Csillag a homlokon

Andrew Lloyd Webber és szövegírója, Tim Rice szemtelenül fiatalok voltak, amikor Jézus utolsó napjairól szóló zenés darabon kezdtek dolgozni. A húszas éveik elején járó szerzőpárostól merész ötlet volt már önmagában az is, hogy bibliai témát dolgozzanak fel, de a választott zenei műfaj akkoriban talán ennél is meredekebb vállalás volt. A rockopera egymástól látszólag teljesen távol álló zenei stílusokat keresztez. A grandiózus szimfonikus hangzás és a rockzenéből áradó nyers erő ötvözése 1970-ben még igencsak gyerekcipőben járt.

A zeneszerzővel közel négy évtizede szakmai barátságot ápoló Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója megerősíti, hogy bátor, egyesek szemében szentségtörő gondolat volt az emberiség legismertebb történetét rockzenében elmesélni.

A művészetnek azonban folyamatosan új utakat kell keresnie, megőrizve igazságát és hitelességét.

Bár Webber a kezdetektől színpadra álmodta meg a Jézus Krisztus szupersztárt, mégis rögös volt az út a színházi bemutatóig. Hihetetlen, de nem volt producer Londonban, aki rábólintott volna egy vallásos tematikájú rockoperára, sőt a szakemberek ,,a történelem legrosszabb ötleteként” emlegették az elképzelést. Amikor a producerek nem adtak zöld utat a színpadi megvalósításnak, a két ambiciózus művész a zenei anyagból dupla bakelitlemezt adott ki. A kezdeti nehézségek, amelyek akkor átoknak tűntek, utólag visszatekintve áldásnak bizonyultak: a meglévő partitúrát kissé áthangszerelve sokkal korszerűbb, energikusabb és dinamikusabb verzió látott napvilágot. A dalokból áradó elsöprő lendületnek nagy tömegek kerültek bűvkörébe, így a lemez sikere először a slágerlisták élére, majd egy éven belül a Broadway színpadára repítette Jézus és Júdás történetét.

A színházi bemutató alkalmával a közönség már szinte fejből tudta a dalokat, így a koncertélmény az első előadástól kezdve garantált volt.

– A kezdeti meghökkenést mára egyértelmű elragadtatás váltotta fel – összegzi a Madách Színház igazgatója, aki a darab újdonságerejét a karakterek egyedi megközelítésében is látja. – Júdás negatív megítélése meglehetősen egynemű volt korábban, hiszen az árulás tette tapad a nevéhez. Ezen semmit sem változtatott Tim Rice és Andrew Lloyd Webber, de azért árnyalták ­Júdás figuráját. Megmutatták belső gyötrődését, az önmagával vívott harcát, miközben az igazságtétel ugyanúgy Jézusé maradt.

A darab címadó motívumát Webber étteremben vetette papírra, pontosabban papír híján szalvétára. A zeneszerző arra már nem emlékszik, hogy mikor pattant ki fejéből az ikonikussá vált dal, merthogy először elfelejtette, és csak a londoni Fulham Roadon sétálva jutott eszébe újra. Éppen a Carlo’s Place étterem mellett haladt el, és bár alig ismerte a tulajdonost, kétségbeesetten berontott, hogy lekottázhassa a dallamot. Szirtes Tamás egyenesen úgy fogalmaz: Isten ujja rajta volt, amikor Webber ezt a zenét írta. A rock katartikus szenvedélye, lázadása és dinamikája mutatkozik meg abban a bibliai történetben, amelyhez minden embernek köze van. Erős hatáselem, hogy az előadáshoz kétezer éven átívelő látványvilágot lehet megjeleníteni. A szerepek pedig egyéniségüket és igényességüket tekintve a zenés színjátszás csúcsai.

A Jézus Krisztus szupersztár szereposztásához is fűződnek emlékezetes anekdoták. Webber éppen énekeseket keresett a lemezfelvételhez, ezért az egyik leghíresebb helyre, a Pheasantry Clubba is ellátogatott, hogy meghallgasson egy jelöltet Pilátus karakterére. A jazzénekes ugyan nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de Webber felfedezett egy 17 éves tehetséget, aki egy szál gitárral kísérte énekét. A zeneszerző rögtön tudta, hogy megtalálta a tökéletes Mária Magdolnát, Yvonne Elliman neve és hangja pedig végérvényesen összeforrt az emblematikus karakterrel. Olyannyira, hogy ő volt az eredeti énekesek közül az egyetlen, aki a lemezen, a színházi bemutatón és az 1973-as filmadaptációban is szerepelt.

Rögös út a bemutatóig. A színpadi műből filmadaptáció is készült Ted Neeley címszereplésével
Fotó: Getty Images

A Madách Színház igazgatója a magyar szereposztásból Sasvári Sándort említi, aki a Dóm téri ősbemutató után is hosszú éveken át bújt Jézus bőrébe: – Nagyon jó pillanatban, éppen kibontakozóban lévő színészi életszakaszban találta meg ez a szerep. Rendkívül mélyen tudott vele azonosulni, és azt hiszem, hogy a személyiségfejlődését is jelentősen befolyásolta. Csodálatos dolog, amikor a művészet és a valóság így hat egymásra. Mindig varázslatos élmény látni a színházban, amikor a képzelet és a valóság határa összemosódik.

Ha már a magyar vonatkozásoknál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy

Budapest volt az első kelet-európai főváros, ahol a zeneszerző engedélyezte darabjait a hidegháborús időkben. Webber a Macskák 1983-as premierjének alkalmából látogatott először hazánkba.

– Közvetlenül London után és New York előtt, a világon másodikként mutathattuk be a Macskákat. Akkor tettük le művészbarátságunk alapjait, amely hasonló gondolkodásunknak és értékrendünknek köszönhetően azóta is töretlen – emlékezik vissza Szirtes Tamás. – Webber nagy híve volt a vasfüggöny lebontásának.

Véleménye szerint az általa képviselt ,,totális színház”, amely Magyarországon annak idején elképzelhetetlennek tűnt, a szabad világ üzenetét hordozza magában. Ez valóban így volt: a Macskák és a musical műfaja olyan színházi teljességet mutatott, amelynek az akkori európai közhangulatban, amely a vasfüggöny lebontása idején átjárta a mindennapokat, nem volt párja. Mivel ez a színházi kifejezésmód vágyott és kívánatos világot sejtetett, nagy hatással volt a közgondolkodásra.

Az első Webber-darab magyarországi sikere óta Szirtes Tamás többször is megkapta a lehetőséget, hogy saját koncepció alapján rendezhesse meg a zeneszerző műveit:

– A non-replica engedély különleges kegy, a bizalom jele. A híres művész ilyenkor odaadja a művet a rendező kezébe, és azt mondja, hogy ,,cselekedj legjobb belátásod szerint”. Nem kényszerít rá Nyugaton, Londonban vagy New Yorkban már bevált megoldásokat. Az elmúlt években a Madách Színház társulatának többször is alkalma volt együtt dolgozni Webberrel, így megismerhettük a világhírű zeneszerző emberi oldalát is. Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a zseniális művész pár lépéssel a föld fölött jár, viszont Webber rendkívül gyakorlatias, de azért ott van a csillag a homlokán.

Idén nyáron, a Szegedi Szabadtéri Játékok műsorára tűzi az ötvenéves Jézus Krisztus szupersztárt, míg a Madách Színház online nézőterén Webber egyfelvonásos művével találkozhatunk: a Vasárnap mondd el című produkció magyarországi ősbemutatója akár újabb színháztörténeti mérföldkő is lehet.