időjárás 25°C Evelin, Fülöp 2022. május 26.
logo
BALATON – Kerekasztal-beszélgetés a világjárvány utáni idegenforgalmi szezonról

Török átok

Jancsó Orsolya–Terján Nóra
2021.08.21. 10:00
Török átok

Égbe szökő árak, ügyeskedés kontra minőségi vendéglátás. Mi változott a Balatonnál a járvány kezdete óta? Budavári Dóra Balaton-PR-­szakértő­vel, Holovits Hubával, Balatonföldvár polgármesterével, Németh ­Mátyással, a balatonedericsi Delta Büfé vezetőjével és Oláh Miklóssal, a Balaton Fejlesztési Tanács kutatásvezetőjével kerestük a válaszokat.

Lugas: Mit gondolnak a Balaton elmúlt másfél évéről, mi változott a pandémia alatt? Miről lesz nevezetes ez a mostani szezon? 

Fotó: Mohai Balázs/MTI

Budavári Dóra: Míg tavaly a nyitás után hirtelen tele volt minden vendéglátóhely, idén nyáron lassabban indult be a szezon. Sokan, akik újra megtehették, idén külföldi célokat választottak, illetve sokakkal kivetették szabadságukat, így nem maradt annyi nyárra. Később, július közepén indult a szezon, de remélem, szep­temberben kapunk még egy erős hónapot, és akik nyár elején külföldön voltak, azok is hazai úti célokat keresnek majd.

Fotó: Oláh Gergely Máté

Oláh Miklós: A 2020-at megelőző évek folyamatos növekedést mutattak a balatoni vendégéjszakákban, költésekben. A tavalyi is nagyon jó évnek ígérkezett, a január–februári adatok tíz százalékkal haladták meg az előző évit, de a folyamat márciusban megszakadt. Az első hullám alatt aki tehette, vidékre jött, ami feszültségeket is okozott a helyiekkel. Tavaly júliustól szeptemberig végeztünk felmérést a rendhagyó tapasztalatokról mind a száznyolcvan önkormányzat bevonásával. A hagyományos balatoni szezon a két hullám közé esett, így régóta nem tapasztalt intenzitású látogatottságot eredményezett. Felszöktek az árak, a szálláshelyek megszokott 18-20 ezer forintos ára július második felére harmincezer forint fölött volt – és az emberek kifizették. Az idén hétköznap nem akkora a tömeg, mint tavaly. Sokan vásároltak az elmúlt hónapokban ingatlant, így nem csak szállodákban laknak vendégek. A tavalyi évhez képest mintha több külföldi vendéggel is lehetne találkozni, egyre többször hallani angol, német, orosz szót.

Fotó: Gáti Kornél

Holovits Huba: A Balaton déli partján nehezebben indult az idei szezon. A hétköznapok jóval gyengébbek, hosszú hétvégékre rendezkednek be a turisták, illetve a klasszikus balatoni főszezon hossza is szűkül: míg korábban két hónapról beszéltünk, mára mindössze négy-öt hét maradt. Megjelentek a nem helyben alvó vendégek is, de valóban a tavalyinál több külföldi rendszámú autót lehet látni.

Fotó: Vaskó Áron

Németh Mátyás: Tavaly a lezárások időszaka egy-egy hónapot vett el a nyitvatartásból, ami nem esett jól, de igazán az egész évben nyitva tartókat sújtotta. Nekem szerencsém van, mert nem a parton, hanem bicikliút mellett áll az üzlet, és a biciklis turizmus a pandémia alatt népszerűbb lett. A legnagyobb érdeklődés a lángos iránt a szezon elején van, amikor mindenki ki van éhezve a klasszikus balatoni ízekre, amilyen a sajtos-tejfölös lángosé is. A forgalmasabb napokon ezer-ezerötszáz fő érkezik átlagban, és napi száz étel biztos elkészül. Aki itt eszik, körülbelül kétezer forintot költ itallal együtt.

