A világjárvány teljes gazdasági ágazatokat befolyásolt, többek között az építőiparra hatott negatívan.
A most építkezni és felújítani vágyók idegesen körmölik költségvetésük számait, mivel az alapanyagárak sok esetben történelmi csúcson állnak.
– A kivitelezőcégek szerint aki felvette hitelét és megvan a pénze, az ezen az áron is belevág, sőt minél gyorsabban, hogy kiderüljön, mire jut a kapott összegből. Körülbelül a tervezett beruházás felét tudja majd megvalósítani – sommázza a helyzetet Bendel Imre villanyszerelő.
Szintén kénytelenek vásárolni azok, akik még a járvány előtt kezdtek el építkezni. Káplár Kornél, a Káplár Fatelep fejlesztési vezetője azt mondja, hogy mikor tavasszal elkezdtek emelkedni az árak, meglepő módon azt tapasztalták, hogy bevételük nem csökken, hanem együtt nő az árakkal. Ennek oka egyrészt, hogy a bezártság miatt felértékelődött az ember otthonának, szűkebb környezetének minősége, így sokan fogtak felújításba, illetve aki tehette, kertvárosba vagy vidékre költözött, amely házat szintén felújította, hogy pszichésen jobban viselje a karantént. Mindez komoly terhelés az építőanyag-gyártóknak, amelyek nem számítottak a kereslet ilyen mértékű növekedésére. Ráadásul a karantén és a távolságtartási szabályok miatt számos gyár leállt, illetve a határlezárások nehezítették a szállítást, így a megnövekedett kereslet szűkülő kínálattal találkozott, ami áremelkedést idézett elő. Sok esetben rekordnagyságút, odáig fajulva, hogy nyáron napi vagy félnapi árazást vezettek be a kereskedők számos fa-, acél- és műanyagipari terméknél.
Kardos Attila Gergő, a Szabi-Holz szakértője még mindig nem látja kiszámíthatónak az árazást. Ő ügyfeleinek továbbra is napi árat tud mondani, és akkor kapja meg az alapanyagot a jelzett áron, ha még zárás előtt visszaszól a kereskedőnek. A megrendelőnek tehát szinte ideje sincs gondolkozni, rögtön döntenie kell.
Megéri ennyiért?
Az ÉVOSZ friss felmérése azt mutatja, hogy a faanyagok ára Budapesten 86 százalékkal, országosan 160 százalékkal nőtt 2021 első felében 2020 végéhez viszonyítva. A hőszigetelő anyagok 45 százalékkal, az elektromos kábelek, vezetékek ára pedig 35 százalékkal nőtt.
A helyzetet látva nyáron már több Facebook-csoportban olvashatók voltak olyan vélemények, hogy „ennyi pénzért nem éri meg építkezni”, így aki megtehette, elkezdett kivárni. Bendel Imre körülbelül húszszázalékos lemondást érzékel. Kérdés, hogy a lemondók meddig, illetve mire akarnak várni. Iparági szereplők kevés esélyét látják, hogy a pandémia előtti árszintre térjenek vissza az árak, de akár az év eleji költségek sem valószínűek. Bizonyos csökkenés azért már tapasztalható, Káplár Kornél szerint a napi árazás körülbelül július közepéig volt jellemző, azóta stagnál, illetve augusztusban öt-tíz százalékos csökkenést láttak. Az év eleje óta így összességében 90-140 százalékkal drágultak a faipari termékek. Tavasszal és ősszel, a szabadságolások végeztével mindig növekszik az építkezési kedv, ezért október, november, decemberre nem várják a helyzet javulását a szakemberek. Január-februárban csökkenhetnek esetleg az árak, mivel a téli közepe-vége klasszikusan lassabb időszaknak számít.
Felvásárlási verseny
A villanyszerelési eszközökben hetven-száz százalékos a drágulás. A réz ára a gazdasági újraindulással és a karbonsemleges technológiák nyomán tízéves csúcson van. Apadnak a rézkészletek, egy új rézbánya megnyitása pedig akár tíz évig is tarthat. A Biden-kormányzat ugyanakkor 1200 milliárd dolláros infrastrukturális élénkítő csomaggal próbálja támogatni a keresletet, ami pörgeti a réz és a faipari termékek iránti keresletet is. A víz- és gázszerelésben is érzékelhető a réz drágulása, de Simon Krisztián gázszerelő szerint összességében Magyarországon az idén az áremelkedés nem volt nagyobb az átlagos hat-tíz százaléknál a teljes vízszerelési palettán.
