A 2010-es évek közepén lehetett először széles körben hallani a cultural appropriation jobb híján kulturális kisajátításként magyarított fogalmát. Az elméletet a múlt század végén fogalmazta meg Susan Scafidi jogászprofesszor, aki a szerzői jog által védett szellemi alkotásokhoz hasonlónak fogta fel a kultúrák egészét, így kijelentette, hogy annak használata és pénzügyi hasznosítása csak azt a közösséget illeti, amely az adott kultúrát megteremtette és évszázadok óta használja. Ez az elmúlt tizenöt év egyik legdivatosabb elmélete lett az angolszász sajtóban, az internet és a közösségi média előretörésével pedig a hétköznapi emberek is egyre gyakrabban vádolják a hírességeket vagy éppen egymást kulturális kisajátítással. Az elmélet gyökerei összefüggenek az észak-atlanti térség gyarmatosító múltjával, illetve az ebből származó kollektív bűntudattal. Ha a domináns (európai, amerikai) kultúrához tartozó személy másik kultúra elemeit viseli, használja, akkor fennáll annak a veszélye, hogy kisajátítónak tűnik a kevésbé uralkodó kultúra képviselője szemében.
Karácsony a pokol közepén
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész ember maradt a pokol közepén is.