Lugas: Miért emelkedett meg annyira a szolgáltatások ára, hogy egy horvátországi nyaralás olcsóbb, mint lemenni a Balatonra? 
Oláh Miklós: A korábbi évekhez képest munkaerőhiány van, ami érinti a turisztikai szolgáltatásokat. Nincsenek szakképzett felszolgálók, szakácsok, szállodai személyzet, ezért a vendéglátóegység működtetéséhez jelentős mértékben meg kell emelni a béreket. Négy-ötszázezer forint nettót simán oda kell adni a lángossütőnek a büfésoron, és a pluszköltségeket ki kell termelni a vállalkozóknak, ezért a vevőkre hárítják át a kiadásokat.
Németh Mátyás: A Balatonnál sosem volt egyszerű kérdés a munkaerő. Ma biztos nem vágnék bele öt főnél többet foglalkoztató vállalkozásba, mert a szakképzett munkaerő nagy része Ausztriában dolgozik, a diákmunkásokkal pedig nincs jó tapasztalatom. Foglalkoztattam az elmúlt két évben legalább öt-hat fiatalt, akik együttesen nem dolgoztak egy hónapot, mert nem bírták, nem érdekelte őket a munka, vagy inkorrekt módon távoztak. Lángost sütni nem könnyű, hiszen ötven fok felett van a hőmérséklet, amit tűrni kell, de valamit valamiért. A segítőm ingyenszállást, munkanapokon ingyenes étel- és italfogyasztást kap az 1200-1300 forintos nettó órabér mellé, a forgalmasabb napokon bónuszt is. Ha találnék olyan megbízható embert, akire rá merem bízni az üzletet, ő kapna napi húszezer forintot is. Szezonális munkára alapvetően nehéz embert találni, és a vendéglátásban osztrák fizetést várnak el. Az egy-két embert foglalkoztató kisvállalkozások esetén azonban nem annyira a munkaerőre vezethető vissza a drágulás, hanem az alapanyagárakra. Tíz százalékot kellett hogy emeljek tavaly óta, mert a pandémia miatt ennyit emelkedett az alapanyagok ára.
Budavári Dóra: Miklós említette, hogy 2020 elején még milyen jól állt turisztikailag a Balaton: 2020 januárra-februárra a téli hónapokban is telt házas rendezvényeket tudtunk csinálni. Három évet dolgoztunk a Gasztrohegy-projekten, hogy szezonon kívül is tömegeket csaljunk a tóhoz. A pandémia nagy törés volt, a rendezvények nem is tudták még összeszedni magukat. Emellett egyre többen élünk itt életmódszerűen, ehhez a szolgáltatásoknak is fel kell zárkózniuk idővel. Gondolok például hétköznapi, menüzős helyekre, voltak már erre kísérletek. 
Holovits Huba: Az árak kérdése komplex folyamat eredménye. Pozitívumként el kell mondjam, hogy kormányhatározat szerint az önkormányzatok nem terhelhetik az előző évekhez képest magasabb díjakkal az idegenforgalmat, nem emelhetjük a parkolási díjakat vagy a strandbelépőket. Ennek ellenére parkolásban 46 százalékos az emelkedés. A jó oldal, hogy egyre többen vannak Magyarországon, akik az emelkedő árakat is meg tudják fizetni.

