Bűnös hagyaték?

Napjainkban médiavezérelt társadalomban élünk. Aki uralja a médiát, azé a hatalom a tömegek felett.

Penész a falon címmel a Magyar Nemzet Lugasának 2021. június 3-i számában igen fontos írás jelent meg. Balázs Géza Világkocsma című írásában rávillant a társadalom ijesztő mértékű bunkósodására. ­Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus, Buglya Gergely médiaügynökség-vezető és Csejtei Dezső filozófiatörténész pedig „alulról jövő igazságszolgáltatásról” beszélgettek. Mindkét résztvevő egyetért Szvetelszky Zsuzsa következő megállapításával: „A cancel culture tehát lentről felfelé irányuló cenzúra.” Írásomban én ezzel a véleménnyel azért szállok szembe, mert a kulturális identitásunk megőrzéséért folyó szellemi háborúban az ellenség pontos ismerete nélkülözhetetlen.

A kommunista pártok az első világháború után Moszkvában azt a kérdést vizsgálták, hogy a háború mérhetetlen szenvedése után miért nem tört ki világforradalom. A lényegre Antonio Gramsci, az olasz kommunista párt vezetője mutatott rá. Szerinte a fejlett nyugati társadalmakban nincs forradalmi helyzet, ezért a proletárhatalmat csak kulturális forradalommal lehet megszerezni. Ebből következően hosszú meneteléssel el kell foglalni a kultúra és a média minden szegmensét, ami az 1968-as – indok nélküli – párizsi diáklázadás után lényegében véve teljesült. Ezt a programot Herbert Marcuse, a Frankfurti Iskola egyik alapító tagja és a diáklázadás szellemi vezetője frappánsan ekként fogalmazta meg: „Jogosan beszélhetünk kulturális forradalomról, minthogy a tiltakozás az egész kulturális felépítmény ellen irányul. […] Csak egy dolgot állíthatunk teljes bizonyossággal: a forradalom hagyományos eszméje és hagyományos stratégiája már a múlté. […] Amire vállalkoznunk kell, a rendszer egyfajta általános és kiterjedt dezintegrációja.”

Ennek az erkölcsrombolásnak a módszertanát a Frankfurti Iskola tagjai Amerikában dolgozták ki, mivel Hitler hatalomra jutása után célszerűbbnek látták emigrálni. Amerikában különböző egyetemeken helyezkedtek el, ahol a társadalmat mérgező tanaik magvát elvetették. Az eszme évtizedekig búvópatakként, lassan terjedt, miközben a kulturális forradalom eredeti célja megváltozott. A szocialista világrendszer összeomlása után fokozódó intenzitású szellemi háborúvá vált, mely ma a Black Lives Matter mozgalommal kulminálódik. Társadalomkutatóknak kellene feltárniuk a Frankfurti Iskola tanaitól a multikulturalizmusig vezető szellemi áramlatot.

A multikulturalizmus eszméjét szűk kulturális elit indította el. Idézet Samuel P. Huntingtonnak A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyvéből: „A 20. század végén a nemzeti öntudat kulturális és politikai alapköveit értelmiségiek és újságírók kicsiny, ám annál befolyásosabb csoportja vette koncentrált támadás alá. A multikulturalizmus nevében megkérdőjelezték a nyugati civilizáció örökségének létjogosultságát, kétségbe vonták az egységes amerikai kultúra létezését, és faji, etnikai vagy más szubnacionális kulturális egységek, csoportok legitimitását hirdették […] Úgy vélik, hogy »az amerikaiakat meg kell szabadítani a bűnös európai hagyatéktól«. […] A multikulturalisták az amerikai politikai hitvallás egyik legfontosabb tételét is megkérdőjelezték: az egyéni jogok helyett a csoportok jogát hangoztatták […] a csoportok meghatározásában faji, etnikai, nemi szempontok és a szexuális beállítottság figyelembevétele érvényesült […] Vajon milyen jövője lehet egy olyan társadalomnak, melyet a kultúra kohéziós ereje helyett pusztán a politikai ideológiák tartanak össze?”

Fentiek alapján megállapítható, hogy a „cancel culture” nem alulról jövő „cenzúra”, csak annak látszik. Ezt a tiltakozó tömeget láthatatlan pénzügyi elit mozgatja a megvásárolt médián keresztül. David Riesman A magányos tömeg című könyvében már 1968-ban azt írja, hogy „a nyugati emberiség nagyobb része kívülről irányítottá vált”. De hol vagyunk ma már ettől? Napjainkban médiavezérelt társadalomban élünk. Aki uralja a médiát, azé a hatalom a tömegek felett.

A szerző nyugalmazott erdőmérnök