A századfordulón induló író- és költőnemzedékkel Czóbel Minka már nem tudott lépést tartani, népszerűsége csökkent, lassanként a neve is feledésbe merült. Ezt a fájdalmas korszakot idézi Üzenet egy lapnak, mely versemet visszaküldte című, 1931-ben a Budapesti Szemlében mégiscsak megjelent költeménye: „Papír, toll drága, nincsen tiszteletdíj / Sem írógépem – hát mit tehetek? / Van csillag, virág – így aztán nem írom, / De élem majd a költeményeket.” A később ideológiai okokból is egyre inkább elhallgatott életmű Weöres Sándornak köszönhetően került be ismét a köztudatba. Pedig csak Psyché alakjához keresett ihletforrást Weöres, végül azonban előszót is írt Czóbel Minka 1974-ben megjelent Boszorkány-dalok című kötetéhez. Értékítélete ma is megállja a helyét: „Költészete, időben és jellegben – talán értékben is – Reviczky Gyula és Komjáthy Jenő mellett helyezkedik el. A múlt század második felének enervált divatja, Schopenhauer európai hinduizmusa érintette mindhármat. Ezt világfájdalomnak, pesszimizmusnak szokták nevezni; pedig inkább az élet esetlegességének érzése, »a világ csak hangulat«, ahogy Reviczky mondja; s a tovatűnő esetlegességek mögött az életen-túli örök bázis, a nirvána terül, ahonnan fakadhatunk és ahova visszatérünk.”
(Czóbel Minka: A pillanat értéke – Lappangó versek, kisprózák. Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2021., 300 oldal. Ára: 3500 forint)
(A borítóképen Czóbel Minka látható. Fotó: Wikipédia)
