Minden gőzt a gépeknek!

A Titanic 1912. április 15-ére virradó éjjel süllyedt el. A Carpathia rádiótávírásza nem sokkal éjfél után fogta a vészjelzéseket, de mire a helyszínre érkeztek, a Titanic már 3821 méter mélyen feküdt a hullámsírban. A Carpathia három orvosa közül a kapitány Lengyel Árpád doktort bízta meg a túlélők elsődleges megvizsgálásával. A maga idejében az egész világ elismerését kiérdemlő magyar orvos unokája, Völgyi Péterné Reich Márta szeretné, ha nagyapja neve itthon sem merülne feledésbe.

20210507 Budapest Dr Lengyel Árpád RMS Carpathia hajóorvosa aki a Titanic túlélőit mentette. Fotó: Bach Máté Magyar Nemzet képen: unokája Völgyi Péterné Reich Mária Fotó: Bach Máté

A Titanic és a mentőcsónakokban rettegő utasok segítségére siető Carpa­thia­ nevű kivándorlóhajó története bejárta a világot. Az újságok kiemelten foglalkoztak a mentésben részt vevő orvosokkal. Százharmincöt éve született Lengyel Árpád, akinek hőstettét akkoriban mindenki ismerte. Magyarországon még mindig kevesen tudnak róla.

– A Titanic tragédiájának ötvenedik évfordulóján, 1962-ben édesanyámat, Lengyel Annát felkereste az Esti Hírlap egyik újságírója – emlékszik vissza a történtekre az unoka, Völgyi Márta. – Én 16 éves voltam, és addig soha nem hallottam még se a Titanicról, se a Carpathiáról. A szüleim azért nem meséltek róla, mert a nagyapám többféle emlékérmet és díszoklevelet kapott, és a hatvanas években nem számított jó pontnak, ha egy családban valakinek amerikai vagy angol elismerései voltak. Annyit tudtam a nagyapámról, hogy orvos volt, 54 éves korában halt meg, és mi abban a lakásban élünk, amelyben azelőtt a nagyszüleim.

Öt évtizeddel az események után Lengyel Árpád lánya úgy ítélte meg, hogy már beszélhet a történtekről az újságíróval.

Elővette az otthon őrzött tárgyakat, emlékeket, amelyekről az unoka nem is tudta, hogy léteznek. Megmutatta azt az ezüstérmet és díszoklevelet, amelyet Lengyel Árpád a liverpooli Hajótöröttek Társaságától kapott önfeláldozó orvosi munkájáért, valamint azt az aranyérmet is, amelyet a Titanic megmentett utasai adományoztak a Carpathia valamennyi tisztjének. A beszélgetés után rengeteg kérdés merült fel az unokában, és elindította az úton, hogy jobban megismerje a nagyapja életét. 1999-től édesanyja betegsége miatt Völgyi Márta ápolja tovább Lengyel Árpád hagyatékát. A mai napig őrzi a távcsövét, orvosi táskáját, üvegfecskendőjét és szikéit, amelyek a Carpathián is vele voltak, illetve számos más tárgyat a későbbi éveiből.

– Nagyapám 1886-ban született Pilismaróton. Elemi iskoláit Pesten végezte, majd a Tavaszmező utcai reálgimnáziumban érettségizett. Nagyon jó tanuló volt, kitűnő tanárokkal találkozott. A matematikát Kacsóh Pongrác, a János vitéz zeneszerzője tanította az osztályának – meséli Völgyi Márta.

Fotó: Bach Máté

Lengyel Árpád 1909-ben diplomázott a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem orvosi karán, és a Rókus-kórházban végezte fül-orr-gégészeti szakirányú tanulmányait. Hogy minél több tapasztalatot szerezzen, már elsőéves medikus korában tagja lett a Budapesti Önkéntes Mentőegyesületnek, ahol orvosi munkája mellett haláláig dolgozott. 1911 novemberében meglátott egy újsághirdetést: angolul beszélő magyar orvost kerestek a Carpathia nevű hajóra. A múlt század elején több tízezren váltottak jegyet kivándorlóhajókra, hogy a tengerentúlon kezdjenek új életet. A Carpathiára az idegen nyelvet nem beszélő magyar kivándorlók segítésére toboroztak orvosokat. Lengyel Árpád 1912. március 9-én vette föl a hajóorvosi állást. A Carpathia menetrendszerűen közlekedett Fiume és New York között. 1912-ben április 11-én indultak vissza New Yorkból. A hajó kapitánya, Arthur Henry Rostron már huszonhét éve szolgált a tengeren, és három hónapja volt a Carpathia parancsnoka. Miután április 15-én éjfél után megkapták a Titanic vészjelzését, Rostron kapitány azonnal visszafordította a Carpathiát. Ekkor 107,4 kilométerre jártak a süllyedő hajótól. – Minden gőzt a gépeknek, teljes sebességgel előre! – adta ki a parancsot.

Miközben 18 csomóval szinte vágtattak visszafelé, utasította a személyzetet, hogy hatalmas üstökben vizet és kávét forraljanak, készítsenek elő gyógyszereket, kötszereket, takarókat, rövid­italokat, hogy átmelegítsék a túlélőket. Olyan gyorsan készültek a mentésre, ahogy csak tudtak.

