Extra méretek

Az év eleje óta legalább száz-százötven százalékkal, az Építési Vállalkozók­ Országos Szakszövetsége szerint országosan százhatvan százalékkal emelkedett számos építőanyag ára. Az okokról megoszlanak a vélemények, ­viszont egyre kevesebben vállalják ennyiért is a munkát. A piaci várakozások szerint hamarosan meg fog kezdődni a stagnálás, de kérdés, a megduplázódott árakat mennyire bírja a magyar pénztárca.

20210627 Debrecen fotó: Molnár Péter MP Hajdú-Bihari Napló Halad a Csonkatemplom felújítása. Fotó: Hajdú-Bihari Napló/Molnár Péter

A világjárvány teljes gazdasági ágazatokat befolyásolt, többek között az építőiparra hatott negatívan.

A most építkezni és felújítani vágyók idegesen körmölik költségvetésük számait, mivel az alapanyagárak sok esetben történelmi csúcson állnak. 

– A kivitelezőcégek szerint aki felvette hitelét és megvan a pénze, az ezen az áron is belevág, sőt minél gyorsabban, hogy kiderüljön, mire jut a kapott összegből. Körülbelül a tervezett beruházás felét tudja majd megvalósítani – sommázza a helyzetet Bendel Imre villanyszerelő.

Szintén kénytelenek vásárolni azok, akik még a járvány előtt kezdtek el építkezni. Káplár Kornél, a Káplár Fatelep fejlesztési vezetője azt mondja, hogy mikor tavasszal elkezdtek emelkedni az árak, meglepő módon azt tapasztalták, hogy bevételük nem csökken, hanem együtt nő az árakkal. Ennek oka egyrészt, hogy a bezártság miatt felértékelődött az ember otthonának, szűkebb környezetének minősége, így sokan fogtak felújításba, illetve aki tehette, kertvárosba vagy vidékre költözött, amely házat szintén felújította, hogy pszichésen jobban viselje a karantént. Mindez komoly terhelés az építőanyag-gyártóknak, amelyek nem számítottak a kereslet ilyen mértékű növekedésére. Ráadásul a karantén és a távolságtartási szabályok miatt számos gyár leállt, illetve a határlezárások nehezítették a szállítást, így a megnövekedett kereslet szűkülő kínálattal találkozott, ami áremelkedést idézett elő. Sok esetben rekordnagyságút, odáig fajulva, hogy nyáron napi vagy félnapi árazást vezettek be a kereskedők számos fa-, acél- és műanyagipari terméknél.

Kardos Attila Gergő, a Szabi-Holz szakértője még mindig nem látja kiszámíthatónak az árazást. Ő ügyfeleinek továbbra is napi árat tud mondani, és akkor kapja meg az alapanyagot a jelzett áron, ha még zárás előtt visszaszól a kereskedőnek. A megrendelőnek tehát szinte ideje sincs gondolkozni, rögtön döntenie kell.

Megéri ennyiért?

Az ÉVOSZ friss felmérése azt mutatja, hogy a faanyagok ára Budapesten 86 százalékkal, országosan 160 százalékkal nőtt 2021 első felében 2020 végéhez viszonyítva. A hőszigetelő anyagok 45 százalékkal, az elektromos kábelek, vezetékek ára pedig 35 százalékkal nőtt.

A helyzetet látva nyáron már több Facebook-csoportban olvashatók voltak olyan vélemények, hogy „ennyi pénzért nem éri meg építkezni”, így aki megtehette, elkezdett kivárni. Bendel Imre körülbelül húszszázalékos lemondást érzékel. Kérdés, hogy a lemondók meddig, illetve mire akarnak várni. Iparági szereplők kevés esélyét látják, hogy a pandémia előtti árszintre térjenek vissza az árak, de akár az év eleji költségek sem valószínűek. Bizonyos csökkenés azért már tapasztalható, Káplár Kornél szerint a napi árazás körülbelül július közepéig volt jellemző, azóta stagnál, illetve augusztusban öt-tíz százalékos csökkenést láttak. Az év eleje óta így összességében 90-140 százalékkal drágultak a faipari termékek. Tavasszal és ősszel, a szabadságolások végeztével mindig növekszik az építkezési kedv, ezért október, november, decemberre nem várják a helyzet javulását a szakemberek. Január-februárban csökkenhetnek esetleg az árak, mivel a téli közepe-vége klasszikusan lassabb időszaknak számít.