Lugas: Mi a helyzet a szezonon kívüli programokkal?
Holovits Huba: Egyre élesebben válik el egymástól a Balaton két partja a szolgáltatások minőségét és számát tekintve. A déli parton még mindig a fürdés, tehát a nyári időszak, a családos nyaralás hozza a tömeget. Vannak törekvések a négy évszakos idegenforgalomra, de ha összevetjük a déli és az északi partot érintő beruházásokat, akkor erősen az északi part javára billen a mérleg. Nálunk a boglári borvidék kivételével nehéz olyan gasztronómiai pontokat találni, amelyikre egész évben idelátogatnának. Ugyanígy állunk az egyéb, turisztikai, kulturális fejlesztések esetében is. Füredhez, Tihanyhoz, Badacsonyhoz képest a déli parton nagyon hiányos a szolgáltatások minősége és mennyisége is.
Németh Mátyás:  A déli part nagy előnye az autópálya, ezt mi északon soha nem tudjuk megverni. Keszthely ebben van elmaradva Siófoktól, utóbbi egy óra alatt elérhető Budapestről, Keszthely legalább ennek a duplája. A déli part szinte egybefolyik, sokkal nehezebb elkülöníteni a településeket. Észak sokkal tagoltabb, sok a látnivaló, ahova kulturális programokkal lehet vonzani a turistákat.
Budavári Dóra: Reményeink szerint már tíz éve nem csak a strandról szól a Balaton. Tele van fesztivállal a tó, például a Nagyon Balaton, a Paloznaki Jazzpiknik, rengeteg a kulturális és gasztroesemény, a borászatok majdnem minden hétvégén kínálnak koncertet, kóstolót. Hétvégente szinte nehéz választani: idén az összes program nyárra torlódott, még a tavalyiak is, a szervezők a júliusi-augusztusi időszakban próbálták bepótolni a kiesett időt. Ez nagyon új helyzet. 2017-ben szerveztük meg először a Balaton Caminót, háromszor sétáltuk körbe a tavat, legutoljára már ötszázan gyalogoltak velünk a tíznapos túrán. Minden ilyen érdekesebb programra hatalmas a jelentkezés. A Gasztrohegyen kívül csináltunk például „offline” túrákat, amikor telefon nélkül túráztunk a Balaton-felvidéken. A Szent György-hegy hajnalig pincetúra is szeptemberre tolódik, noha normál esetben szezonindító szokott lenni. Én sosem szerettem a szűken vett szezonban rendezvényt szervezni, mert akkor a borászatok és a vendéglátók örülnek, hogy élnek.
Oláh Miklós: A hagyományos balatoni vonzerők térben és időben koncentráltak: a víz, a szolgáltató intézmények, a látnivalók, a műemlékek zöme a parton van. Viszont a kultúrtörténeti hagyományokat kihasználva lehet máshol is rendezvényt szervezni. Földvár mögött van Kőröshegy, ahol húsvétkor nem lehetett bejutni a levendulásba, annyian voltak. Mindenki azt gondolja, hogy piacképes borvidékek csak az északi parton találhatók, pedig fantasztikus adottságú területek vannak délen, az egyik leghíresebb ökogazdaság is például Látrányban van: a hetvenes évek végén Tóth László szőlész-borász telepítette. 

Lugas: Beszéltünk arról, hogy milyen gyorsan találnak gazdára az ingatlanok. Mennyire okoznak problémát a fejlesztések, akár környezetvédelmi vonatkozásban?
Holovits Huba: Tíz éve még „eladó” táblák voltak kirakva a házakra szerte Földváron, ma már az „ingatlant keresek” hirdetések sorakoznak a villanyoszlopokon. Kényes az apartmanházak kérdése, hiszen egyre inkább elszaporodnak mindkét parton. Ameddig kereslet van, és kifizetik a jóval egymillió feletti négyzetméterárú ingatlanokat, addig ezt a befektetői szándék is erősíti. Emellett nem szabad átlépni a közműfejlesztések és a környezetvédelmi kérdések felett sem. A beruházásokat úgy kell megvalósítani, hogy figyelembe vesszük a természetvédelmi megfontolásokat.

