A Paksi Endre (ének), Rubcsics Richárd (szólógitár), Erdélyi Krisztián (basszus), valamint Kálozi Gergely (dob) négyes fogata a klasszikus rock/metal felállást jeleníti meg, amely mindjárt be is határolja a műfaj lehetőségeit. Csak épp nem az Ossiannál. Rubcsics a hathúros mellett a szintetizátor billentyűivel is kitűnően bánik, ami nem csupán a hangzásnak tesz jót, de azokat a bizonyos kereteket is szétfeszíti. Akár a többszólamú, elektronizált vokál. Ez mindjárt ki is tűnik a kezdő Kell egy szikra nótából, de emellett csodaszép zongoraintróval is megörvendezteti a nagyérdeműt a lassú tempójú, mégis ízig-vérig rocklíra Lassan ébredő tételében. A címadó, középtempóig felgyorsuló Teljesség, valamint a Nem elég az ég darabjában pedig akusztikus gitárt is bevetnek a cél érdekében. Ez utóbbi dalban egy szál maga látja el az ének kíséretét. Első hallásra némiképp meglepő, hogy 1969 júliusa óta miért most jut eszébe a szövegírónak Ember a Holdon címmel dalt írni, aztán gyorsan felszáll a fehér füst: „Hajónk az élet / Tengernyi gondon / Hegy-csúcsnak gondolt / Parányi dombon.” Hogy az élet mennyire tiporta meg az idén hatvanhárom esztendős metaldalnokot (s vele persze a mindenkori Ossian-formációt), arról viszont a következő sorok árulkodnak (Türelem és hatalom): „Ki a földbe tiporna / Az csak magához rántana / Le a sárba és nem látja, / Hogy mi ebben a dráma.”
Rubcsics villanygitár-játéka érdekes módon csupán villanásokra, egy-egy betétszólóra bújik elő, invenciózus, elegáns hangszerkezelése igazából az Engedj el instrumentális tételében teljesedik ki. Profiknál úgy illik, hogy ne csupán a kezdő-, de a zárónóta is emlékezetes maradjon – természetesen ezúttal sem kell csalódnunk. A Sztevanovity Dusán és fia, Krisztián alkotta Az, aki voltam opusa eredetileg Wolf Kati előadásában hangzott el, amit aztán a Rubcsics–Paksi szerzőpáros szépen kezelésbe vett, hogy egy vérbeli újkori Ossian-nóta szülessen belőle.
Úgy tűnik, a fiúk lenyugodtak. Legalábbis erről tanúskodik a felvonultatott tizenhárom letisztult szerzemény, amely nem borzolja feleslegesen a kedélyeket, mentes az öncélú virtuózkodástól, a magamutogatás pedig végképp hiánycikk.
(Ossian – A teljesség, CD, H-Music, 2021)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!