Felvásárlási verseny

A villanyszerelési eszközökben hetven-száz százalékos a drágulás. A réz ára a gazdasági újraindulással és a karbonsemleges technológiák nyomán tízéves csúcson van. Apadnak a rézkészletek, egy új rézbánya megnyitása pedig akár tíz évig is tarthat. A Biden-kormányzat ugyanakkor 1200 milliárd dolláros infrastrukturális élénkítő csomaggal próbálja támogatni a keresletet, ami pörgeti a réz és a faipari termékek iránti keresletet is. A víz- és gázszerelésben is érzékelhető a réz drágulása, de Simon Krisztián gázszerelő szerint összességében Magyarországon az idén az áremelkedés nem volt nagyobb az átlagos hat-tíz százaléknál a teljes vízszerelési palettán.

A konténerárak viszont gondot okozhatnak. Tavaly még 2500 dollár körül voltak a konténerárak az üvegszál és az üvegszövet alapanyaga esetében, amelyek Kínából érkeznek Európába. Ma ugyanez a konténerár 15 ezer dollár felett is járhat. Ez azoknak a kereskedőknek, amelyek európai beszállítókkal dolgoznak, kevésbé okoz gondot. Ám a nyugat-európai cégek gyakorta adják el teljes árukészletüket Amerikába vagy Kínába. Az osztrák és a német vállalatok inkább az Egyesült Államokba, Szlovákia és Románia pedig Kínába szállít. Hiába van tehát megfelelő mennyiségű európai alapanyag vagy feldolgozott termék, a nagy tömegben rendelő Egyesült Államok és Kína elviszi azokat az európai megrendelők elől.

A faiparban tapasztalni leginkább a felvásárlási versenyt, mivel nincs elég fa. Korábban az építőipari faanyag nyolcvan százalékát Kanada adta, azonban mióta az Egyesült Államok is megadóztatja a kanadai fát, Kanada kevesebbet termel, és drágábban árusít. Ráadásul Amerika és Kína kölcsönösen védővámokkal sújtotta a faanyag ki- és behozatalát, ami forgalomcsökkenést hozott. A pandémia miatt több fűrészüzemet be kellett zárni, így ma összességében olcsóbb Európából importálni a faanyagot, mint helyben előállítani. Az amerikai könnyűszerkezetes építkezés miatt pedig egy ház felépítéséhez sokkal több faanyagra van szükség, mint ­Európában. Igazi hiányról mégsem lehet beszélni, minden beszerezhető, csak idő és pénz kérdése. Kardos Attila Gergő szerint főleg az extra méretű épületfák, például a hat méter feletti, tetőkészítéshez szükséges gerendákra kellhet több hónapot is várakozni.

További kérdés a munkadíj. Egyes szakemberi körökben ugyanis elfogadott, hogy az alapanyagárak növekedésével a munkadíj is nő, míg máshol nem kérhetnek el többet a szakemberek csak azért, mert drágább anyagokkal dolgoznak. A kisebb cégek esetén probléma, hogy az árdrágulás elviszi a profitot, amiből az esetleges javításokat tudták finanszírozni. Kardos Attila Gergő ugyanakkor emiatt nem tart csődhullámtól, mivel a megrendelések egyelőre folyamatosak.

A gépészszerelők körében sem nőttek túlzottan a munkadíjak, de a szobafestők és a villanyszerelők emeltek. Bendel Imre szerint hetvenszázalékos anyagár-emelkedés harminc-negyven százalékos munkadíjemelést hozott.

Kiviteli korlátozás

Gyarmati István, a Milton Friedman Egyetem oktatója szerint normális, hogy a járvány lecsengésével vagy legalábbis kezelhető szintre kerülésével fellendülés kezdődik. Érezhető az amerikai és kínai felvásárlások hatása, de azt összeesküvés-elméletnek tartja, hogy az Egyesült Államok, Kína és Oroszország azért vásárolna fel faanyagot és acéltermékeket, mert háborúra készülnének. 
– Újjáépítéshez való faanyagot nem veszünk a háború előtt, hiszen a harcok mindent elpusztítanának. A fegyverekhez pedig sokkal kevesebb acél kell, mint régen – magyarázza. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy az építőanyagok árának ilyen mértékű drágulása valóban túl van a normál mértéken, így nem csoda, ha az országok kormányai próbálnak tenni valamit az árcsökkentés érdekében.
Orbán Viktor a megnőtt exportban látja a drágulás okát, ezért vezet be Magyarország októbertől kiviteli korlátozást bizonyos építőipari termékekre, például a kavicsra és a sóderre. A miniszterelnök szerint a korlátozás korábban nem léphetett életbe, mivel az exportkorlátozási terv uniós átfutási ideje négy hónap.­

