Morgan Neville dokumentumfilmje, a Roadrunner: A Film About Anthony Bourdain (Gyalogkakukk: Egy film Anthony Bourdainről) végigviszi a nézőt Bourdain első sikerétől, amikor a serpenyők és kések mellett állva a konyhában telefonon tudja meg, hogy A konyhafőnök vallomása bestseller lett: nevet, majd vizet fröcsköl az arcára. A következő szűk húsz évből aztán rengeteg villanást, anekdotát és a szerettei, volt kollégái által elmesélt történetet láthatunk: itt volt ez a fickó, akit ismertél, vagy legalábbis azt hitted, hogy ismerted. Mert a mentális betegség, a drogfüggőség, a depresszió függönyén keresztül egy másik Anthony képe is felsejlik. Olyan férfié, aki folyamatosan saját démonaival küzdött, és próbálta kihozni a legjobbat élethelyzeteiből, mindez legtöbbször sikerült is neki. Kíváncsi volt, vicces és dühös. Őszinte ember volt, akinek a dühe is őszinte, Neville kamerája pedig nem néz félre, ha Bourdain hibázik vagy kimerült, netán kegyetlen: nagyon összetett figurát látunk, aki ugyanúgy megvívja saját csatáit, mint bárki más, hiába van képernyőn.