Szulejmán szultán, Allah kegyelméből a királyok királya, a fejedelmek fejedelme, Bizánc és Trapezunt dicsőséges császára, Perzsia, Arábia, Szíria és Egyiptom nagy hatalmú királya, Európa és Ázsia legfőbb ura stb. stb. 1521. szeptember 10-én Nándorfehérváron kelt levelében a következőkről tájékoztatta a Rodosz szigetét birtokló johannita lovagrend nagymesterét: „atyáim nyomdokába lépve, kik Perzsiát, Jeruzsálemet, Arábiát és Egyiptomot meghódoltatták, elfoglaltam Nándorfehérvárt, eme roppant nagy erődítményt. Habár csatára hívtam a hitetleneket, nem volt elegendő bátorságuk, hogy a kihívásnak megfeleljenek, így azután sok más szépséges és erődített várost is elfoglaltam, kard vagy tűz által elpusztítottam lakóiknak nagy részét, a többit pedig rabszolgává tettem. Miután tekintélyes és győztes seregemet téli szállásra küldtem, most magam is diadallal térek meg konstantinápolyi udvaromba.”
Az 1520 szeptemberében, huszonhat évesen trónra lépett Szulejmán (neve a Salamon török formája) az Oszmán-dinasztia tizedik uralkodójaként, az iszlám időszámítás tizedik századának tizedik évében született. A tízes a tökéletesség száma, ezért a muszlimok számára szultánjuk a jó szerencse megtestesítője volt. Nándorfehérvár elfoglalásának dátuma egyszersmind Szulejmán és a törökök szerencsenapja lett, mivel öt évvel később augusztus 29-én zajlott le a mohácsi csata, húsz év múlva pedig Budavár birtokbavétele is.
Szulejmán hódító elődeinek köszönhetően hatalmas, egységes birodalom ura lett, amely szinte kimeríthetetlen erőforrásokkal rendelkezett. Gyerekkora óta arról álmodott, hogy beteljesíti a kettős célt, amelyre dédapja, a Bizáncot 1453-ban elfoglaló II. („Hódító”) Mehmed hiába törekedett. Az első Nándorfehérvár, a második Rodosz elfoglalása volt, s a hadseregét és a flottáját is személyesen vezető ifjú uralkodó alig másfél év alatt mindkét nagy célját elérte. Európa egyik legnagyobb és legerősebb várának bevétele utat nyitott a Magyar Királyság és rajta keresztül a Habsburg Birodalom felé. Az égei-tengeri utolsó keresztény erődítmény elfoglalása megindította az oszmán török és a spanyol birodalom közötti hat évtizedes háborút, amely a Mediterráneum feletti uralomért folyt. Mint Roger Crowley brit történész Tengeri birodalmak című könyvében plasztikusan bemutatja, a Földközi-tenger császári méretű, eposzi küzdelem fő színpada lett, amely vetekedett a magyarországi hadszíntérrel.