A konténerárak viszont gondot okozhatnak. Tavaly még 2500 dollár körül voltak a konténerárak az üvegszál és az üvegszövet alapanyaga esetében, amelyek Kínából érkeznek Európába. Ma ugyanez a konténerár 15 ezer dollár felett is járhat. Ez azoknak a kereskedőknek, amelyek európai beszállítókkal dolgoznak, kevésbé okoz gondot. Ám a nyugat-európai cégek gyakorta adják el teljes árukészletüket Amerikába vagy Kínába. Az osztrák és a német vállalatok inkább az Egyesült Államokba, Szlovákia és Románia pedig Kínába szállít. Hiába van tehát megfelelő mennyiségű európai alapanyag vagy feldolgozott termék, a nagy tömegben rendelő Egyesült Államok és Kína elviszi azokat az európai megrendelők elől.
A faiparban tapasztalni leginkább a felvásárlási versenyt, mivel nincs elég fa. Korábban az építőipari faanyag nyolcvan százalékát Kanada adta, azonban mióta az Egyesült Államok is megadóztatja a kanadai fát, Kanada kevesebbet termel, és drágábban árusít. Ráadásul Amerika és Kína kölcsönösen védővámokkal sújtotta a faanyag ki- és behozatalát, ami forgalomcsökkenést hozott. A pandémia miatt több fűrészüzemet be kellett zárni, így ma összességében olcsóbb Európából importálni a faanyagot, mint helyben előállítani. Az amerikai könnyűszerkezetes építkezés miatt pedig egy ház felépítéséhez sokkal több faanyagra van szükség, mint Európában. Igazi hiányról mégsem lehet beszélni, minden beszerezhető, csak idő és pénz kérdése. Kardos Attila Gergő szerint főleg az extra méretű épületfák, például a hat méter feletti, tetőkészítéshez szükséges gerendákra kellhet több hónapot is várakozni.
További kérdés a munkadíj. Egyes szakemberi körökben ugyanis elfogadott, hogy az alapanyagárak növekedésével a munkadíj is nő, míg máshol nem kérhetnek el többet a szakemberek csak azért, mert drágább anyagokkal dolgoznak. A kisebb cégek esetén probléma, hogy az árdrágulás elviszi a profitot, amiből az esetleges javításokat tudták finanszírozni. Kardos Attila Gergő ugyanakkor emiatt nem tart csődhullámtól, mivel a megrendelések egyelőre folyamatosak.
A gépészszerelők körében sem nőttek túlzottan a munkadíjak, de a szobafestők és a villanyszerelők emeltek. Bendel Imre szerint hetvenszázalékos anyagár-emelkedés harminc-negyven százalékos munkadíjemelést hozott.
Kiviteli korlátozás
Gyarmati István, a Milton Friedman Egyetem oktatója szerint normális, hogy a járvány lecsengésével vagy legalábbis kezelhető szintre kerülésével fellendülés kezdődik. Érezhető az amerikai és kínai felvásárlások hatása, de azt összeesküvés-elméletnek tartja, hogy az Egyesült Államok, Kína és Oroszország azért vásárolna fel faanyagot és acéltermékeket, mert háborúra készülnének.
– Újjáépítéshez való faanyagot nem veszünk a háború előtt, hiszen a harcok mindent elpusztítanának. A fegyverekhez pedig sokkal kevesebb acél kell, mint régen – magyarázza. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy az építőanyagok árának ilyen mértékű drágulása valóban túl van a normál mértéken, így nem csoda, ha az országok kormányai próbálnak tenni valamit az árcsökkentés érdekében.
Orbán Viktor a megnőtt exportban látja a drágulás okát, ezért vezet be Magyarország októbertől kiviteli korlátozást bizonyos építőipari termékekre, például a kavicsra és a sóderre. A miniszterelnök szerint a korlátozás korábban nem léphetett életbe, mivel az exportkorlátozási terv uniós átfutási ideje négy hónap.
