Leila és juju

Két Afganisztánból származó fiatal Berlinben megölte nővérét, mert úgy vélték, hogy a nő eltért a megszokott erkölcsi normáktól.

635627776 Fotó: Getty Images

Két Afganisztánból származó fiatal Berlinben megölte nővérét, mert úgy tartották, hogy a nő eltért a hagyományos, náluk megszokott erkölcsi normáktól. A hölgy ugyanis elvált afgán férjétől, nyugatias ruhát viselt, nem hordott fejkendőt, azaz a fiúk szemében elkorcsosult, nyugatias viselkedést tanúsított. Berlinben.

A mi szemünkben ez egyszerű barbárság, nekik pedig az életük része. Mert a törzsi jellegű afganisztáni társadalom így épül fel, erkölcsei a mieinktől teljesen eltérnek, életmódjuk a mi szemünkben hajmeresztő, felfoghatatlan, de nekik tökéletesen logikus. A fiúk ugyanis nem gyűlöletből követték el a gyilkosságot, hanem utasításra. A döntést a családfő hozta meg, aki rengeteg ember életéért felelős, ő dönt a házasságokról, a munkahelyekről, a bevételekről és a kiadásokról, ő a rengeteg rokon életének záloga. Ezt nem is lehet másként csinálni ezeknél a családoknál, el kell fogadni a felsőbb döntést, akkor is, ha az kegyetlennek tűnik. A nagycsalád egy tagja ebben az esetben elfajzott, felvette a divatos, nyugatias viselkedést, ezzel szégyent hozott a többiekre. Ez nem csupán szégyen. Innentől fogva megkérdőjelezi a nyugatias nő viselkedése az egész család megbízhatóságát. Nem számít, hogy a családhoz tartozó szőnyegkereskedő jó minőségű árut tud szállítani olcsón, Leila viselkedése beárnyékolja a többiek mindennapjait. A többi, szintén afganisztáni származású üzleti partner pontosan tudni fogja, hogy Leila hozzájuk tartozik és mit tett. Ezért aztán távol tartják magukat a szőnyegkereskedőtől, az építési vállalkozó unokatestvértől, az unokaöcs pékségétől. Az informális falak hirtelen felemelkednek, a család tagjai azt veszik észre, hogy elmaradnak a megbízások, az ismerősök az utcán elfordítják a fejüket, ha őket látják, hiszen semmit se tettek azért, hogy Leilát a „helyes” irányba tereljék. De az is felmerül bennük, miként tért le az útról a nő, vajon milyen erkölcsiséggel bír ez a család, ha a leányuk nem tudott elfogadható életet élni. Ezért aztán a család feje kiadja az utasítást, Leilának mennie kell. Ha Leila eltűnik, az egész közösség meggyászolja, a család becsülete pedig helyreáll. Elismerik a súlyos hibát, s nagyon figyelnek, hogy más családtag ne térjen le az ösvényről. A parancsot pedig végrehajtja a két testvér, vérző szívvel, de kötelességtudóan. Berlinben.

Ez benne a bizarr. Hiszen Berlin Németország fővárosa, Európa kellős közepén van, ahol az afganisztáni törzsi társadalom létezése csak egy újsághír. De ne feledjük, Németország befogadott gyakorlatilag ellenőrzés nélkül több mint egymillió embert. Köztük olyanokat is, akik a szívükben mindig a törzsi társadalom részei maradtak. Nekik Németország egy olyan hely, ahol éppenséggel élnek, de mivel a német hatóságok és a német társadalom nem kényszeríti ki a szabályok követését, magukkal hozták évezredes hagyományaikat. Abban pedig az elhajló lánynak pusztulnia kell. Bár Németországban már a szőnyegkereskedő elvben kizárólag a minőséggel, a pontossággal, az árakkal tud küzdeni a megrendelésért, papírlapokon számok sorakoznak, s ez alapján fogja eldönteni a megrendelő, kitől vásárol szőnyeget, a vevő ugyancsak Afganisztánból jött, ugyanúgy megnézi, megbízható-e az eladó. No és emiatt kell Leilának mennie. 

Mert az a törzsi társadalom itt van Németországban, mindenestül. Természetesen korcsosul folyamatosan, ahogy az évek múlnak. Rájuk is hatnak a külső hatások, más ruhát hordanak, más zenét hallgatnak a fiatalok, egyre kevésbé hallgatnak a családfőre, szétesik az évezredes rendszer. De ezek természetes dolgok, mindenhol vannak elhajlók. A nagy többség tartani fogja magát az otthonról hozott hagyományokhoz, a Leilák pedig meg fognak halni.

Egy kis ugrással távolabb, Angliában pontosan ugyanez a helyzet valósult meg, más történelmi hagyományok eredményeképp. Ez a juju betörése a szigetre. A juju roppant vicces szó, egyben Fekete-Afrika élő valósága. A juju varázslás, népi orvoslás, pszichológia és családtervezés együtt. Nyugat-Afrikában ha valakinek fáj valamije, a varázslóhoz fordul, nem az orvoshoz. Az orvos ugyanis furcsa bogyókat ad, ismeretlen folyadékot fecskendez be a babák karjába, érthetetlenül hadovál ismeretlen nyelven, és az esetek egy bizonyos részében a baj súlyosabbra fordul, mint azelőtt volt. Ezért az évezredek óta megbízhatóan teljesítő varázslót keresik fel a betegek, a szerelmesek és a nagy üzleti döntések előtt állók. Londonban. Mert hiába a tévé és az internet, a nyugati világ által teljesen természetesnek tekintett orvostudomány diadala, az Angliába bevándorolt nyugat-afrikai közösség nagy része ma is a jujut tartja az „igazi” megoldásnak. Márpedig rengetegen vannak, varázslók is élnek Angliában tömegével, sőt a nemzetközi bűnözői hálózatok ki tudják használni a jujutól való félelmet. Így aztán lányokat tudnak fenyegetéssel rávenni, hogy prostituáltként szolgálják őket a londoni utcákon, különben a boszorkánymester szemmel veri őket. A lányok pedig hisznek nekik, hiszen a juju számukra az élő valóság, nem babona.

Németországban a felmérések szerint 2020 során 53 becsületgyilkosság történt, mindet bevándorlók követték el, miközben a szándékos emberölések száma 245 volt a nyolcvanmilliós országban. Természetesen nem tudni, hány nőt öltek meg a valóságban, hiszen az elkövetők és az áldozatok egy része is teljes illegalitásban él nagy lakótelepeken, saját közössége által védve, informális társadalomban. Londonban több mint százezer nigériai születésű ember él, egyes területeken erősen koncentrálódva. A britek számára a varázslók megérkezését a 2001-es horrortörténet jelezte, amikor egy fej és végtagok nélküli gyermektestet halásztak ki a Temzéből. A nyomozók szerint a fiút konkrétan azzal a céllal hozták be a szigetre, hogy feláldozzák a feketemágia rituáléja során. Ha pedig ők hisznek benne, akkor létezik.

Borítókép: Afgán asszonyokat tanítanak írni-olvasni Berlinben. Fotó: Getty Images