Elöregedő kerületben élek. A zsákutca végében lakik Márta néni, aki 103 éves. Nem túlzok: a Magyar Királyság idején született Kolozsváron, politizál, és igen jó a genetikája. Hozzá képest Magdi néni a szomszédból fiatal asszony, mégis azzal csöngetett be a minap, hogy vigyem el Leányfalura kocsival, mert megnézné az ottani idősek otthonát. A lánya nézte ki neki. A lánya, Németországból. A református szeretetotthonról jókat hallott, nincs egyszeri bekerülési díj sem – máshol ezért több milliót is elkérnek –, csak a havi díjat kell fizetni. Leányfalura még el is menne, mondta Magdi néni, mert 85 évvel ezelőtt ott született. Csodálkozva kérdeztem, miért járnak a fejében ilyen gondolatok, hiszen jó erőben van. Azért egy hétvégi „kirándulásban” megegyeztünk. Másnap zavartan mondta, hogy szörnyű éjszakája volt, elgondolta, ha idősek otthonába költözik, az már a vég, onnan már tényleg nincs tovább. Különben is elvégzi ő, amit kell maga körül, megfőz, bevásárol, és segítsége is van, jár hozzá a baptistáktól egy lány, a Kata, az segít neki a heti nagybevásárlásban, nem is kell cipekednie. Katát a háziorvosa ajánlotta, akkor még élt a férje, akit egyedül gondozott, ápolt, de az utolsó időszakban már nagyon nehéz volt.
Elkerülhetetlen szembesülés
Barátnéi is vannak még egypáran, rendszeresen összejárnak, beszélgetnek. A kisközértbe menet Ilona néni kertjében láttam őket legtöbbször üldögélni, odaköszöntem nekik, Ilona visszaintett – majdnem húszéves az ismeretségünk. Néha jöttek a gyerekei, unokái, és a barátnéi is eljártak hozzá, körbeülték, de egyre inkább csak a feje fölött beszélgettek. Magdi nénitől kérdeztem még a nyár elején, mi van Ilonával. Legyintett, hogy már nem ismeri meg őket. A 97 éves asszony a múlt hónapban meghalt. Szép kort megért, és mindig rendezett volt a ház, a kert körülötte. Az elfoglalt családtagok egy vidéki asszonyt bíztak meg az ápolásával, aztán még egyet. A két gondozó egymást váltotta.
– Kezdetben öt-hatszáz forintos órabért kértem, a családnak is jó volt így, meg énnekem is – meséli Ildikó, hogyan történt a megállapodás. – Amikor csak ott kellett lenni a beteg mellett, beszélgetni, tévét nézni vagy az étkezésben segíteni, az nem volt annyira megerőltető. Később már éjszakára is maradni kellett. Este nyolctól reggel nyolcig, tizenkét órára négyezer forintot fizettek, így tudták megoldani a néni nyugdíjából, én meg elfogadtam, mert ez is jó volt.
Szociológusok évekkel ezelőtt megjósolták, hogy hazánk sem kerülheti el a szembesülést a demográfiai helyzet következményeivel. A társadalom elöregedése, a gondozási terhek megnövekedése világszintű probléma. Egyre nagyobb a szociális és egészségügyi ellátórendszer terheltsége, közben a demográfiai folyamatok miatt szűkül a társadalom aktív rétege, ezért a rendelkezésre álló finanszírozási források is csökkennek. A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy nagyjából 2010-től, az úgynevezett baby boom nemzedék nyugdíjba vonulásától kezdve jelentős egyensúlyhiány tapasztalható Magyarországon, ezért új megközelítésekre és reformokra is szükség van a szociális ellátó- és védelmi rendszerben. A korfa felbillenése máris mélyreható változásokat idézett elő a munkaerőpiacon: a bentlakásos intézmények és szolgáltatástípusok helyett egyre többen az otthoni vagy otthonközeli, mobil, ambuláns szolgáltatási formákat választják.
Szendvicsgeneráció
Ildikó több helyen vállalt már idősgondozást. Elmondása szerint a feltételeket mindig a család biztosítja, figyelembe véve az idős ember szükségleteit, és persze Ildikó is ahhoz igazodik.
A gondozást kérő családtagok többnyire aktív munkavállalók, napközben dolgoznak, pénzt keresnek, esetleg az egészségi állapotuk nem engedi, hogy emeljenek, ezért kérnek segítséget.
– Korábban hetente háromszor jártam egy idős nénihez, fürdettem, tisztába tettem, aztán elmentünk sétálni, nyáron fagyizni, kirakatokat néztünk, mindig azt figyeltem, hogy neki mi a jó, és az állapota mit enged meg – mondja Ildikó. – Nemcsak fizikailag vesz igénybe ez a munka, hanem lelkileg is, mert beszélgetés közben megpróbálom felfrissíteni, megtartani, amit az idős ember korábban tudott, megpróbálok a mindennapjaiba belefolyni. Ez néha komoly lelki teher. Bármennyire idegenként veszek is részt ebben a munkában, azért az évek során nagyon össze lehet nőni, ilyenkor szinte családtagként kezelnek. Megviselt a néni halála is, hiszen állandó, stabil segítőként évekig mellette voltam, engem elfogadott, megbízott bennem, és én úgy tekintettem rá, mintha a nővérem lett volna. Igyekeztem megadni neki, amire szüksége volt, még az utolsó napon is nekem sírta el, hogy milyen nagy fájdalmai vannak.
