Mivel egy-egy település létrejöttéről a legritkább esetben vannak egykorú forrásaink, a név megfejtésénél leginkább a névadási szokások mögött meghúzódó általános vonásokra, analógiákra és egyéb írásos emlékek párhuzamaira támaszkodhatunk. Ha tudjuk, hogy a korai Árpád-kor egyik legfontosabb névadási típusa a személynévi eredetű helynévadás volt, és találunk az adott néven emlegetett személyt a korszak okleveleiben, okkal feltételezhetjük, hogy a településnév az adott személynév korábbi viselőjére vezethető vissza. Magyarán: bármilyen tetszetős valamely ma is használatos köznévből (mint a kapu) levezetni helynevet, analógiák híján a személynévi magyarázat erősebb. Kapolcs nevű személyt már 1296-ból találhatunk oklevelekben, de szerepel Kapolcs kun vezér a XIV. századi Képes Krónika fontos történetében is, akit a szöveg szerint 1091-ben Szent László győzött le.
A helyi néphagyomány ehhez a történethez köti a falu eredetét: eszerint a foglyul ejtett kunokat László király a Dunántúlon telepítette le, akik vezérükről, Kapolcsról nevezték el új lakóhelyüket. Történeti adatok ezt nem bizonyítják, a névtani párhuzamok viszont arra utalnak, hogy ennek az ősi személynévnek egyik viselője lehetett a falu első birtokosa – hiszen ezen névadási típus mögött ez a motiváció, a tulajdonlás kifejezése állhatott a leggyakrabban.
Az efféle rétegek pedig idővel kikopnak a nevek jelentéséből – megmarad az adott helyre utalás, és létrejönnek új, egyénenként is különböző mellékjelentések: a kapolcsi kőházak, a patakpart vagy a koncertek, a fröccs és a lángos…
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!