Fehér öltönyben a fehér kövek között. Van idő állni. Még nem kell lótakozni-futakozni folyvást. De nem találom, akit keresek. Két parcellával arrébb Vastagh Ilonka. Egy szép sír előtt.
Kisgyerekkorom.
Fehér öltönyben a fehér kövek között. Van idő állni. Még nem kell lótakozni-futakozni folyvást. De nem találom, akit keresek. Két parcellával arrébb Vastagh Ilonka. Egy szép sír előtt.
Kisgyerekkorom.
Ilonka nénije.
És a falu útjai. Gömbakácok. Néma kapuk. A porban aranygolyóbisok a lójárások vonalában. Verébrajok csapnak le rájuk. Középen a Petőfi-szobor. Átellenben az emeletes szovjet tiszti lakóház. Köztük a római katolikus templom. Harangjának szava búraként borul a szovjet ház fölé, hogy a falut megóvja. És a kisbolt következik, a sarkon. A villany drága. Odaküldenek fél liter petróért. Kukoricacsutka hegyével van bedugva az üveg. Hamar megszívja magát. A következő vásárláskor már cserélni kell. Molotov-koktéllal járkálok a szovjet ház tövében. Én sem tudom. Fejéskor kell a petróleumlámpa, este. Meg a téli reggeleken. Egy tehén még van. Nincs finomabb, mint a tőgymeleg tej. Amit nem visznek el a szomszédok, a konyhaablak párkányán megalszik. A konyhában is a petróleumlámpa világít. Az asztal fölé szerelt egytányéros izzó csak az Új Ember meg a Szabad Föld olvasásának idején világít. Utána a petróleumlámpa ad világosságot. Nyáron a lámpatányéron lóg a mézes illatú légyfogó szalag. A legyek onnan tornázzák bele magukat a levesbe.
Ebéd után az öregasszonyok az utcai ablakhoz húzzák fa karosszéküket, és figyelnek kifelé. Ahogy a férfiak megindulnak a bögrecsárdákba, odafelé. A délután végén vissza. A két időpont között lassú szivárgás oda is, vissza is.
A tóparton kuksolok. Tavaly és tavalyelőtt nem volt benne víz. Most a fél métert is eléri a mélység. Már vannak benne halak. A szél fölkapja őket valahol, az eső itt ledobja. Ha a megfelelő mértékben hajtom le a fejem, nincs túlsó part, csak a víz. Tengerparton ülök. A szél felkapja valahol a hajókat, az eső ledobja őket, és itt a kikötőjük. Szerecsenek, indiánok, kínaiak lepik el a partot. Majd felemeli őket a szél, és továbbviszi.
A tó is kiszárad. Szikkadt medrében megcsillan a földdé váló halak ezüstje. Visszafoglalja a medret a múlt idő.
A tavaly.
A tavalyelőtt.
Ilonka néni üveg mögött várja ügyfeleit. Csöndes délutánokon csak én érkezem. Útjaim egyike. A másik a pék, akitől elvették a sütödéjét. És bögrecsárdázásból tartja fönn magát. Rendszeresen megjelennek nála a fináncok is. Beülnek. Szolgálati biciklijük az udvaron. Megkapják a fröccseiket. A pénzüket. És dülöngélve tekernek a következő bögrecsárdába.
A harmadik helyem az unokatestvéreim. Néhány utcával arrébb. Unalmasak. Mindenki a szegénységről beszél. Amiről nálunk is tudni mindent.
Ilonka néni! Ő más. Mosolya szinte elolvasztja az irodaüveget. Barna köpeny van rajta. Mindenki köpenyt visel. Mintha senkinek se volna ruhája.
Ilonka nénit minden érdekli. Beszélget velem. Komolyan vesz. Mit csináltam aznap? Hogy vannak a szüleim? Mit csinál anyám? Apám? Főleg ez az utóbbi. Ez érdekli nagyon. Őhozzá többször is visszakanyarodik. Melyik bácsi volt nálunk? Mit csináltak? És alig várom, hogy másnap is mehessek.
Igen. A Vastagh Ilonka már a csendőrségnek is jelentett. A háború előtt. Mondja apám felnőttkoromban. „B” személy volt. Így hívták. Bizalmi.
A háború után, az 1970-es évek végén már tagja volt a megyei tanácsnak. Lehetett rá számítani. Az ő révén biztosan nem került a becsület homokszeme a gépezetbe.
Ahogy fölfedez a sírkövek között, az arcán ugyanaz a széles mosoly terül el, amely gyerekkoromban. És indul felém. Az én arcomon meg az látszik, hogy tudom, miért jön. Eltorzul a tekintete. Mindent megmutat, ami e mosoly mögött lakik. Elfordul. Meredten áll. Én indulok. Otthagyom a sírkövek között.
Fraknói Vilmos béketörekvéseinek bemutatása arra is figyelmeztet minket, hogy az emberi élet és a békés építkezés fontosabb, mint a pusztító háború.
A Nagyik cselekménye egy kulturális-kulináris alapvetésre támaszkodik: az étel és az élet szoros kapcsolatára.
Kábán nézünk magunk elé. Sodortatjuk magunkat a tömeggel. Ez most tényleg megtörtént?
Már röpirata címe is provokáció volt: Magyar conservativ politika – s még inkább az a benne kifejtett, a liberális korszellemmel és a korabeli politikai fősodorral szembemenő konzervatív ideológia és pártprogram.
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
Most kiderül, Zelenszkijnek a fotel vagy a tűzszünet a fontosabb
Kiadták a figyelmeztetést: ne küldj több SMS-t, különben...
Végre Trump is megszólalt az orosz bombázók ukrán megsemmisítéséről
Eddig titkolta Törőcsik Franciska, most végre megmutatta: a rajongók szóhoz sem jutottak!
Egy vérfürdő után benyújtotta lemondását az ukrán szárazföldi erők parancsnoka
Orosz válasz: ballisztikus csapás Ukrajnára
Ezek az ételek jobban károsíthatják a májadat, mint az alkohol
Döbbenetes, mit vittek el Münchenből a PSG vandál szurkolói a BL-döntő után + videó
A Fradi megkezdte a bevásárlást a magyar játékosokból – Lisztes Krisztián is hazatérhet
Ukrajna légicsapása globális kockázatokat rejt
Eldőlt, Orbán Viktor lesz 2026 után is a miniszterelnök újabb négy évre
Fraknói Vilmos béketörekvéseinek bemutatása arra is figyelmeztet minket, hogy az emberi élet és a békés építkezés fontosabb, mint a pusztító háború.
A Nagyik cselekménye egy kulturális-kulináris alapvetésre támaszkodik: az étel és az élet szoros kapcsolatára.
Kábán nézünk magunk elé. Sodortatjuk magunkat a tömeggel. Ez most tényleg megtörtént?
Már röpirata címe is provokáció volt: Magyar conservativ politika – s még inkább az a benne kifejtett, a liberális korszellemmel és a korabeli politikai fősodorral szembemenő konzervatív ideológia és pártprogram.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.