Magok és pálcikák – Rezeda Kázmér utazásai

Az eretnekek elszántságával és büszkeségével kijelentem: ropiból a nógrádi ropogós a csúcs!

Salgótarján, 2013. január 16. A Nógrádi ropogós sós pálcika a Salgó Center Coop Zrt. salgótarjáni telephelyén 2013. január 16-án. MTI Fotó: Komka Péter Fotó: Komka Péter

– Hogy mit túl nem él az ember gyerekként… – gondolta magában Rezeda Kázmér, és még az oroszórák is eszébe jutottak… Szóval a magokat sósan jó enni, ha nem bokorról, fáról falod, hanem kiharapod a zacskót odahaza. Dixi.

A kép illusztráció. Fotó: MTI / Komka Péter

A ropi pedig még ennél is bonyolultabb. Ugyanis sokféle a ropi. Meg az ilyen mindenféle ropogtatnivaló. Van például olyan, hogy egy kerek műanyag dobozban, kis fakkokra osztva mindenféle ropogtatnivaló van. Na most, abból kizárólag a halacska alakú a finom – igaz, az nagyon. Aztán ugyanez a cég gyárt olyan kicsike sós pereckét is, az se rossz. Ellenben a ropijuk… hát az csapnivaló. S úgy általánosságban kijelenthetjük, hogy gyártanak mindenféle cégek mindenféle ropikat, ilyeneket meg olyanokat, sósakat meg kevésbé sósakat, sajtosakat meg magosokat, és mindegyiket egye meg a fene.

Az eretnekek elszántságával és büszkeségével kijelentem, s vállalom a máglyahalált is: ropiból a nógrádi ropogós a csúcs!

Ebből is látszik, hogy vannak dolgok, amelyeket nem érdemes „megújítani”. Ezek közé tartozik mindenféle tradíció, a nemzet, a család, a klasszikus irodalom és a klasszikus zene, továbbá a ropi. Nógrádi ropogóst tarts otthon. S ha kapatos hajnalon térsz haza, s foggal letépted a zacskó tetejét, fogd lazán a bal kezedbe, jobb kezed ujjaival matass a pálcikák közé, egyszerre kettőt-hármat kihúzva találod meg az ideális mennyiséget, s ezt akkurátusan, ritmusosan, mókusmód szádba tömve nézhetsz a semmibe, s töprenghetsz halálon és halhatatlanságon, továbbá azon, vajon ki volt az a hülye, aki ismét teleitta a gyomrodat…