Czóbel Minka lappangó versei és kisprózái

Azt tervezgette, hogy éjjel elszökik otthonról, és költeményeit elviszi Arany Jánosnak vagy Jókai Mórnak.

Czóbel Minka önéletrajzában írja, hogy tizenkét-tizenhárom éves lehetett, amikor apja kezébe adta Byront eredetiben, arcán valami olyan kifejezéssel, hogy látnia kellett, döntését nem kevés töprengés előzhette meg. A kötetet azonban akkorra már a fiatal lány olvasta, meg is jegyezte apjának: „Jobbat bizony már magam is írtam.” Az atyai választ követően – mely hasonlóan szókimondó volt – Minka már azt tervezgette, hogy még aznap éjjel elszökik otthonról, és költeményeit elviszi Arany Jánosnak vagy Jókai Mórnak.

A vidéki kisasszony taníttatására nagy hangsúlyt fektetett a német gyökerű arisztokrata család, amelytől különben sem állt távol a költészet ismerete, szeretete. Czóbel Minka dédapja, Orczy Lőrinc nemcsak a kard-, de a tollforgatásnak is mestere volt, nagyanyja, Kazin­czy Zsófia pedig a széphalmi nyelvújítóval állt közeli rokonságban. Az „anarcsi boszorkány”, aki a keresztségben a Vilhelmina nevet kapta, annak becézett alakját, a Minkát választotta írói nevének. Eredetiben olvasta a nagy angol és német szerzők műveit, és számos műfordítást készített: Petőfi költeményeit angolra, Az ember tragédiáját német nyelvre ültette át. A Kortárs Könyvkiadó gondozásában most megjelent A pillanat értéke – Lappangó versek, kisprózák című kötet százhúsz alkotást tartalmaz, amelyek többsége most olvasható először kötetben. Régi folyóiratokban, antológiákban, poros almanachokban bukkant rá ezekre Bíró Erzsébet Franciska, aki a gyűjtemény utószavában összegzi a matuzsálemi kort megélt író és költőnő pályaívét.

Czóbel Minka művészi pályája kivételesen hosszú időt fog át: az 1880-as évektől a második világháborúig ível. Az aranykor 1890 és 1914 közé esett, a termés nyolc verses-, két novelláskötet, kisregény és regényes költemény, valamint a készülő Verlaine-fordítás. Kortársai elismerően méltatták az írónőt, aki Arany balladás világától Ady szimbolizmusáig otthonosan mozgott a hazai poézisben, aki a francia szimbolisták hatására kezdte el „festeni” költeményeit. Minden bizonnyal sógorának, Mednyánszky Lászlónak és barátnéjának, Bütter Helén állatképfestőnek is szerepe volt abban, hogy felfedezte a fények és színek kifejezőerejét. Sokszor épp ezek hiá­nyával érzékelteti, „Hogy kifogyott az életből / öröm és szerelem”, hogy „Nincs virág, szín – napsugárból / Kifogyott a fény”.

A századfordulón induló író- és költőnemzedékkel Czóbel Minka már nem tudott lépést tartani, népszerűsége csökkent, lassanként a neve is feledésbe merült. Ezt a fájdalmas korszakot idézi Üzenet egy lapnak, mely versemet visszaküldte című, 1931-ben a Budapesti Szemlében mégiscsak megjelent költeménye: „Papír, toll drága, nincsen tiszteletdíj / Sem írógépem – hát mit tehetek? / Van csillag, virág – így aztán nem írom, / De élem majd a költeményeket.” A később ideológiai okokból is egyre inkább elhallgatott életmű Weöres Sándornak köszönhetően került be ismét a köztudatba. Pedig csak Psyché alakjához keresett ihletforrást Weöres, végül azonban előszót is írt Czóbel Minka 1974-ben megjelent Boszorkány-dalok című kötetéhez. Értékítélete ma is megállja a helyét: „Költészete, időben és jellegben – talán értékben is – Reviczky Gyula és Komjáthy Jenő mellett helyezkedik el. A múlt század második felének enervált divatja, Schopenhauer európai hinduiz­musa érintette mindhármat. Ezt világfájdalomnak, pesszimizmusnak szokták nevezni; pedig inkább az élet esetlegességének érzése, »a világ csak hangulat«, ahogy Reviczky mondja; s a tovatűnő esetlegességek mögött az életen-túli örök bázis, a nirvána terül, ahonnan fakadhatunk és ahova visszatérünk.”

(Czóbel Minka: A pillanat értéke – Lappangó versek, kisprózák. Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2021., 300 oldal. Ára: 3500 forint)

(A borítóképen Czóbel Minka látható. Fotó: Wikipédia)