Időutazók

Tudta, hogy az iPhone-t 350 évvel ezelőtt találták fel? Tim Cook, az Apple igazgatója is most jött csak rá. Történt ugyanis, hogy az Apple-vezér nemrég egy amszterdami startupeseményen beszélgetett a korábbi uniós biztossal, Neelie Kroesszel. Az egészségügyi és szórakoztatóelektronikai újdonságok mellett szóba került Cook és Kroes előző esti látogatása is a Rijksmuseumban. Pieter de Hooch 1670-ben készült festményét tekintették meg, amelynek egyik szereplője mintha iPhone-t tartana a kezében. Az apró tárgy valójában egy levél, erre utal a kép címe is: Egy férfi levelet nyújt egy nőnek a ház bejárati csarnokában.

Egy másik kép is izgalomban tartja az internet népét: a XIX. századi osztrák művész, Ferdinand Georg Waldmüller festett meg egy lányt, aki a hegyi ösvényen sétál hódolója felé, miközben kezében egy iPhone-ra hasonlító tárgy van. A net szerint a jelenet úgy néz ki, mintha a lány éppen üzenetet írna, státusfrissítéseket olvasna vagy nézné a Google Mapset, hogy jó irányba viszi-e az erdei út. A várt igazi címre hallgató festmény főszereplője valójában az elemzők szerint valamilyen himnuszkönyvet tarthat a kezében.

Ferdinand Georg Waldmülle „The Expected One” című festményéről készült fotó
Fotó: Hajotthu/Wikimedia Commons

Tény, hogy a XXI. századi társadalom technikai beágyazottsága olyan mély, hogy teljesen lehetetlen szituációkban is hajlamosak vagyunk a mindennapi életünket behálózó technológiát látni. Ráadásul a hasonló történetek újabb és újabb muníciót szolgáltatnak az interneten terjedő időutazós történeteknek. Az időutazás gondolata évszázadok óta izgatja az emberek fantáziáját. Albert Einstein bebizonyította, hogy az idő relatív illúzió, amely a megfigyelők sebességétől függően folyamatosan változik, így különböző lesz a megfigyelők számára. Ha pedig a téridő úgy görbül meg, hogy visszatér saját magába, akkor az elméletben létrejövő féregjárattal lehetségessé válik az időutazás. A tudósok véleménye megegyezik abban, hogy ez a jelenlegi technikai fejlettségi szinten nem elképzelhető, arról azonban megoszlanak a vélemények, hogyha tényleg létrehozzuk az időutazást, szembesülünk-e olyan paradoxonnal, mint például az események megváltoztatása és annak hatásai. Tehát lehetséges-e, hogy egy XIX. századi lány iPhone-t tartson a kezében, anélkül, hogy ez a technikai újdonság változást és ezáltal problémát okozna a jelenben?

Valószínűleg nem. Mégis a Vissza a jövőbe-trilógia és a Terminátor sikere óta filmek tucatjai foglalkoznak a kérdéssel. Az időutazás hívei pedig kapva kapnak minden pletykán vagy furcsának számító képen, amely azt látszik bizonyítani, hogy köztünk élnek már a titkok tudói, akik szívesen járnak vissza a múltba bizonyos eseményekre. Időről időre találni ugyanis olyan képeket, amelyeken a környezethez öltözködésben vagy használati tárgyban nem illő figurák bukkannak fel. Mike Tyson egyik 1995-ös mérkőzésén például az egyik néző úgy tűnik, mintha okostelefonnal videózna. Tény, hogy a férfi kezében van egy világító tárgy, amely lázban tartja az időutazás-hívőket. Bánatukra a net tudományos magyarázatot kedvelő közönsége igyekszik lehűteni a kedélyeket, és akárcsak a festmények esetében, a Mike Tyson meccséről készült fényképre is lehet hétköznapi magyarázatot adni. A kilencvenes években ugyanis bár még nem voltak okostelefonok, de kisebb kamerákat bárki vásárolhatott. Az egykezes felvevőeszközök pedig abban az időben igen népszerűek voltak Amerikában.

Kérdéses tehát, hogy eljutunk-e valaha arra a technikai szintre, hogy képesek legyünk ugrálni az időben, ám jó lenne, ha a technológia jelenlegi beágyazottsága nem termelne szürreális képzeteket.