Utolsó vallomás

Az Oscar-díjas Morgan Neville dokumentumfilmet készített Anthony Bourdain sztárséf életéről.

Hatvanegy éves korában, 2018-ban követett el öngyilkosságot Franciaországban Anthony Bourdain tévés szakács, a CNN műsorvezetője, számos bestseller szerzője. Három évvel később az Oscar-díjas Morgan Neville dokumentumfilmet készített a sztárséf életéről, a hírességhez vezető útjáról és haláláról.

Bourdain francia gyökerekkel született Amerikában, a Culinary Institute of America elvégzése után kisebb-nagyobb éttermekben dolgozott, majd 1998-ban (ekkor már negyvenkét éves volt) a híres New York-i francia étterem, a Brasserie Les Halles főszakácsa lett. Karrierje 2000-ben indult be igazán, ekkor jelent meg A konyhafőnök vallomásai című könyve, amely szerte a világon bestseller lett. Hirtelen mindenkinek ő kellett: televíziós személyiség lett belőle, aki nemcsak az ételeket és az egzotikus tájakat mutatta be műsoraiban, de azt is, hogy hogyan működnek az emberek. Először a Food Networkön vezetett műsort, majd a Travel Channelhez szerződött (ezzel a műsorával két Emmy-díjat is nyert). 2013-ban csatlakozott a CNN-hez, és hamar a csatorna egyik kedvenc figurája lett. Parts Unkown (Nem séfnek való vidék) című műsora Magyarországon is járt: Zsigmond Vilmos életén keresztül mutatta be Budapestet, vele együtt járta és ette végig a várost.

Anthony Bourdain mindig is kilógott a sorból, nem a klasszikus utat járta be a sikerig. Híres volt humoráról és őszinteségéről, igazi mindenevő hedonista, aki soha semmire nem mondott nemet: mindent megkóstolt, amit elé tettek, legyen az élő kígyó, fókaszem vagy rothasztott cápahús. Könyveiben kiteregette a szennyest: nyers őszinteséggel írt a kulináris világ kulisszatitkairól, például arról, hogyan használják fel okosan a romlott alapanyagokat, és hogyan lopnak az éttermi dolgozók – de a drogokról és az alkoholról is nyíltan beszélt. Ő lett a „gasztronómia rossz fiúja”, mindenki legjobb haverja, akivel szívesen megittunk volna egy sört egy marokkói sikátorban, vagy megkóstoltunk volna helyi specialitást egy vietnámi piacon. Három évvel ezelőtti halála után óriási űrt hagyott maga után: azóta is utazók számtalan internetes bejegyzése szól arról, vajon mit szólna az adott ételhez Bourdain?

Morgan Neville dokumentumfilmje, a Roadrunner: A Film About Anthony Bourdain (Gyalogkakukk: Egy film Anthony Bourdainről) végigviszi a nézőt Bourdain első sikerétől, amikor a serpenyők és kések mellett állva a konyhában telefonon tudja meg, hogy A konyhafőnök vallomása bestseller lett: nevet, majd vizet fröcsköl az arcára. A következő szűk húsz évből aztán rengeteg villanást, anekdotát és a szerettei, volt kollégái által elmesélt történetet láthatunk: itt volt ez a fickó, akit ismertél, vagy legalábbis azt hitted, hogy ismerted. Mert a mentális betegség, a drogfüggőség, a depresszió függönyén keresztül egy másik Anthony képe is felsejlik. Olyan férfié, aki folyamatosan saját démonaival küzdött, és próbálta kihozni a legjobbat élethelyzeteiből, mindez legtöbbször sikerült is neki. Kíváncsi volt, vicces és dühös. Őszinte ember volt, akinek a dühe is őszinte, Neville kamerája pedig nem néz félre, ha Bourdain hibázik vagy kimerült, netán kegyetlen: nagyon összetett figurát látunk, aki ugyanúgy megvívja saját csatáit, mint bárki más, hiába van képernyőn.

„Tudod, valami hiányzott belőlem, bizonyos részem drogfüggő akart lenni” – vallja be egy klipben. Ez a sötét felismerés áttűnik az interjúkon, amelyek segítenek megmagyarázni egy sokak számára megmagyarázhatatlannak tűnő halálát. Az egykor nyomorult, félénk gyerek ragyogó emberré nőtt, ám tehetsége és fájdalmai elválaszthatatlanul összefüggtek egymással. A Roadrunner nem kínál konkrét válaszokat a miértekre. Nem az a feladata. Ahogy Anthony Bourdain egész élete, Morgan Neville dokumentumfilmje is azt példázza, nem a cél számít, hanem maga az utazás. Bourdain saját történetének egyaránt a hőse és gazembere.

(Roadrunner: A Film About Anthony Bour­dain. Amerikai dokumentumfilm, 119 perc. Rendező: Morgan Neville. Forgalmazó: HBO)

A borítóképen: Anthony Bourdain 2012-ben egy New York-i gasztronómiai fesztiválon. Fotó: Getty Images