Fotó: MTI/Mohai Balázs

Óvatos egyensúly

Lugas: Összeegyeztethető ez?
Holovits Huba: Ezt ne a politikus mondja meg. Egy politikus akkor jó, ha a szakmai véleményt hagyja érvényesülni az építkezés, beruházás-fejlesztés témakörben is. Másrészt önkormányzati részről nem mindegy, hány tíz-százezer vagy millió négyzetméter adózó terület képződik az adott településen, hiszen az építményadó többletbevételt jelent. Azok, akik a kétmillió forint felé kacsintgató vízparti négyzetméterárakat ki tudják fizetni, fizetőképes keresletet generálnak, amely a településen gazdasági motorként működhet. Nagyon óvatosan kell tehát megtalálni az egyensúlyt.
Oláh Miklós: Évtizedekig probléma volt, hogy a Balaton fejlesztéséhez nem állnak rendelkezésre szükséges források, ezt 2017 óta nem lehet mondani. Körülbelül ötszázmilliárd forint fejlesztési forrás érkezett a régióba, és lassan mindenhol megtörténnek a kifizetések. Viszont a fejlesztések az élet legkülönbözőbb területein keltenek konfliktusokat. A Balatonnál egyébként is megvannak a hagyományos viták, és ezeket tetézik például a környezetvédelmi problémák is. Most nem munkanélküliség van, hanem munkaerőhiány, nem forráshiány, hanem forrásbőség. Probléma a népességmegtartó erő: drasztikus mértékben öregszik a lakosság. A Balaton térségének öregedési folyamataihoz egyedül a világon legkritikusabb japán öregedési mutatók hasonlíthatók. Nem véletlen, hogy Japán fékevesztett robotizációba fogott, ugyanis hamarosan pótolni kell a humán erőforrásokat. A KSH Népességtudományi Kutatóintézet munkatársainak bevonásával előreszámoltuk a régió népességét 2062-ig. Jelenleg körülbelül kétszázhetvenezren élünk a térségben, amely növekedni fog a pandémia következtében betelepülőkkel, viszont enélkül száznyolcvannégyezren lennénk 2062-re. Míg Magyarországon két aktív korú lát el egy inaktív korút, a Balaton térségében ez csak másfél az egyhez, 2062-re pedig minden aktív polgárra jut majd egy inaktív.
Budavári Dóra: A fejlesztéseknek alkalmazkodniuk kell a fogyasztói viselkedéshez. Sokan például bevásárolnak, és otthon főznek-grilleznek. Másképp költenek, mint eddig. A borboltomban azt látom, hogy az embereket nagyon érdeklik a helyi dolgok, a kis kezdeményezések, kisvállalkozások, különlegességek. Sokan költenek borra.
Holovits Huba: A fogyasztói szokások tényleg változnak, társaságok hétvégente nyolc-tíz kocsival érkeznek az ingatlanokba, és nagyon jó illatok szállnak fel ezekről a helyekről. A lakosságot illetően Földváron húsz éve 2300-an vagyunk, az összetétel viszont markánsan más lett. Korábban a nagyobb városokból, elsősorban Budapestről költöztek le az inaktív korba lépők, és váltak állandó lakossá, ma a beruházásoknak köszönhetően munkahelyek jönnek létre, az apartmanok a fiatalabb generációt is életvitelszerűen vonzzák. Kelet-Magyarországról jelentős beáramlás észlelhető, két-három gyerekes családok érkeznek, hogy megvásárolják az új építésű ingatlanokat.
Oláh Miklós: Én kicsit másképp látom, de örülök, hogy Földvár nem azon települések közé tartozik, amelyeknek a felméréseink szerint komoly népességmegtartó problémáik lesznek. Lakosságcsere látszik, mert a balatoni családok nem tudják megfizetni a négyzetméterre jutó millió feletti ingatlanárakat. Mennek el a fiatalok: nekem három gyerekem van, és egyik sem a Balatonnál él.

