Mumusok

Még mélyebbre süllyedt Haiti, a karib-tengeri ország a káoszban: felbérelt kommandó gyilkolta meg a múlt héten­ az államfőt, Jovenel Moïse-t. A külföldi fegyveresek nagy részét elfogták vagy lelőtték. Állítólag horogra akadt a támadás felbujtója is, de mindig kétkedéssel fogadjuk a haiti rendőrségtől származó híreket. 

Focimeccs nézői Port-au-Prince közelében. Kilátástalan nyomor Fotó: Reuters–Andres Martinez Casares Fotó: REUTERS

Jovenel Moïse államfőt sokak szerint már régóta nem illette meg ez a megszólítás. Tavaly lejárt a mandátuma, de ő maradt a helyén. Különböző jogi manipulációkra hivatkozva, majd a koronavírus-járvány miatt Haitin nem tudtak új elnököt választani. A hívei azzal indokolták hatalmon maradását, hogy a 2015-ös elnökválasztás első fordulóját csalás miatt érvénytelenítették, a második fordulót csak 2016 végén rendezték meg, amelyet megnyert, és Moïse 2017. február 7-én tette le a hivatali esküt, tehát onnan kell számolni az ötéves megbízatását, így az elnökválasztás időpontja csak jövő februárban jön el.

Időközben a parlamenti képviselőknek is megszűnt a megbízatásuk, az ő választásukat is elnapolták. Így előállt az a helyzet, hogy Moïse a parlament nélkül, rendeletekkel kormányzott. Ez ellen tavasszal a haitiak az egész országban milliós tüntetésekkel tiltakoztak, az 53 éves elnököt távozásra szólították fel, korrupcióval, bűnbandákkal való együttműködéssel és önkényuralom kialakításával vádolták. Az elnök viszont alkotmányreformmal állt elő, amelyre jogtudósok szerint nem volt joga, de az erről szóló népszavazást már az idén kétszer elhalasztották. Talán a parlamenti és elnökválasztással együtt még az ősszel megtartják.

Focimeccs nézői Port-au-Prince közelében. Kilátástalan nyomor. Fotó: Reuters–Andres Martinez Casares

Két kormányfője is van Haitinek, mindketten elnöki ambíciókat is táplálnak. Július 7., az elnökgyilkosság dátuma előtt egy nappal rendelkezett az államfő arról, hogy leváltja miniszterelnökét, Claude Joseph helyett Ariel Henryt nevezi ki erre a posztra. De addig, míg az új kormányfő nem teszi le az esküt és nem jelöli ki új kormánya tagjait, Claude Joseph ügyvivőként tevékenykedik. Az alkotmány szerint ha az elnök valamilyen okból nem tudja ellátni megbízatását, akkor a legfelsőbb bíróság elnöke veszi át az államfői teendőket az új elnök megválasztásáig. Ám a legfelsőbb bíró a napokban koronavírusban meghalt, még nem jelölték ki utódját. Az ügyvivő Joseph miniszterelnök úgy értelmezi a törvényt, hogy ő jön a sorban. A kijelölt utód ezt vitatja, hiszen már leváltották. Még ebben sincs megegyezés, miközben az ország hatvan százaléka napi két dollárból – hatszáz forintból – kénytelen megélni.

Miért van Haiti így elátkozva? Talán túl korán köszöntött rá – 1803-ban – a függetlenség a fekete országra. Toussaint Louverture tábornok vezetésével a Hispaniola-sziget nyugati részén élő rabszolgák a XIX. század elején kivívták az elszakadásukat a napóleoni Franciaországtól. A sikeres felkelés után a rabszolgák kimondták, hogy „minden ember – tekintet nélkül színére, vallására, származására – szabadnak és egyenlőnek születik”. Ám a francia felvilágosodás eszméit alig több, mint tíz évvel a nagy forradalom után már nem kellett annyira komolyan venni. A volt gyarmattartó Párizs a valódi rabszolgaság helyett adósrabszolgaságba taszította Haitit, amely évtizedekig fizette a kárpótlást szabadságáért. Ettől az időtől hordozza az átkot: hiába dolgozol, a haszon úgyis más zsebébe kerül.

És ezt magukévá tették a haitiek is. François Duvalier, Papa Doc, akit megbecsült orvosként 1957-ben választottak meg az ország elnökének, hatalomféltésből, az állandó puccsok és merényletkísérletek hatására létrehozta rémuralmát.

