Mumusok

Még mélyebbre süllyedt Haiti, a karib-tengeri ország a káoszban: felbérelt kommandó gyilkolta meg a múlt héten­ az államfőt, Jovenel Moïse-t. A külföldi fegyveresek nagy részét elfogták vagy lelőtték. Állítólag horogra akadt a támadás felbujtója is, de mindig kétkedéssel fogadjuk a haiti rendőrségtől származó híreket. 

Focimeccs nézői Port-au-Prince közelében. Kilátástalan nyomor Fotó: Reuters–Andres Martinez Casares Fotó: REUTERS

Miért van Haiti így elátkozva? Talán túl korán köszöntött rá – 1803-ban – a függetlenség a fekete országra. Toussaint Louverture tábornok vezetésével a Hispaniola-sziget nyugati részén élő rabszolgák a XIX. század elején kivívták az elszakadásukat a napóleoni Franciaországtól. A sikeres felkelés után a rabszolgák kimondták, hogy „minden ember – tekintet nélkül színére, vallására, származására – szabadnak és egyenlőnek születik”. Ám a francia felvilágosodás eszméit alig több, mint tíz évvel a nagy forradalom után már nem kellett annyira komolyan venni. A volt gyarmattartó Párizs a valódi rabszolgaság helyett adósrabszolgaságba taszította Haitit, amely évtizedekig fizette a kárpótlást szabadságáért. Ettől az időtől hordozza az átkot: hiába dolgozol, a haszon úgyis más zsebébe kerül.

És ezt magukévá tették a haitiek is. François Duvalier, Papa Doc, akit megbecsült orvosként 1957-ben választottak meg az ország elnökének, hatalomféltésből, az állandó puccsok és merényletkísérletek hatására létrehozta rémuralmát.

A fekete nacionalizmust keverte az Afrikából hozott misztikus vudu vallás elemeivel. A fia, Baby Doc 1971 és 1986 között folytatta apja tevékenységét. Aztán 25 év száműzetés után visszatért hazájába bocsánatot kérni népétől. De hogy lehet megbocsájtani a Tonton Macoute, a haitiak által csak „mumusoknak” nevezett, „nemzetbiztonsági önkéntesek” által megölt ezrek, a bebörtönzött, megkínzott, vagyonukból kifosztott tízezrek sorsáért? Ezek a fegyveres milicisták az éj leszállta után megjelentek a házaknál, egyszerűen agyonverték a kiválasztott személyeket, de talán még nekik volt jobb, mint azoknak, akiket elhurcoltak, és válogatott kínzások közt vudu varázslatokhoz használtak „segédeszközökként”. A „mumusok” hivatalos fizetést nem kaptak, így maguknak kellett ellátmányról gondoskodniuk, amelyet rablással, zsarolással, korrupcióval elő is teremtettek.

A majd negyvenéves diktatúra után sem tudott Haiti talpra állni, erre a hanyatlásra következett be 2010-ben a világraszóló természeti csapás, a fél országot romba döntő földrengés, amelyben közel háromszázezeren haltak meg. Az addig úgy-ahogy működő államgépezet romokban hevert, a közbiztonság megszűnt létezni. De nem kímélte Haitit a kolerajárvány és a 2016-os Matthew hurrikán sem. Az elemzők szerint ekkor virradt fel a bűnbandák kora. Jelenleg több száz bűnözői csoport uralja Haitit, a főváros, Port-au-Prince különböző negyedeit felosztották maguk közt, de még így is állandóak a bandák közti összetűzések. Az egyik legnagyobb bűnözői összefogás Haitin a kilenc bűnszervezetet tömörítő G9, amellyel összefüggésbe hozták a napokban meggyilkolt elnököt, Jovenel Moïse-t is. Ez a csoport egy volt rendőr, Jimmy Cherisier vezetése alatt áll, akinek beceneve Barbecue. Szereti a lassú tűzön sült húsokat. De nem veti meg azt sem, ha ellenségei testrészeit helyezik a pirosan izzó grillrácsra. Nincs olyan ember, akit a saját húsának égett szaga ne törne meg.

Nehéz összehasonlítani, hogy melyik a rosszabb: a Tonton Macoute vagy a bűnbandák tevékenysége, akik válogatás nélkül lopnak, embereket félemlítenek meg, erőszakolnak és gyilkolnak. A cél az, hogy elfojtsák a társadalomban fel-felbukkanó lázadás vágyát, amellyel a kilátástalan nyomorból ki akarna törni. A bűnbandák kedvelt megélhetési módszere az emberrablás. Már nem is törekednek arra, hogy ne lássák őket, a tehetős vagy csupán tehetősnek vélt emberek fényes nappal esnek áldozatul a bűnözőknek. Port-au-Prince-­ben napjában történik legalább egy emberrablás, míg az egész országban úgy hét-nyolcra teszik ennek a számát. Az elraboltak hozzátartozói többnyire fizetnek, amikor megkapják a videófelvételeket meggyötört szeretteikről.

Állítólag az elnököt el kellett volna rabolni, de nem tudni, miért, a rezidenciába belépő első kommandós egy sorozatot eresztett bele. Jovenel Moïse gazdag vállalkozó volt, mielőtt politikai pályára adta a fejét. A megválasztásakor csak kevesen ismerték, mindenfélével kereskedett, de a banánültetvények tették ki a fő bevételi forrását. Aztán elnökként részese lett a Venezuelával kötött PetroCaribe üzletnek. Hitelbe lehetett kőolajat venni Caracastól, mégpedig elképzelhetetlenül jó feltételekkel. Ez mindenféle korrupció melegágya volt. Érdekes módon pont a megállapodást követően ugrott meg a benzin ára a haiti kutakon, amiből országos tüntetések robbantak ki, de ez sem zavarta az elnököt

A gyilkosságot egy 26 fős kolumbiai kommandó hajtotta végre. Érthetetlen, hogy tudták megközelíteni az elnöki rezidenciát, mikor azt testőrök vigyázták. Lehet, hogy őket is lefizették. Bűnözői elszámolási vita is állhat a háttérben. Őrizetbe vettek három amerikai állampolgársággal is rendelkező, haiti születésű személyt. Az egyik egy Floridában élő orvos, aki a közelmúltban magánrepülőgépen érkezett Haitira. Állítólag ő az egész merénylet kitervelője. A haiti rendőrség – rá nem jellemzően – példás gyorsasággal elkapta. Vajon az ellenzéknek köze volt-e az elnök likvidálásához? Minden megeshet ezen a fél szigeten. A haiti nép meg újra reménykedik, hogy ezentúl van esély az ő sorsának jobbra fordulására is: megszűnik a 220 éve tartó átok.