Lugas: Tömeges jelenségnek tűnik, hogy valaki a Balatonnál él, de nem oda van bejelentkezve. Mi ezzel a teendő? Illetve hogyan tudják kezelni az önkormányzatok a megnövekedett lakosságszámot?
Holovits Huba: Két kérdés merül fel: az egyik az építményadó vagy helyi adó, amelyet bizonyos települések nem szednek be a lakosoktól, mert a jó anyagi helyzet miatt nincs rá szükségük. A másik kényes téma az idegenforgalmi adó, amelyet kormányzati szinten újra kellene gondolni, hogyan lehetne a jelenlegi beszedés helyett modernebb verziót választani. Összességé­ben a Balatonnál az adózás az idelátogató vendég, a helyi lakos és az üdülőtulajdonos szempontjából nagyon vegyes képet mutat. A lakosságszám kapcsán a rendszer lehetőséget biztosít például a szemétkérdésben, hogy ne csak az állandó lakosok, hanem a szezonban ott tartózkodók is fizessenek. A jegyző látja, ki fizet teljes éven át szemétszállítási díjat, és ki szünetelteti november és április között. Mi külön ellenőrizzük, van-e szemétszállítási szerződésük az üdülőtulajdonosoknak. Ezzel lehetett lépni előre. Ugyanakkor a köztéri szemetesek telítettsége vasárnap este jelentősen megnő, tehát nem tökéletes a rendszer, de az önkormányzatok foglalkoznak a problémával.

Kilátóépítési láz

Lugas: Lehet-e a Balatont egységként kezelni, hogy mindenki számára fenntartható, értékeket megőrző, de jövőbe mutató fejlődés induljon el?
Holovits Huba: Desztináció szintjén a Balatont egységként kell kezelni, amelybe a part és a háttértelepülések gasztro- és egyéb rendezvényei is beletartoznak. Ez lenne az elmélet.
A gyakorlat azonban a jószomszédságot illetően a török átok. Minden polgármesternek el kellene jutnia odáig, hogy komplex egészbe helyezze az általa vezetett települést. Jelen pillanatban a források elosztásánál nem a térségi gondolkodás az elsődleges szempont. Nálunk a déli parton például kilátóépítési láz van. Földváron van egy 25 méter magas kilátó, amely összesen hetven méterrel van a vízszint felett, mert a magasparton van. De a szomszéd falu is építeni akar, meg a kettővel odébbi is. Van olyan Balaton-parti város, ahol a meglévő két kilátó mellé harmadikat szeretnének építeni. A forráskiosztásnál érdemes volna ránézni a térképre, hogy valóban szükség van-e a déli parton harminc kilátóra.
Németh Mátyás: A Balatont mint nagy egészet kezelni szerintem elég nehéz, hiszen csak a bicikliút kétszáz kilométer körben. De az valóban jó lenne, ha a polgármesterek járásonként fognának össze saját környékük promotálása érdekében. 
Oláh Miklós: Magyarországon óriási hagyománya van a forráspazarlásnak. A Balatonnál a stratégiai programok regionális szemléletűek. Ilyen például a kotrás és a hozzá tartozó kikötő kérdése. Mindenki egyetért abban, hogy az iszapot kotorni kell, de ha kikötőről van szó, abban is, hogy az lehetőleg ne az ő településén legyen. Így nem tudott megvalósulni Balatongyörök és Vonyarcvashegy határában az ipari kikötő, mert tiltakoztak ellene az emberek, és nincs az a polgármester, aki ezzel szembemenne. Más lenne a helyzet, ha a Balaton önkormányzatai képesek lennének központi vagy a Balaton Fejlesztési Tanács forrástámogatásával létrehozni olyan szolidaritási alapot, amely a regionális beruházásokat vállaló településeket kedvezményezett helyzetbe hozza. Hasonló konstrukciót próbálunk kidolgozni a fiatalok megtartása érdekében is, akiknek megélhetési, iskoláztatási és lakhatási problémáik vannak, ha itt akarnak maradni. Létre lehet hozni olyan ösztöndíjprogramot, ahol a hallgató olyan egyetemre, szakmunkásképzőbe megy, amely képesítésre szükség lesz öt év múlva a környéken. A település ösztöndíjban részesíti, és fecskeházzal várja vissza, a helyi munkáltató alkalmazza, és a képzőhelyek telítettsége is tervezhetővé válik.
Budavári Dóra: Szeretnék ebben a világban élni. Súlyos például a hegy és a falu problémája is nálunk, egyre többen vannak itt többet, ehhez biztosan idővel alkalmazkodásra lesz szükség, fejlesztésekre, például hulladékgazdálkodás terén. Szerencsére születnek helyi kezdeményezések, mi most például azon dolgozunk, hogy a Veszprém–Balaton 2023 Európa kulturális fővárosa programmal együttműködésben kortárs versek kerüljenek hat hegyi borra, és a bevételből szemeteseket tervezünk építeni.

