Felkészülés

Megélénkült az idősgondozási feketepiac. A családok választási lehetőségét szűkíti, hogy az idősotthonokban hosszú várólisták vannak, kevés az ápoló.­ A Semmelweis Egyetem idősügyi képzése szemléletváltással, jó példák adaptálásával kívánja elősegíteni az önálló otthoni lét meghosszabbítását.

Szendvicsgeneráció

Ildikó több helyen vállalt már idősgondozást. Elmondása szerint a feltételeket mindig a család biztosítja, figyelembe véve az idős ember szükségleteit, és persze Ildikó is ahhoz igazodik.
A gondozást kérő családtagok többnyire aktív munkavállalók, napközben dolgoznak, pénzt keresnek, esetleg az egészségi állapotuk nem engedi, hogy emeljenek, ezért kérnek segítséget.
– Korábban hetente háromszor jártam egy idős nénihez, fürdettem, tisztába tettem, aztán elmentünk sétálni, nyáron fagyizni, kirakatokat néztünk, mindig azt figyeltem, hogy neki mi a jó, és az állapota mit enged meg – mondja Ildikó. – Nemcsak fizikailag vesz igénybe ez a munka, hanem lelkileg is, mert beszélgetés közben megpróbálom felfrissíteni, megtartani, amit az idős ember korábban tudott, megpróbálok a mindennapjaiba belefolyni. Ez néha komoly lelki teher. Bármennyire idegenként veszek is részt ebben a munkában, azért az évek során nagyon össze lehet nőni, ilyenkor szinte családtagként kezelnek. Megviselt a néni halála is, hiszen állandó, stabil segítőként évekig mellette voltam, engem elfogadott, megbízott bennem, és én úgy tekintettem rá, mintha a nővérem lett volna. Igyekeztem megadni neki, amire szüksége volt, még az utolsó napon is nekem sírta el, hogy milyen nagy fájdalmai vannak.

Fotó: Máthé Zoltán/MTI

A gyermekvállalás időszakának kitolódásával a „szendvicsgeneráció” kevésbé tud időt szakítani a szülők gondozására. Mindennek megvan az ára. A gondoskodás számszerűsíthető: huszonnégy órás felügyeletért havi félmillió forintot is el lehet kérni. Az idősgondozási feketepiacon kizárólag a család és a segítő megállapodásán múlik a végső összeg, miközben mindkét fél helyzete igen kiszolgáltatott. A családok választási lehetőségét szűkíti, hogy a tartós gondozást biztosító szociális ellátórendszer terheltsége egyre növekszik hazánkban, az idősotthonokban hosszú várólisták vannak, virágzik a „bekerülési feketepiac”, a szolgáltatás színvonaláról pedig sokat elárul az ápolók hiánya, alulfizetettsége, fáradtsága.
A gondozási szükséglet eközben folyamatosan nő. Gyarmati Andrea szociológus Idősödés, idősellátás Magyarországon című 2019-es kutatási eredményei szerint a 65 év feletti korosztály létszáma 1,8 millió, közülük 1,3 millióan élnek valamilyen korlátozottsággal: rosszul mozognak, gyengébben látnak vagy hallanak. Többségük nem igényel folyamatos gondozást, de azt igen, hogy valaki rendszeresen besegítsen a ház körüli teendőkbe. Az alapszolgáltatások biztosítása – étkeztetés, házi segítségnyújtás – minden települési önkormányzat számára kötelező, bár jellemző az információhiány: az idősek egy része nem is tud arról, mire lenne jogosult. Házi segítségnyújtást a korosztálynak mindössze hét százaléka kap, idősek otthonában pedig három százalékuk lakik.
A pandémia idején drámai helyzetekben találhatták magukat az idősotthonok lakói. A koronavírus arra is ráirányította a figyelmet, hogy ezen a területen is kulcskérdés a fenntarthatóság. Az egyensúly megtalálását segítheti, ha egyre inkább előtérbe tud kerülni a család mint természetes erőforrás. Maguk az idősek is a megszokott környezetben való ellátást részesítik előnyben a bentlakásossal szemben. Leleszi-Tróbert Anett, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének adjunktusa a koronavírus idején végzett kutatása kapcsán is beszámolt lapunknak arról, hogy a bentlakásos intézményi ellátás helyett egyre többen választják az idős családtag gondozását saját otthonában. (Láthatatlanok. Lugas, 2020. június 27.) A gondozott önállósága, aktivitása ugyanis a saját környezetében támogatható a legkönnyebben és a lehető legtovább, ami nagyon fontos az életminőség szempontjából.
– A társadalom elöregedése az élet valamennyi területén megmutatkozik. Az átlagéletkor kitolódásával egyre fontosabbá válik a kérdés: milyen minőségben éljük életünk utolsó szakaszát? Sajnos a várható életévek számával párhuzamosan nem növekszik az egészségben tölthető évek száma. Bár tovább élünk, több betegségben eltöltött év várhat ránk – hangsúlyozza Leleszi-Tróbert Anett. – Elengedhetetlen tehát az aktív idősödés kultúrájának erősítése minden területen, hogy az életkor előrehaladtával a lehető legjobb életminőségben élhessünk. Szemléletváltásra van szükség.
A szemléletváltáshoz hozzájárulhat a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének Idősügyi interaktív életút-tanácsadó szakirányú továbbképzése is, amely idősbarát szemlélettel támpontokat nyújt az egyéni és társadalmi szintű probléma megoldásához.
– A képzés során arra törekszünk, hogy ne pusztán elméleti tudást, hanem a különböző szakterületeken jól hasznosítható gyakorlati ismereteket adjunk át, segítsük a kreatív gondolkodást – mondja Széman Zsuzsa egyetemi tanár. – Az idősbarát lakás stúdiumon például olyan ismeretek sajátíthatók el, amelyek birtokában hatékonyan megtervezhető, hogy az idősek önálló otthoni léte jelentősen meghosszabbodjék.

Tudatos öregedés

Széman Zsuzsa az idősügyi képzés eredményeként említi azt a hallgatót, aki polgármesterként máris beépítette a jó gyakorlatokat a települése fejlesztésébe. A jó példák adaptálásával, továbbgondolásával képessé válhatunk a társadalmi folyamatokat pozitívan befolyásolni.
A sikeres idősödés kulcsa a készület is – erősíti meg Leleszi-Tróbert Anett. Az aktív idősödés nem életkorfüggő, már fiatalon el kell kezdeni róla gondolkodni: hogyan szeretnénk megöregedni? A preventív kultúra kialakítása nemcsak társadalmi feladat, de egyéni érdek is. A testi-lelki-szellemi egészség megőrzése olyan mindenki számára elérhető, napi szintű teendőkből áll össze, mint a mozgás, az egészséges táplálkozás, a szellemi aktivitás és az alkotóképesség megőrzése. Fontos a kapcsolati háló, a társadalmi részvétel és a nemzedékek közötti kapcsolat ápolása, erősítése is. Mindehhez elengedhetetlen a tervezés: a majdani időskor tudatos alakítása. De legalább ilyen lényeges az idősbarát szemlélet fejlesztése, a korosodók társadalmi szerepének újragondolása, például a nyugdíjas generáció értékeinek, tudásának hasznosítása. Az ellátórendszerek megújítása az igények, szükségletek fényé­ben szintén elengedhetetlen.

Borítókép: Házi segítségnyújtó takarít egy 98 éves asszonynál a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Paszabon. Mélyreható változások a munkaerőpiacon. Fotó: MTI/Balázs Attila