Három születés

II. Rákóczi Ferenc neve az emigráció alatt összefonódott a szabadsággal, annak jelképévé vált.

A figuráknak arcuk van, emberléptékű a térhasználat Forrás: II. Rákóczi Ferenc n. o.

A főemberek feleségeknek sokkal okosabban és nagyobb kétfelé való nézéssel kell magokra terhes korukban gondot viselniük, mert hol nagyobb jót remélünk, ott nagyobb gond kívántatik. Illik az fejedelmek és főemberek feleségéhez, hogy az ő magzatjukat az ők maguk tejével neveljék és táplálják – a fenti jó tanácsok a Zrínyi Ilona nevére kiállított várandósgondozási kiskönyvben olvashatók Borsiban, a Rákóczi három születése című tárlaton. A nemrégiben megújult Rákóczi-várkastély állandó kiállítását a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tervezte. Amit a MOME tud, az mai és otthonos: a tervezők a legújabb vizuális technológiát ötvözik a kézműves hagyományokkal, itt meg is lehet érinteni egyes tárgyakat.

A tárlat korhű, de nem avítt, inkább életszerű. Állandó mozgásban van: az ablakkeretben látható kép megidézi a barokk kertet, és a lombok között meg is csillan a cseresznye a nyári melegben. Az életkép életre kel, a faragott szerkezetek mozgásba hozhatók, az ismétlődő gesztusok aztán előhívják a hétköznapokat. Az egykorit és a mait. A figuráknak arcuk van, emberléptékű a térhasználat is – mindez egybevág a forrásokkal. A legújabb kutatások­ szerint ugyanis Zrínyi Ilona tudatosan a – ma már dél-szlovákiai területen fekvő – borsi kastélyban adott életet a fiának, mert ez a Rákóczi-ház a többihez képest kényelmesebb és otthonosabb volt. Itt született II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én.

A figuráknak arcuk van, emberléptékű a térhasználat
Fotó: II. Rákóczi Ferenc n. o.

Másodjára mint hadvezér született meg a vezérlő fejedelem, halála után pedig legendaként született újjá – emlékezete minden bizonnyal túlél majd bennünket, látogatókat is. Az életút felkínálja a kronologikus olvasatot – nemzetközi felmérés szerint a magyar közönség igenis szeret olvasni, kiállításokon a vizuális üzenet mellett kifejezetten számít a szöveges tablókra –, követhetjük tehát az eseményeket időrend szerint. Csakhogy néha vissza kell fordulnunk, át kell vágnunk a már ismerős tereken, hiszen az egykori várkastély nem múzeumnak épült, hanem otthonnak. A cím mesei hármas száma is az ismétlődésre irányítja a figyelmet, beléphetünk a körforgásba az élethez való viszonyulások láttán, mert a születés és halál, az utazás és megérkezés, a hadjárat és emigráció nemcsak Rákóczinak keretezte sorsát, de meghatározta a kortársak és az utódok világképét, nemzeti hagyományainkat is. Rodostó szimbólum lett, a Márvány-tenger partján készített felvételről a hűséges Mikessel együtt hallgathatjuk a tenger mormolását…

Rákóczi Ferenc neve az emigráció alatt összefonódott a szabadsággal, annak jelképévé vált. Magyar, szlovák és ruszin hívei őrizték emlékezetét, és várták visszajövetelét. 1906 októberé­ben, Rákóczi hamvainak hazahozatala és újratemetése napjaiban ezrek indultak zarándoklatra, hogy láthassák a fellobogózott vonatot, hogy utolsó útjára kísérhessék a fejedelmet. Ma számtalan utca és tér viseli nevét itthon és Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Franciaországban vagy Törökországban. Iskola, egyesület, kilátó, híd, de még csokoládé is eszünkbe juttatja őt, és az ötszázas, ha azzal fizetünk. Készült a fejedelemről film, vers, zenés színdarab, róla mesélnek a Rákóczi-fák és a legendák, mint A rodostói kakukk, meg a nóták, faragások. Hosszú a sor, a felsorolás is az, II. Rákóczi Ferenc emlékezetének dokumentációját plafonig érő, kihúzható tárlók őrzik a kiállítás utolsó termében. Bodóczky Antal, a MOME oktatója, a kiállítás egyik tervezője elmondja: ez a szokatlan megoldás az emlékezethez hasonlóan tárolja és hívja elő az élményeket. Úgy működik, mint a memória. Kilépve a Rákóczi-kastély kapuján a járólapon olvasható, Vallomásokból vett idézet is más értelmet nyer, mint befelé jövet: „Minden cselekedetem célja kizárólag a szabadság szeretete volt, és az a vágy, hogy hazámat az idegen járom alól felszabadítsam. Nem bosszúvágy indított erre, nem is koronát vagy fejedelemséget akartam szerezni, nem is a kormányzáshoz volt kedvem. Kizárólag az a hiú dicsöség vezérelt, hogy eleget tegyek kötelességemnek hazám iránt.”

Borsi nincs messze, az ezerkétszáz lelkes, felerészben magyarok lakta település Sátoraljaújhelytől alig öt kilométerre található. És ha már úgyis átléptük a határt, talán még kassai látogatás is beleférhet a napba. Ott nyugszik a fejedelem.

(Rákóczi három élete – a Rákóczi-várkastély új állandó kiállítása Borsiban)