Más szavak esetében is történt már olyan, hogy a két magánhangzó között a kiejtésben megnyúlt a mássalhangzó, majd ezt az írás is követte, de ez nem egyik napról a másikra következett be, hanem folyamat végállomása volt. A helyesírási szabályzat 1927-ben megjelent harmadik kiadásában még a békeség, békesség, békeséges, bölcseség, frisseség szóalakok szerepelnek. A szabályzat 1940-ben megjelent nyolcadik kiadásáig annyiban változott a kép, hogy ebben a békesség és a békességes forma már csak mássalhangzó-kettőzéses formában található meg, a bölcseség és a frisseség ellenben továbbra is csak egy s-sel. Aztán az 1954-ben napvilágot látott tizedik kiadásban a bölcseség bölcsességre módosult. A frissesség szó második s-ét 1984 óta írjuk megkettőzve. Azonban hiába ejtjük hosszan a kisebb szóban, esetenként az erősít, óvatosan kifejezésekben az s-t, mégis csak eggyel írjuk. Viszont a nyerseség szó, úgy vélem, az átmenet állapotában van, ugyanis gyakran már írásban is láthatjuk a megkettőzött s-t, például: „Tudott a nyelvükön beszélni, és ilyenkor le is vetkőzte azt a szókimondó nyersességet, amely miatt a felnőttek kissé fáztak tőle.”