Csak oda

A spanyol kormány jó példával jár elöl abban, hogy milyen is az a törvény, amely teljes mértékig megfelel Brüsszelnek és az LMBTQ-szervezet tagjainak. A múlt héten bólintott rá a madridi kabinet arra a jogalkotási szövegre, amely valós egyenlőséget szorgalmaz transznemű és LMBTQ-személyek jogainak védelmében. A szocialisták és a szélsőbal összefogásából létrejött kormánykoalícióról szóló szerződésben nem is szerepelt ilyen törvény elfogadása, ennek megszövegezésére a Podemos politikusa, Irene Montero egyenlőségügyi miniszter vállalkozott, mintegy önszorgalomból. Hónapokig vajúdott, nehéz szülés volt, ám látva a gyermeket mindenképpen megérte.

Miről rendelkezik az első körben elfogadott törvény szövege, amelyet még megvitatnak a képviselőházban és a szenátusban is? Még az egyik kormányzó pártban is – a szocialisták közt – vannak jó páran, akik nem rokonszenveznek a példamutató törvény minden rendelkezésével. A nemváltást eddig is szabályozta egy 2007-ben született törvény, amely a 16. életévüket betöltött fiatalok számára előzetes orvosi vizsgálatot követően engedélyezte ezt a műtétet. De ez nem volt elég. A mostani elfogadás előtt álló törvény ezt 14 éves kortól teszi lehetővé, bármiféle orvosi jóváhagyás nélkül. Sőt, ha a 12 évét betöltött fiatal rendelkezik bírósági jóváhagyással, már feküdhet is a kés alá. Ez az új idők szava. Felgyorsul az élet, és már egyre fiatalabb korban kell meghatározni, hogy milyen neműként akarnak tovább élni. Érdekes módon valahogy az én nemzedékemet nem izgatta a nemváltás, pedig valamilyen kezdetleges módszerrel lehetőség nyílt volna erre. Mindenki megvolt a bőrében, és ebben kereste problémái megoldását.

A madridi Pride-parádé résztvevői, július 3. Egyre fiatalabban kés alatt Fotó: Getty Images

A rendkívül haladó spanyol szélsőbalos képviselők nem állnak meg ezen az úton, még a nemet visszaalakító terápiákra is gondoltak: be is tiltották azokat. A nemet váltott fia­tal visszaalakítására szolgáló orvosi beavatkozást egyszerűen kínzásnak minősítették. Oda lehet menni, vissza viszont nem. Az orvos, aki ezt végrehajtja, az állásával játszik, a szülő, aki erre kényszeríti gyermekét, tízezertől 150 ezer euróig terjedő pénzbírságra számíthat. Ez még Spanyolországban sem csekély összeg, forintban számolva 3,5 millió­tól több mint ötvenmillió forintig terjedhet. Drákói szigor valósul meg akkor is, ha valaki megsérti az LMBTQ-személyek jogait. Ha valamilyen szexuális tartalmú megjegyzést tesznek rájuk, ha a munkáltató nem alkalmazza őket, vagy ha albérlőnek jelentkeznek, és nemi irányultságuk miatt nem kapják meg a lakást – egy bírósági ítélet után alaposan ki kell majd nyitniuk a bukszájukat az ellenük vétkezőknek. A törvény három év bezárással sújthatja azokat az üzlettulajdonosokat, akik nem adnak munkát az LMBTQ-személyeknek. Így aztán lehet élni: örök munkahely, mert különben feljelentenek, örök albérlet, mert különben feljelentenek, ha ferdén nézel rám, akkor tudd, hogy feljelentenek. Ha egy üzlet beindul…

Ám nem várt ellenfelei bukkantak fel a transztörvénynek, mégpedig a feministák.

A spanyol nőpártiak „történelmi” része, amelynek igen jók a kapcsolatai a szocialistákkal, hevesen tiltakozik a törvény jogerőre emelkedése ellen. De hát mi bántja őket? Az, hogy hosszú évtizedes harcuk most a kukában landol. Hiába vívtak ki pluszjogokat a „bio­lógiai nőknek”, most jönnek az újak, akik egy nyisszantással szintén élvezik ugyanazokat a jogokat. Sőt elég, ha valaki született férfiként nőnek érzi magát, és máris megváltoztathatja a hivatalos dokumentumokban a nemét. Egyes helyeken már tüntetéseket szerveznek azzal a jelszóval, hogy „Nem a transztörvényre!”. Erre nem számítottak a törvény szövegezői, hogy feszültséget keltenek két baloldali tábor közt. A végén – Brüsszel nagy bánatára – még egymásnak esnek a „hölgyek” és a hölgyek. Az ember, ha unatkozik, jó dolgában ilyen problémákat gyárt.