A fekete nacionalizmust keverte az Afrikából hozott misztikus vudu vallás elemeivel. A fia, Baby Doc 1971 és 1986 között folytatta apja tevékenységét. Aztán 25 év száműzetés után visszatért hazájába bocsánatot kérni népétől. De hogy lehet megbocsájtani a Tonton Macoute, a haitiak által csak „mumusoknak” nevezett, „nemzetbiztonsági önkéntesek” által megölt ezrek, a bebörtönzött, megkínzott, vagyonukból kifosztott tízezrek sorsáért? Ezek a fegyveres milicisták az éj leszállta után megjelentek a házaknál, egyszerűen agyonverték a kiválasztott személyeket, de talán még nekik volt jobb, mint azoknak, akiket elhurcoltak, és válogatott kínzások közt vudu varázslatokhoz használtak „segédeszközökként”. A „mumusok” hivatalos fizetést nem kaptak, így maguknak kellett ellátmányról gondoskodniuk, amelyet rablással, zsarolással, korrupcióval elő is teremtettek.

A majd negyvenéves diktatúra után sem tudott Haiti talpra állni, erre a hanyatlásra következett be 2010-ben a világraszóló természeti csapás, a fél országot romba döntő földrengés, amelyben közel háromszázezeren haltak meg. Az addig úgy-ahogy működő államgépezet romokban hevert, a közbiztonság megszűnt létezni. De nem kímélte Haitit a kolerajárvány és a 2016-os Matthew hurrikán sem. Az elemzők szerint ekkor virradt fel a bűnbandák kora. Jelenleg több száz bűnözői csoport uralja Haitit, a főváros, Port-au-Prince különböző negyedeit felosztották maguk közt, de még így is állandóak a bandák közti összetűzések. Az egyik legnagyobb bűnözői összefogás Haitin a kilenc bűnszervezetet tömörítő G9, amellyel összefüggésbe hozták a napokban meggyilkolt elnököt, Jovenel Moïse-t is. Ez a csoport egy volt rendőr, Jimmy Cherisier vezetése alatt áll, akinek beceneve Barbecue. Szereti a lassú tűzön sült húsokat. De nem veti meg azt sem, ha ellenségei testrészeit helyezik a pirosan izzó grillrácsra. Nincs olyan ember, akit a saját húsának égett szaga ne törne meg.

Nehéz összehasonlítani, hogy melyik a rosszabb: a Tonton Macoute vagy a bűnbandák tevékenysége, akik válogatás nélkül lopnak, embereket félemlítenek meg, erőszakolnak és gyilkolnak. A cél az, hogy elfojtsák a társadalomban fel-felbukkanó lázadás vágyát, amellyel a kilátástalan nyomorból ki akarna törni. A bűnbandák kedvelt megélhetési módszere az emberrablás. Már nem is törekednek arra, hogy ne lássák őket, a tehetős vagy csupán tehetősnek vélt emberek fényes nappal esnek áldozatul a bűnözőknek. Port-au-Prince-­ben napjában történik legalább egy emberrablás, míg az egész országban úgy hét-nyolcra teszik ennek a számát. Az elraboltak hozzátartozói többnyire fizetnek, amikor megkapják a videófelvételeket meggyötört szeretteikről.

Állítólag az elnököt el kellett volna rabolni, de nem tudni, miért, a rezidenciába belépő első kommandós egy sorozatot eresztett bele. Jovenel Moïse gazdag vállalkozó volt, mielőtt politikai pályára adta a fejét. A megválasztásakor csak kevesen ismerték, mindenfélével kereskedett, de a banánültetvények tették ki a fő bevételi forrását. Aztán elnökként részese lett a Venezuelával kötött PetroCaribe üzletnek. Hitelbe lehetett kőolajat venni Caracastól, mégpedig elképzelhetetlenül jó feltételekkel. Ez mindenféle korrupció melegágya volt. Érdekes módon pont a megállapodást követően ugrott meg a benzin ára a haiti kutakon, amiből országos tüntetések robbantak ki, de ez sem zavarta az elnököt

A gyilkosságot egy 26 fős kolumbiai kommandó hajtotta végre. Érthetetlen, hogy tudták megközelíteni az elnöki rezidenciát, mikor azt testőrök vigyázták. Lehet, hogy őket is lefizették. Bűnözői elszámolási vita is állhat a háttérben. Őrizetbe vettek három amerikai állampolgársággal is rendelkező, haiti születésű személyt. Az egyik egy Floridában élő orvos, aki a közelmúltban magánrepülőgépen érkezett Haitira. Állítólag ő az egész merénylet kitervelője. A haiti rendőrség – rá nem jellemzően – példás gyorsasággal elkapta. Vajon az ellenzéknek köze volt-e az elnök likvidálásához? Minden megeshet ezen a fél szigeten. A haiti nép meg újra reménykedik, hogy ezentúl van esély az ő sorsának jobbra fordulására is: megszűnik a 220 éve tartó átok.