A felsőfok nyomósítása (túlzófok) a leges-leg- előtaggal alkotható meg: legeslegelső, legeslegjobb. Palóc változata: letesletjobbakat! Ezt a nyomósító felsőfokot még „ritkának” nevezi egyik nem is régi grammatikánk. De nincs megállás, az ember mindent tovább akar fokozni a végtelenségig. A felsőfok lassan annyira megszokottá válik, hogy elveszíti jelentését, tehát szükséges a még tovább fokozás. Jókai Anna is felfigyelt rá: „A szeretet csöndes és józan: nem ordít, nem liheg. Az erőszak lelkesedésre kényszerít […]
A szeretet elsimít; az erőszak a túlzásokban élvezkedve lubickol. Földuzzasztja a méreteket […] Mindennapi szóhasználatunk is ehhez a mesterséges felsőfokhoz szoktatott: minden szuper, minden fantasztikus, minden csúcs, minden csoda, varázslat – s ami nem az, hát egyenesen iszonyatos, elviselhetetlen, tűrhetetlen, ócska […] A szeretet homályban is látszik – az erőszak reflektorfényben érzi jól magát.
A szeretet nem toboroz híveket, inkább szétosztódva szaporodik. Az erőszak pedig tábort igényel: gondosan begyűjti és megszámozza közkatonáit. A szeretet nem fizet zsoldot, sőt kéri az önkéntes adónkat. Az erőszak viszont üzletnek sem utolsó. A szeretet nem ígérget jutalmat; az erőszak azonban mindig beígér a bandának.”