A hajnali négy órára a helyszínre érkező Carpathia­ tengerészei először csak bútorokat, fadarabokat, ajtókat, ablakkereteket pillantottak meg a vízben, majd az első mentőcsónak után szép lassan a többit is. A három orvos közül egyedül Lengyel Árpádnak volt mentős gyakorlata, ezért a kapitány azt a parancsot adta, hogy ő álljon a fedélközi ajtóba, és fogadja a túlélőket. Pillanatok alatt kellett eldöntenie, hogy ki milyen ellátást, kezelést kapjon. Lengyel Árpád visszaemlékezéseiben ezt írta: „A hideg dacára hűléses megbetegedés szinte nem volt. Akadt 42 töréses eset, ezeket a rögtönzött műtőkben láttuk el, de kivétel nélkül mind a 705 megmentett sokkos állapotban volt. Nem tudták, hol vannak, kétségbeesetten sírva, remegve keresték hozzátartozóikat, férjüket, feleségüket, gyerekeiket, szüleiket. Az emberi szenvedés látványa megrendítő volt.”

Az orvosi táska, amelyet Lengyel Árpád mentés közben használt Fotó: Bach Máté

– Voltak egy-két éves gyerekek, akik még beszélni se tudtak, és a felnőttek se tudták, hogy milyen nemzetiségűek vagy kihez tartoznak – fűzi hozzá Völgyi Márta. – A személyzet és az orvosok átadták a kabinjukat a túlélőknek, és az éjszakákat a fedélzeti padokon töltötték. Három és fél napig tartott az út New Yorkba, ahol a kikötőben óriási ovációval fogadták a Carpathiát. Az április 19-én megjelenő újságok címlapon számoltak be a hősies munkát végző orvosokról és a Carpathia személyzetének helytállásáról. A The New York Times egész oldalas interjút közölt a nagyapámmal.

A Carpathia másnap reggel visszaindult Fiu­mébe. A tragédia, a több száz ember drámája annyira megviselte Lengyel Árpádot, hogy soha többet nem szállt hajóra. Miután hazaértek, beadta a felmondását, és leszerelt. Huszonhat éves volt. Rostron kapitánnyal és a személyzettel 1912. május 17-én ismét találkozott – szárazföldön, Budapesten. A Magyar Testgyakorlók Köre, az MTK jótékonysági futballmeccsre hívta ki a Carpathia legénységét, és a mérkőzés bevételét a Titanic túlélői javára ajánlották fel. Lengyel Árpád, Bárczy István, az akkori polgármester és Rostron kapitány díszpáholyból nézték a játékot.

Lengyel doktor az első világháború alatt katonaorvosként olyan vonaton teljesített szolgálatot, amely a frontvonalról a hátországba szállította a sebesülteket, s már útközben megkezdték az ellátásukat. Később a BKV elődjénél, a BSzKRt.-nál lett üzemorvos. 1919-ben megnősült, majd megszületett a kisfia, Bálintka, aki sajnos 1927-ben meghalt. A történet drámája, hogy a gégészként dolgozó Lengyel Árpád fia torokgyíkban hunyt el.

Völgyi Péterné Reich Márta a nagypapa képével. Lengyel Árpád távcsöve és a Carpathiá-
ról készült fotó (fent) Fotó: Bach Máté

Völgyi Péterné Reich Márta Balogh Tamással közösen írta meg A Titanic árnyékában – Egy magyar orvos élete című könyvet. A kötet bemutatóját a Titanic 100 címmel a Közlekedési Múzeumban rendezett kiállításon tartották meg 2012-ben. Völgyi Márta a könyv megírásához kutatásokat is végzett.

– Szeretném, ha a nagyapám történetét minél többen megismernék

– mondja Völgyi Márta.

– Vetített előadásokat tartok róla, és ahová hívnak, szívesen elmegyek. A XIII. kerületben – ahol évtizedekig magyar–francia szakos tanárként tanítottam – az összes iskolában megtartottam ezt az előadást, sőt Pilisvörösváron, az unokáim iskolájában is. Egyszer egy hatéves gyerek születésnapjára hívtak el vendégnek. A kisfiú meglepően sokat tudott a Titanicról. Mint kiderült, anyukája esténként az én könyvemet olvasta a fiának.

Lengyel Árpád személyes tárgyait számos Titanic-kiállításon láthatta a közönség. Szülőhelyén, Pilismaróton emléktáblát helyeztek el az orvosi rendelő falán. Három évvel ezelőtt a Kresz Géza Mentőmúzeumban tárlattal adóztak az emléke előtt. Lengyel doktor a Fiumei úti temetőben díszsírhelyet kapott, amelyet minden évben a tengerészeti világnapon megkoszorúznak. 2018-ban az Országos Mentőszolgálat Lengyel Árpád-díjat alapított.

Völgyi Péterné Reich Márta az édesanyjával együtt nézte meg James Cameron Titanic című filmjét. Miután kijöttek a moziból, Lengyel Árpád lánya annyit mondott: „Azért a Carpathiát megemlíthették volna.”

Kiemelt kép: Bach Máté