Kapolcs, a Völgyfalu

Nevének említésekor ma már szinte mindenki a három évtizedes múltra visszatekintő nyári rendezvényre asszociál.

Múlt héten véget ért az idei Művészetek Völgye, amelynek központja, Kapolcs szinte összeforrt a híres fesztivállal: nevének említésekor ma már szinte mindenki a három évtizedes múltra visszatekintő nyári rendezvényre asszociál. A Tapolca és Nagyvázsony közötti országút mentén, az Eger-patak mellett elterülő település nevét érdemes nyelvi-névtörténeti szempontból is körüljárnunk, mert számos általános tanulságot tartogat.

A szikár szótári meghatározás alapján (Kiss Lajos) Kapolcs neve „puszta személynévből keletkezett magyar névadással”. Mit is jelent ez? Azt, hogy ez a településnév is abba a régi magyar helynévtípusba sorolható, amelynek legfőbb jellemzője, hogy a névadók személy nevét kezdték el egy hely megjelölésére használni, és ehhez nem használtak föl egyéb nyelvi eszközöket, például névképzőket. (Ilyen gyakori helynévképző a magyar nyelvben a -d vagy az -i, például a Kapolcs melletti Taliándörögd vagy Monostorapáti nevekben.)

Az a nyelvi jelenség, hogy a „puszta” (vagyis más nyelvi elem nélkül, önmagában álló) személynév helynévvé válik, a Kárpát-medencében mindig magyar névadók jelenlétére utal. A környező nyelvekben ugyanis – bár a személynévből származó helynevek szintén gyakoriak – hasonló esetekben a létrejött helynév valamilyen kiegészítő elemet is tartalmaz.

Fontos sajátossága ennek a névtípusnak, hogy akkor is joggal feltételezhetünk magyar névadókat a név keletkezése körül, ha a név alapjául szolgáló személynév török, szláv, német vagy más eredetű. A középkor korai századaiban a magyarság ugyanis olyan egyelemű neveket viselt, amelyek lehettek magyar közszói eredetűek (pl. Farkas, Virág), de más nyelvekből való átvételek is.

A helynevek eredetéről gyakran olvashatunk egymásnak ellentmondó tudományos magyarázatokat, és hallunk elgondolkodtató vagy megmosolyogtató vélekedéseket is. Kapolcs nevéről például korábban felmerült, hogy a „kapu” szó származéka volna, mert a völgy összeszoruló, szűk kaput alkotó bejáratánál fekszik. Egy monda szerint pedig Attila hun király Kapus nevű fia született itt, innen ered a név. Mi alapján lehet eldönteni, hogy melyik eredeztetés állja meg a helyét?

Mivel egy-egy település létrejöttéről a legritkább esetben vannak egykorú forrásaink, a név megfejtésénél leginkább a névadási szokások mögött meghúzódó általános vonásokra, analógiákra és egyéb írásos emlékek párhuzamaira támaszkodhatunk. Ha tudjuk, hogy a korai Árpád-kor egyik legfontosabb névadási típusa a személynévi eredetű helynévadás volt, és találunk az adott néven emlegetett személyt a korszak okleveleiben, okkal feltételezhetjük, hogy a településnév az adott személynév korábbi viselőjére vezethető vissza. Magyarán: bármilyen tetszetős valamely ma is használatos köznévből (mint a kapu) levezetni helynevet, analógiák híján a személynévi magyarázat erősebb. Kapolcs nevű személyt már 1296-ból találhatunk oklevelekben, de szerepel Kapolcs kun vezér a XIV. századi Képes Krónika fontos történetében is, akit a szöveg szerint 1091-ben Szent László győzött le.

A helyi néphagyomány ehhez a történethez köti a falu eredetét: eszerint a foglyul ejtett kunokat László király a Dunántúlon telepítette le, akik vezérükről, Kapolcsról nevezték el új lakóhelyüket. Történeti adatok ezt nem bizonyítják, a névtani párhuzamok viszont arra utalnak, hogy ennek az ősi személynévnek egyik viselője lehetett a falu első birtokosa – hiszen ezen névadási típus mögött ez a motiváció, a tulajdonlás kifejezése állhatott a leggyakrabban.

Az efféle rétegek pedig idővel kikopnak a nevek jelentéséből – megmarad az adott helyre utalás, és létrejönnek új, egyénenként is különböző mellékjelentések: a kapolcsi kőházak, a patakpart vagy a koncertek, a fröccs és a lángos…