Andrew Lloyd Webber és szövegírója, Tim Rice szemtelenül fiatalok voltak, amikor Jézus utolsó napjairól szóló zenés darabon kezdtek dolgozni. A húszas éveik elején járó szerzőpárostól merész ötlet volt már önmagában az is, hogy bibliai témát dolgozzanak fel, de a választott zenei műfaj akkoriban talán ennél is meredekebb vállalás volt. A rockopera egymástól látszólag teljesen távol álló zenei stílusokat keresztez. A grandiózus szimfonikus hangzás és a rockzenéből áradó nyers erő ötvözése 1970-ben még igencsak gyerekcipőben járt.
A zeneszerzővel közel négy évtizede szakmai barátságot ápoló Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója megerősíti, hogy bátor, egyesek szemében szentségtörő gondolat volt az emberiség legismertebb történetét rockzenében elmesélni.
A művészetnek azonban folyamatosan új utakat kell keresnie, megőrizve igazságát és hitelességét.
Bár Webber a kezdetektől színpadra álmodta meg a Jézus Krisztus szupersztárt, mégis rögös volt az út a színházi bemutatóig. Hihetetlen, de nem volt producer Londonban, aki rábólintott volna egy vallásos tematikájú rockoperára, sőt a szakemberek ,,a történelem legrosszabb ötleteként” emlegették az elképzelést. Amikor a producerek nem adtak zöld utat a színpadi megvalósításnak, a két ambiciózus művész a zenei anyagból dupla bakelitlemezt adott ki. A kezdeti nehézségek, amelyek akkor átoknak tűntek, utólag visszatekintve áldásnak bizonyultak: a meglévő partitúrát kissé áthangszerelve sokkal korszerűbb, energikusabb és dinamikusabb verzió látott napvilágot. A dalokból áradó elsöprő lendületnek nagy tömegek kerültek bűvkörébe, így a lemez sikere először a slágerlisták élére, majd egy éven belül a Broadway színpadára repítette Jézus és Júdás történetét.
A színházi bemutató alkalmával a közönség már szinte fejből tudta a dalokat, így a koncertélmény az első előadástól kezdve garantált volt.
– A kezdeti meghökkenést mára egyértelmű elragadtatás váltotta fel – összegzi a Madách Színház igazgatója, aki a darab újdonságerejét a karakterek egyedi megközelítésében is látja. – Júdás negatív megítélése meglehetősen egynemű volt korábban, hiszen az árulás tette tapad a nevéhez. Ezen semmit sem változtatott Tim Rice és Andrew Lloyd Webber, de azért árnyalták Júdás figuráját. Megmutatták belső gyötrődését, az önmagával vívott harcát, miközben az igazságtétel ugyanúgy Jézusé maradt.