A Titanic és a mentőcsónakokban rettegő utasok segítségére siető Carpathia nevű kivándorlóhajó története bejárta a világot. Az újságok kiemelten foglalkoztak a mentésben részt vevő orvosokkal. Százharmincöt éve született Lengyel Árpád, akinek hőstettét akkoriban mindenki ismerte. Magyarországon még mindig kevesen tudnak róla.
– A Titanic tragédiájának ötvenedik évfordulóján, 1962-ben édesanyámat, Lengyel Annát felkereste az Esti Hírlap egyik újságírója – emlékszik vissza a történtekre az unoka, Völgyi Márta. – Én 16 éves voltam, és addig soha nem hallottam még se a Titanicról, se a Carpathiáról. A szüleim azért nem meséltek róla, mert a nagyapám többféle emlékérmet és díszoklevelet kapott, és a hatvanas években nem számított jó pontnak, ha egy családban valakinek amerikai vagy angol elismerései voltak. Annyit tudtam a nagyapámról, hogy orvos volt, 54 éves korában halt meg, és mi abban a lakásban élünk, amelyben azelőtt a nagyszüleim.
Öt évtizeddel az események után Lengyel Árpád lánya úgy ítélte meg, hogy már beszélhet a történtekről az újságíróval.
Elővette az otthon őrzött tárgyakat, emlékeket, amelyekről az unoka nem is tudta, hogy léteznek. Megmutatta azt az ezüstérmet és díszoklevelet, amelyet Lengyel Árpád a liverpooli Hajótöröttek Társaságától kapott önfeláldozó orvosi munkájáért, valamint azt az aranyérmet is, amelyet a Titanic megmentett utasai adományoztak a Carpathia valamennyi tisztjének. A beszélgetés után rengeteg kérdés merült fel az unokában, és elindította az úton, hogy jobban megismerje a nagyapja életét. 1999-től édesanyja betegsége miatt Völgyi Márta ápolja tovább Lengyel Árpád hagyatékát. A mai napig őrzi a távcsövét, orvosi táskáját, üvegfecskendőjét és szikéit, amelyek a Carpathián is vele voltak, illetve számos más tárgyat a későbbi éveiből.
– Nagyapám 1886-ban született Pilismaróton. Elemi iskoláit Pesten végezte, majd a Tavaszmező utcai reálgimnáziumban érettségizett. Nagyon jó tanuló volt, kitűnő tanárokkal találkozott. A matematikát Kacsóh Pongrác, a János vitéz zeneszerzője tanította az osztályának – meséli Völgyi Márta.
Lengyel Árpád 1909-ben diplomázott a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem orvosi karán, és a Rókus-kórházban végezte fül-orr-gégészeti szakirányú tanulmányait. Hogy minél több tapasztalatot szerezzen, már elsőéves medikus korában tagja lett a Budapesti Önkéntes Mentőegyesületnek, ahol orvosi munkája mellett haláláig dolgozott. 1911 novemberében meglátott egy újsághirdetést: angolul beszélő magyar orvost kerestek a Carpathia nevű hajóra. A múlt század elején több tízezren váltottak jegyet kivándorlóhajókra, hogy a tengerentúlon kezdjenek új életet. A Carpathiára az idegen nyelvet nem beszélő magyar kivándorlók segítésére toboroztak orvosokat. Lengyel Árpád 1912. március 9-én vette föl a hajóorvosi állást. A Carpathia menetrendszerűen közlekedett Fiume és New York között. 1912-ben április 11-én indultak vissza New Yorkból. A hajó kapitánya, Arthur Henry Rostron már huszonhét éve szolgált a tengeren, és három hónapja volt a Carpathia parancsnoka. Miután április 15-én éjfél után megkapták a Titanic vészjelzését, Rostron kapitány azonnal visszafordította a Carpathiát. Ekkor 107,4 kilométerre jártak a süllyedő hajótól. – Minden gőzt a gépeknek, teljes sebességgel előre! – adta ki a parancsot.
Miközben 18 csomóval szinte vágtattak visszafelé, utasította a személyzetet, hogy hatalmas üstökben vizet és kávét forraljanak, készítsenek elő gyógyszereket, kötszereket, takarókat, röviditalokat, hogy átmelegítsék a túlélőket. Olyan gyorsan készültek a mentésre, ahogy csak tudtak.