Lugas: Az ingatlanárakra visszatérve sokan zártkerteket, mezőgazdasági területeket keresnek. Hogy látják, mennyire reálisak az ingatlanárak, illetve várható-e visszarendeződés?
Oláh Miklós: A belterületi ingatlanok, társasházak ára már valamivel magasabb, mint a budapesti átlag, amit nem tartok minden szempontból jónak. A meghirdetett ingatlanok átlagosan két nap alatt cserélnek gazdát: többnyire készpénzzel fizetnek a vevők, és azonnal igénybe veszik az ingatlant. Zártkertekből körülbelül harmincezer van a tó környékén, és mivel a belterületi ingatlanokat már száz százalékban megvásárolták, ezek következnek. A Kádár-kor után nagyon elaprózódtak, most kettesével-hármasával egységesítik őket az új tulajdonosok. Nagy részük infrastruktúrával is ellátott, villany szinte mindenhol van, egymillió forintért fúratható kút, építhető szennyvíztározó. Sok nagyvárosi költözik ki így életvitelszerűen zártkertekbe.
Budavári Dóra: Fontos lenne, hogy a bortermelő vidékeken, mint a Szent György-hegyen, a Badacsonynál vagy Csopakon legyen szigorúbb szőlőhegyvédelmi szabályozás, hogy megmaradjon a vidék funkciója. Sajnos az ügyeskedés miatt egyre több a ház, egyre többen használják lakhatásra az ingatlanokat, így félő, hogy változik a vidék karaktere. Védenünk kell a természeti környezetünket. Az árakat illetően sokak szerint ki kell várni, most elszálltak az árak, láttunk már ilyet Budapesten is, de a piac idővel szabályozni fog.
Holovits Huba: A pandémia behozta a távmunkát, így sokan tudnak dolgozni a környékről is, illetve a déli partról az autópálya miatt viszonylag könnyű bejárni a fővárosba. Ameddig pedig van fizetőképes kereslet az ország bármely területén, addig épülni fognak a modern ingatlanok a Balaton partján, de végtelenségig mégsem folytatódhat az áremelkedés.

