Etikus fémkeresés

Árpád-kori mellkeresztek, pénzváltó mérlegek, illegális fémkeresőzés és rablás helyett önkéntes régészeti munka Szentendrén.

20210618 Szentendre Ferenczy Múzeum Közösségi régészeti kiállítás fotó: Havran Zoltán (HZ) Magyar Nemzet Fotó: Havran Zoltán

Hosszú ideig nem létezett kapcsolat a múzeumok és azok között a civil kincskeresők között, akik a hobbijukhoz fémkeresőket használtak. Mivel a jogszabályok szerint az ismert lelőhelyek területén kívül mindenki kereshetett régészeti leleteket, az amatőrök a megtalált tárgyak egy részét megtartották maguknak, vagy a feketepiacra közvetítették. A fémkeresősök valójában régészeti tevékenységet végeztek, de a szakma látókörén kívül és kontrollálatlanul. 2015–16-ban szigorodott a jogszabály, s onnantól nem lehet illegálisan fémkeresőzni, csak hatósági engedéllyel és múzeumi hozzájárulással. Egyre több civil és amatőr szeretne a kutatásokban aktívan részt venni és a régészekkel együtt jelen lenni, amikor a felfedezés történik. Ehhez az igényhez a múzeumoknak is alkalmazkodniuk kellett.

Pest megyében 2015-ben elindították a közösségi régészeti programot, tudomány-népszerűsítő előadásokat tartottak, a régészek elvitték az amatőröket a terepre, s bevonták őket a munkafázisokba. Az önkéntesek a teljes társadalmat leképezik, a gyerektől a nagypapáig, van köztük szobafestő, ingatlanos, bankár, diák, könyvelő, rendőr. Mióta a szakma és a nagyközönség között szorosabbá vált a kapcsolat, a jóravaló állampolgárok beszolgáltatják a leleteket. Ha nem alakult volna ki ez a viszony, nem láthatnánk azokat a gyönyörű tárgyakat, amelyeket Szentendrén, a hetvenedik születésnapját ünneplő Ferenczy Múzeumi Centrumban, az egykori Pajor-kúria épületében állítottak ki. A Kincskeresés, kaland, tudomány című tárlat a Pest megyei közösségi régészeti kutatásokra összpontosít. Az elmúlt évtizedben több mint húszezer értékes fémlelet és óriási mennyiségű érme került be a múzeumba. A nagyközönség ebből az anyagból, az önkéntesek és múzeumbarátok által beszolgáltatott tárgyakból, illetve a tervásatások, leletmentések tárgyi emlékeiből láthat válogatást.

Rendkívül ritka tárgyak a X–XI. századi keresztek Fotó: Havran Zoltán

Az első teremben a kincs fogalmát járják körbe. Ki mit tekint kincsnek? Itt látható az újlengyel-vatyai több ezer darabos középkori éremkincs egy része. A tatárjárás idején a lakosok az értékeiket a földbe rejtették. Az onnan előkerült tárgyak sok mindent elárulnak a XIII. századi emberek kultúrájáról.

Egy-egy bejárás alkalmával a múzeumok ma már nyolcvan-száz fémkeresőst is meg tudnak mozgatni, ami például elengedhetetlen egy csatatér kutatásához. A dabasi tervásatásnál, a középkori temető kutatásánál évek óta kizárólag önkénteseket alkalmaznak. Nagyon hatékonyak, bármilyen precíz munkafolyamatra alkalmasak. Fényképeken a közösséget is bemutatják, a folyosón több mint száz önkéntes arcképe látható. Segítségükkel három évvel ezelőtt az érdi zátonynál számos fémlelet, ezres nagyságrendben érme és szép számban aranytárgy került elő.

A nagyközönség azzal is szembesülhet, hogy a lelet felfedezése után milyen további munkák várnak a szakemberekre. A kiállítás megépítésében és a szakmai háttér kibontásában két tucat régész vett részt. A falakon látható szövegek mind egy-egy tanulmány kivonatai. Összefoglalják, hogy jelen pillanatban mit lehet tudni például a kora Árpád-kori mellkeresztekről vagy a csillag alakú buzogányokról. Ritkaságszámba mennek az Árpád-kori pénzváltó mérlegek és súlyok.

Az együttműködés gyümölcseként, ha valaki a felszínen megtalál egy értékes tárgyat, a régészek igyekeznek leletmentést szervezni, néhány nap múlva az önkéntesekkel kimennek a helyszínre, nyitnak néhány szelvényt, a bontás során föltárják az anyagot, rögzítik a kincsek előkerülési kontextusát. A munka a kölcsönös haszon jegyében zajlik. Mindenki jól jár. A látogatók is.

(Ferenczy Múzeum – Kincskeresés, kaland, tudomány – Közösségi régészeti projektek Pest megyében. Szentendre, Kossuth Lajos utca 5. A kiállítás 2022. január 31-ig látható.)