A gyermekvállalás időszakának kitolódásával a „szendvicsgeneráció” kevésbé tud időt szakítani a szülők gondozására. Mindennek megvan az ára. A gondoskodás számszerűsíthető: huszonnégy órás felügyeletért havi félmillió forintot is el lehet kérni. Az idősgondozási feketepiacon kizárólag a család és a segítő megállapodásán múlik a végső összeg, miközben mindkét fél helyzete igen kiszolgáltatott. A családok választási lehetőségét szűkíti, hogy a tartós gondozást biztosító szociális ellátórendszer terheltsége egyre növekszik hazánkban, az idősotthonokban hosszú várólisták vannak, virágzik a „bekerülési feketepiac”, a szolgáltatás színvonaláról pedig sokat elárul az ápolók hiánya, alulfizetettsége, fáradtsága.
A gondozási szükséglet eközben folyamatosan nő. Gyarmati Andrea szociológus Idősödés, idősellátás Magyarországon című 2019-es kutatási eredményei szerint a 65 év feletti korosztály létszáma 1,8 millió, közülük 1,3 millióan élnek valamilyen korlátozottsággal: rosszul mozognak, gyengébben látnak vagy hallanak. Többségük nem igényel folyamatos gondozást, de azt igen, hogy valaki rendszeresen besegítsen a ház körüli teendőkbe. Az alapszolgáltatások biztosítása – étkeztetés, házi segítségnyújtás – minden települési önkormányzat számára kötelező, bár jellemző az információhiány: az idősek egy része nem is tud arról, mire lenne jogosult. Házi segítségnyújtást a korosztálynak mindössze hét százaléka kap, idősek otthonában pedig három százalékuk lakik.
A pandémia idején drámai helyzetekben találhatták magukat az idősotthonok lakói. A koronavírus arra is ráirányította a figyelmet, hogy ezen a területen is kulcskérdés a fenntarthatóság. Az egyensúly megtalálását segítheti, ha egyre inkább előtérbe tud kerülni a család mint természetes erőforrás. Maguk az idősek is a megszokott környezetben való ellátást részesítik előnyben a bentlakásossal szemben. Leleszi-Tróbert Anett, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének adjunktusa a koronavírus idején végzett kutatása kapcsán is beszámolt lapunknak arról, hogy a bentlakásos intézményi ellátás helyett egyre többen választják az idős családtag gondozását saját otthonában. (Láthatatlanok. Lugas, 2020. június 27.) A gondozott önállósága, aktivitása ugyanis a saját környezetében támogatható a legkönnyebben és a lehető legtovább, ami nagyon fontos az életminőség szempontjából.
– A társadalom elöregedése az élet valamennyi területén megmutatkozik. Az átlagéletkor kitolódásával egyre fontosabbá válik a kérdés: milyen minőségben éljük életünk utolsó szakaszát? Sajnos a várható életévek számával párhuzamosan nem növekszik az egészségben tölthető évek száma. Bár tovább élünk, több betegségben eltöltött év várhat ránk – hangsúlyozza Leleszi-Tróbert Anett. – Elengedhetetlen tehát az aktív idősödés kultúrájának erősítése minden területen, hogy az életkor előrehaladtával a lehető legjobb életminőségben élhessünk. Szemléletváltásra van szükség.
A szemléletváltáshoz hozzájárulhat a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének Idősügyi interaktív életút-tanácsadó szakirányú továbbképzése is, amely idősbarát szemlélettel támpontokat nyújt az egyéni és társadalmi szintű probléma megoldásához.
– A képzés során arra törekszünk, hogy ne pusztán elméleti tudást, hanem a különböző szakterületeken jól hasznosítható gyakorlati ismereteket adjunk át, segítsük a kreatív gondolkodást – mondja Széman Zsuzsa egyetemi tanár. – Az idősbarát lakás stúdiumon például olyan ismeretek sajátíthatók el, amelyek birtokában hatékonyan megtervezhető, hogy az idősek önálló otthoni léte jelentősen meghosszabbodjék.
Tudatos öregedés
Széman Zsuzsa az idősügyi képzés eredményeként említi azt a hallgatót, aki polgármesterként máris beépítette a jó gyakorlatokat a települése fejlesztésébe. A jó példák adaptálásával, továbbgondolásával képessé válhatunk a társadalmi folyamatokat pozitívan befolyásolni.
A sikeres idősödés kulcsa a készület is – erősíti meg Leleszi-Tróbert Anett. Az aktív idősödés nem életkorfüggő, már fiatalon el kell kezdeni róla gondolkodni: hogyan szeretnénk megöregedni? A preventív kultúra kialakítása nemcsak társadalmi feladat, de egyéni érdek is. A testi-lelki-szellemi egészség megőrzése olyan mindenki számára elérhető, napi szintű teendőkből áll össze, mint a mozgás, az egészséges táplálkozás, a szellemi aktivitás és az alkotóképesség megőrzése. Fontos a kapcsolati háló, a társadalmi részvétel és a nemzedékek közötti kapcsolat ápolása, erősítése is. Mindehhez elengedhetetlen a tervezés: a majdani időskor tudatos alakítása. De legalább ilyen lényeges az idősbarát szemlélet fejlesztése, a korosodók társadalmi szerepének újragondolása, például a nyugdíjas generáció értékeinek, tudásának hasznosítása. Az ellátórendszerek megújítása az igények, szükségletek fényében szintén elengedhetetlen.
Borítókép: Házi segítségnyújtó takarít egy 98 éves asszonynál a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Paszabon. Mélyreható változások a munkaerőpiacon. Fotó: MTI/Balázs Attila