Sűrű olajcsere

Lugas: Mik a tervek, milyen jövő látható a Balatonnál? Lehet-e felkészülni egy újabb pandémiás időszakra? 
Budavári Dóra: Jóslásokba nehéz bocsátkozni. Remélem, hogy szeptember végéig elhúzódó nyarunk lesz, de minden a vírushelyzettől függ. Idén újdonságnak számított, hogy nagyon sok pesti vendéglátóhely települt le a Balatonra. Ezek a kezdeményezések júliusban kezdtek el megnyitni, bár korábban sosem nyíltak a nyár közepén időszakos vendéglátóhelyek. Kérdés, hogy mennyire lesznek sikeresek. Biztos, hogy meg fogják osztani a közönséget, és nehezebb helyzetbe hozzák azokat a cégeket, amelyek vérrel-verejtékkel egész évben szeretnének nyitva tartani, hiszen helyi vállalkozók helyieket foglalkoztatva dolgoznak. Az időszakos, pop-up helyek jövő évi visszatérése függ az idei sikertől, illetve attól, hogy Budapest vendéglátása visszaáll-e olyan optimális szintre, hogy ne érje meg nekik a kitelepülés.
Németh Mátyás: A pop-up helyektől nem tartok, a balatoni lángos mindig balatoni lángos marad. Titka a sűrű olajcsere, a rutin és a jó recept. Jó persze újítani is, büszke vagyok például a grillezett szendvicsekre vagy a töltött lángosra. A Balatonnál ma sokrétű a kínálat, de nem zavarjuk egymást. Semmi gond az új hullámmal, van például egy szigligeti srác, aki Amerikában tanult meg tacót készíteni, hazajött, és tőlem két-három kilométerre nagyon jó tacobárja van. Így ha valaki különlegesebbre vágyik, őt választja, ha hagyományosra, nálam eszik. Nem kell beleszólni a piacba, mindenki igényei szerint fogyaszthat. Összességében azt látom, hogy a turizmus évről évre fejlődik, az infrastruktúra-fejlesztés is folyamatos, így az irány jó.
Oláh Miklós: Új helyzet van a Balatonnál, ezért újra meg kell alkotni a Balaton márkát. A Magyar Turisztikai Ügynökség már dolgozik a kérdésen. Ez nehéz, mivel a márka jellemzően a leghatékonyabb vonzerőre szűkíti a figyelmet, a Balatonnál viszont ez rendkívül sokrétű. Több alkalommal kísérleteztek az egyes partszakaszok nevesítésével. A Balaton-felvidéken lett kulturális és gasztrotematika, Dél-Balatonra adta magát a tömeg- és családi turizmus, Nyugat-Balatonra a termál és a gasztro, míg Kelet-Balatonra senki nem tudott kitalálni semmi eredetit. De ez nem működik, mert minden balatoni mikrorégióban más is van. A Balaton-marketing és a szolgáltatások kapcsán ezért a legfontosabb kérdés, miként működhetnek egymás mellett a vonzerők. A külföldi és belföldi turisták rendszeresen bort visznek haza ajándékba a Balatonról, és megemlítik a balatoni halat is. Az elmúlt évtizedben alakult nagyon jó éttermek viszont nem tudnak igazi, Balatonból származó halat felszolgálni, mert orgazda lesz az étterem és a vendég is. Ez hatalmas ellentmondás, meg kellene teremteni a lehetőségét annak, hogy a turisták számára elérhető legyen az igazi hal is, mert így nagyon nehéz promotálni a tavat.
Holovits Huba: Az idén nyáron jó szezont fogunk zárni, közép- és hosszú távon pedig azt látom, hogy van egy gyönyörű természeti képződményünk, amely jelentős változáson esett át az elmúlt években. Optimista vagyok, hogy a fejlesztések jelentős része nyomán a Balaton mint régió tud egységes idegenforgalmi­ célpontként szolgálni. Abban lenne jó még előrelépnünk, hogy a helyiek, a vendégek és a vendéglátók, illetve a különféle politikai erők ne küzdőtérként tekintsenek a tóra és a partra, hanem szakmai oldalról tudjuk megközelíteni a kérdéseket.

Sportos tó

Vitorlástáborok kicsiknek és nagyoknak, szörfoktatás, katamaránozás, SUP-jóga a vízen, hátizsákos túrák, kempingezés a tanúhegyek körül és az elmaradhatatlan tó körüli biciklizés: az aktív időtöltésre egyre több alternatíva kínálkozik a Balaton körül. A Balaton Caminón gyalogszerrel sétálták körbe a tavat a résztvevők, 2017 telén pedig a nyári Balaton-átúszás mintájára Balaton-átcsúszás indult a jégen: korcsolyákkal, szánkókkal, síléceken vagy gyalogszerrel vágott neki több ezer résztvevő a Badacsony és Fonyód közötti 5,2 kilométeres távnak.

