindig imádtam, holott, akárcsak Sitting Bull, Ülő Bika, békére vágyik a lelkem.)
Az oklahomai múzeum halad a korral. Napjainkban lehet kapni cowboymintájú maszkot. Nocsak. Osztok-szorzok: a lélektani határon belül van az ára, nincs tizenöt dollár. A lélektani gépezet beindult. Ősi indián földről egy kis darab vászon, de micsoda üzenettel! A járványveszély idején plusz pszichológiai megerősítés: az indián merészen és méltósággal küzd.