A Gazdasági Versenyhivatal is vizsgálódik egyes építőanyag-gyártók körül. Külön vizsgálói csoport elemzi kiemelten a kartellgyanúra utaló panaszokat. Hogy mindezen intézkedéseknek pontosan milyen hatásuk lesz az árakra, jelenleg még kérdéses. A hazai kisvállalkozók azonban tartanak attól, hogy ha az alapanyagárak túlzottan csökkennek, akkor minden jelenleg kiváró megrendelő el akar kezdeni építkezni, és a hirtelen keresletnövekedést ők már nem tudnák kielégíteni. A megrendelők azonban nem szeretnek várni, így valószínű, hogy azokhoz a nagyobb cégekhez fordulnak majd, amelyek azonnal tudják vállalni a munkát, és nem várják meg az egyébként jól dolgozó kisvállalkozókat, akik viszont emiatt mehetnek tönkre. Meg kellene tehát találni azt az árszintet, amelyet még épp ki tudnak fizetni a megrendelők, de nem túl olcsó ahhoz, hogy veszélyeztesse a hazai cégeket.

Borítóképen: felújítás alatt a debreceni Csonkatemplom. Egyelőre minden beszerezhető, csak idő és pénz kérdése, ez jelenleg a nagyobb cégeknek kedvez. Fotó: Hajdú-Bihari Napló/Molnár

Trendi

A napokban Budapest egyik kedvelt fürdőszobaszalonjába besétált egy vevő, aki rámutatva a fazettázott metrócsempére feltette a kérdést, az vajon mennyire trendi még. Az eladó szerint már egyáltalán nem, sokkal inkább divatosak a nem lecsapott szélű verziók, vagy még inkább a mediterrán, esetleg vintage hangulatra emlékeztető négyzetes, mintás csempék. A vevő bólogatott, hogy maga is így gondolta. Az eladó ugyanakkor figyelmeztette, hogy a metrócsempét igen könnyű csúnyán felrakni, tehát ha nem néz mindig a vevő a mesterember kezére, könnyen kaphat ronda végeredményt. A technikai problémák nyomán a vevő végül megkérdezte: van-e a boltban olyan darab, amely inkább időtálló formavilág? Hogyne lenne – válaszolta az eladó, és elvezette az érdeklődőt a nagyobb méretű, márványos csempelapok irányába.

A jelenlegi fürdőszobadivat elég szerteágazó, igen sokféle minta és forma elfogadott. Ám a divat változik – ahogy Chanel mondta, csak a stílus örök –, így felmerül az emberben a kérdés, hogy vajon az említett vevő kétévente leveri a csempét, fürdőszobabútort cserél, sőt akár a kiállásokat is átfúrja, hogy mindig divatos, trendi, menő belső teret kapjon. Mert bár igaz, hogy a lakberendezési trendek lassabban változnak, mint a divatirányzatok, de pár évente biztosan változnak. Ez a kiegészítők esetén viszonylag könnyen orvosolható, a beépített anyagok és a térszervezés azonban évtizedekre határozzák meg az adott lakás kinézetét. Mivel a Pantone festékgyár minden évben új színt tesz meg az év trendjévé, ezért a színskála alapján tulajdonképpen évente elavul a berendezés.

Konyhát, fürdőszobát azonban az ember ritkán épít minden évben. Általában tíz-tizenöt évre készülnek ezek a helyiségek, így könnyen megmondható például, hogy mely lakást mikor újították fel. Most nagy méretű lapok és vízszintes csempék kaphatók mindenhol, míg tizenöt évvel ezelőtt a függőleges verzióra esküdtek a gyártók. A metrócsempét a londoni és New York-i metró tette halhatatlanná, így tulajdonképpen bármikor felhasználható, igaz, vannak divatosabb időszakai, az elmúlt négy-öt év pedig ilyen volt. 

Lakberendezők gyakran panaszkodnak, hogy ügyfeleik nem rendszerben gondolkodnak, hanem látnak valamit, ami éppen divatos, és mindenáron azt szeretnék. Nem tartják szem előtt, hogy az a darab, berendezési tárgy, forma évek múlva is kedvelhető-e. Ilyenkor olvashatók a Facebook lakberendezési csoportjaiban a hozzászólások, hogy végre lecseréltük ezt vagy azt, amit „mindig is utáltam”. Hogy a kidobott csempével, konyhával, sárkányszoborral mi lesz, nem érdekli a hozzászólót. A lényeg, hogy ismét a legújabb divat szerint rendezte be otthonát. Az idén például a zöld konyha divatos, de a szín ellenére a fenntarthatóság háttérbe kerül. Ennek pedig egyvalaki örül: a kereskedő, aki jövőre is biztosan számíthat a nem előre gondolkodó vevőkörre.