Ahogyan a Kékszalag minden évben serkenti a vitorlázókedvet, úgy Berecz Zsombor tokiói ezüstérme a finndingi hajóosztályban, illetve a Tihanyhoz szorosan kötődő Érdi Mária tizenharmadik helye a laser radial versenyszámban is motiválóan hathat a sportolni vágyókra. Berecz második helye a magyar vitorlázás történetének legjobb ötkarikás eredménye, a versenyzőnek a Balaton a kedvenc versenypályája. Rasovszky Kristóf szintén ezüstöt nyert tíz kilométeres nyílt vízi úszásban: ő is a régióban, Hévízen edzett.

Eközben Budapesttől Etyekig a biatorbágyi belterületet leszámítva idén megépül a magyar tengerhez vezető kerékpárút első szakasza, kivitelezők a fővárostól Balatonakarattyáig a bicikliút szinte minden szakaszán dolgoznak. Az utat a következő szezonban már használhatják a közlekedők, így a bringások már nem csak a tavat kerülhetik meg. A Magyarország két legfontosabb turisztikai célpontját összekötő, előzmény nélküli, 108 kilométeres szakasz az etyeki borvidék mellett a Velencei-tavat és Székesfehérvárt is érinti. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium közel 13,5 milliárd forinttal támogatja az építkezést.

Harcsarolád és répadog

A Balatoni Kör által idén hetedik alkalommal meghirdetett Év strandétele versenyt a balatonfenyvesi Konyhám répadog nevű étele nyerte, az Év felfedezettje pedig a világosi Tarow bisztró lett vegán bundás kenyerével. Bíró Lajos sztárséf csatlakozott a zömmel gasztronómiai szakújságírókból álló zsűrihez, hogy végigkóstolják a Kardos Gábor ötletgazda szerint minden eddiginél erősebb mezőnyt. A hét döntősből öt étel vegetáriánus volt, a Tarow bundás kenyere pedig teljesen vegán. Hét éve az első díjazott a verseny történetében a fövenyesi Kalóz strandbisztró harcsakrumpli nevű balatoni fish & chips étele volt, de a fenyvesi Konyhám korábban is nyert már Gofcsi nevű, gofrisütőben készített tócsnijával, míg most a rusztikus morzsában kisütött répa lett a sláger.

Az Év Felfedezettje díjat kiérdemlő vegán bundás kenyérben a tojást csicseriborsóliszt, mandulatej és kurkuma bunda váltja, a tojásra jellemző ízt a feketesó adja. A versenyben szerepelt még a balatonalmádi Terasz strandbisztró innovatív balatoni bokrétája: ennek vegán változatában a hajdinalisztes palacsintát tojás nélkül készítik, amelybe paradicsomos, tokhalas, helyi sajtos saláta kerül dresszinggel. A korábban szintén díjazott zamárdi Tiki ­Beach bisztró is nagyot újított: édesburgonyából készítettek lángost, amelyet szarvasraguval tálaltak. A tavaly holtversenyben első díjat nyerő alsóörsi Fogas bisztró idén harcsaroláddal és tokhalas túrógombóc feltéttel kínált gyömbéres tökfőzelékkel nevezett. A versenyben szerepelt még a mexikói elote grillezett kukorica balatoniasítása a tihanyi Kedvenc Kávé és Delikát tálalásában, illetve az örvényesi Random Bagel Mekk mester fantázianevű grillezett kecskesajtos-céklás bagele is.

A kezdeményezés fő célkitűzése a korábban egészségtelen, nehezen emészthető, legtöbbször olajban sült ételek által dominált strandkínálat megújítása, az egészségesebb ételek népszerűsítése, ami a kreatívabb balatoni strandkonyhák esetében éppoly evidens lett, mint a friss, régióban termett minőségi alapanyagok használata.

Borítóképen szemlélődők a zamárdi parton Trabantból kialakított pihenőhelyen. Már nem csak a strandról szól a magyar tenger? Fotó: Somogyi Hírlap/Németh Levente