„A filmgyár is gyár” – látta be végül javaslatunk életrevalóságát az osztályfőnök, Marika néni. Az érveléshez egyébként előkészítettük az ifjúsági mozibérletet, amelyre mottónak rányomtatták a kor ideológiai központjából származó mondatot: „Az összes művészetek közül legfontosabb a film.” Azt később tudtam meg, hogy az eredeti verzióban folytatódik a megállapítás, mégpedig ekképpen: „a propaganda szempontjából.”
A léha és könnyelmű lődörgés az ipar és a mezőgazdaság szórakoztató helyszínein tehát számunkra elmaradt. Mi a súlyosabbat választottuk. Ismerjük meg a művészi alkotás termelőbázisát! Nem rettenünk meg a filmalkotások műhelyének gyötrelmes kínjaitól. „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni” – ha ezt nem is tudtuk még, de ösztönösen éreztük. Így villamosoztunk el a Lumumba (napjainkra újra Róna) utcai filmgyárba szakmai látogatás céljából.
Már a bejáratnál kezdődött az ámulat. Ott tényleg lehet, hogy maga Bara Margit kávézik a büfénél? És ez itt most nem is szereplés? Kijött egy filmből? Vagy mi mentünk be? Akárhogy is, gyönyörű néni. Még nem kamaszodtam, de a női szépség már igézően hatott rám. (Olyan titokban, hogy még magamnak sem vallottam be, plátóian szerelmes voltam Beata Tyszkiewicz lengyel színésznőbe, akit A szabadság első napja című filmalkotásban láttam. Sajnos valami Andrzej Wajda világhírű rendező lecsapta a kezemről.) Nem volt idő álmélkodni, vártak a munkafolyamatok. Az utószinkron-stúdióban kiderült, hogy hiába van a filmfelvevő kamerának hangsávja, gyakran kell utólag hiteles háttérzajt kelteni. Egy ajtó nyikorgása, csapódása még egyszerűen utánozható, de a leleményes hangászok lombsusogás, szélvihar, lovasroham hangját is „hozták” kütyüikkel. Mi mindennel lehet hangokat utánozni! Egy szekrényben ott sorakoztak herkentyűk, szerkentyűk, kuttyogtatók, csimpolyák, mindenféle bizgentyűk, amelyeket a szakemberek használtak hangaláfestéshez. Süvít orkán, morajlik tömeg, és nemcsak a jégpáncélon rian a repedés, de rian a kürtszó is csatába hívón. Minden hanghatást ki kell dolgozni, hogy ne legyen se sok, se kevés. A lódobogás látszólag egyszerű: két vasdarabbal kocogtatták le egy filccel bevont asztalon, de nagyon figyelve közben a vásznon poroszkáló paci lépteit, hogy összestimmeljen a ritmus.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!