A Gazdasági Versenyhivatal is vizsgálódik egyes építőanyag-gyártók körül. Külön vizsgálói csoport elemzi kiemelten a kartellgyanúra utaló panaszokat. Hogy mindezen intézkedéseknek pontosan milyen hatásuk lesz az árakra, jelenleg még kérdéses. A hazai kisvállalkozók azonban tartanak attól, hogy ha az alapanyagárak túlzottan csökkennek, akkor minden jelenleg kiváró megrendelő el akar kezdeni építkezni, és a hirtelen keresletnövekedést ők már nem tudnák kielégíteni. A megrendelők azonban nem szeretnek várni, így valószínű, hogy azokhoz a nagyobb cégekhez fordulnak majd, amelyek azonnal tudják vállalni a munkát, és nem várják meg az egyébként jól dolgozó kisvállalkozókat, akik viszont emiatt mehetnek tönkre. Meg kellene tehát találni azt az árszintet, amelyet még épp ki tudnak fizetni a megrendelők, de nem túl olcsó ahhoz, hogy veszélyeztesse a hazai cégeket.
Borítóképen: felújítás alatt a debreceni Csonkatemplom. Egyelőre minden beszerezhető, csak idő és pénz kérdése, ez jelenleg a nagyobb cégeknek kedvez. Fotó: Hajdú-Bihari Napló/Molnár
Trendi
A napokban Budapest egyik kedvelt fürdőszobaszalonjába besétált egy vevő, aki rámutatva a fazettázott metrócsempére feltette a kérdést, az vajon mennyire trendi még. Az eladó szerint már egyáltalán nem, sokkal inkább divatosak a nem lecsapott szélű verziók, vagy még inkább a mediterrán, esetleg vintage hangulatra emlékeztető négyzetes, mintás csempék. A vevő bólogatott, hogy maga is így gondolta. Az eladó ugyanakkor figyelmeztette, hogy a metrócsempét igen könnyű csúnyán felrakni, tehát ha nem néz mindig a vevő a mesterember kezére, könnyen kaphat ronda végeredményt. A technikai problémák nyomán a vevő végül megkérdezte: van-e a boltban olyan darab, amely inkább időtálló formavilág? Hogyne lenne – válaszolta az eladó, és elvezette az érdeklődőt a nagyobb méretű, márványos csempelapok irányába.
A jelenlegi fürdőszobadivat elég szerteágazó, igen sokféle minta és forma elfogadott. Ám a divat változik – ahogy Chanel mondta, csak a stílus örök –, így felmerül az emberben a kérdés, hogy vajon az említett vevő kétévente leveri a csempét, fürdőszobabútort cserél, sőt akár a kiállásokat is átfúrja, hogy mindig divatos, trendi, menő belső teret kapjon. Mert bár igaz, hogy a lakberendezési trendek lassabban változnak, mint a divatirányzatok, de pár évente biztosan változnak. Ez a kiegészítők esetén viszonylag könnyen orvosolható, a beépített anyagok és a térszervezés azonban évtizedekre határozzák meg az adott lakás kinézetét. Mivel a Pantone festékgyár minden évben új színt tesz meg az év trendjévé, ezért a színskála alapján tulajdonképpen évente elavul a berendezés.
Konyhát, fürdőszobát azonban az ember ritkán épít minden évben. Általában tíz-tizenöt évre készülnek ezek a helyiségek, így könnyen megmondható például, hogy mely lakást mikor újították fel. Most nagy méretű lapok és vízszintes csempék kaphatók mindenhol, míg tizenöt évvel ezelőtt a függőleges verzióra esküdtek a gyártók. A metrócsempét a londoni és New York-i metró tette halhatatlanná, így tulajdonképpen bármikor felhasználható, igaz, vannak divatosabb időszakai, az elmúlt négy-öt év pedig ilyen volt.
Lakberendezők gyakran panaszkodnak, hogy ügyfeleik nem rendszerben gondolkodnak, hanem látnak valamit, ami éppen divatos, és mindenáron azt szeretnék. Nem tartják szem előtt, hogy az a darab, berendezési tárgy, forma évek múlva is kedvelhető-e. Ilyenkor olvashatók a Facebook lakberendezési csoportjaiban a hozzászólások, hogy végre lecseréltük ezt vagy azt, amit „mindig is utáltam”. Hogy a kidobott csempével, konyhával, sárkányszoborral mi lesz, nem érdekli a hozzászólót. A lényeg, hogy ismét a legújabb divat szerint rendezte be otthonát. Az idén például a zöld konyha divatos, de a szín ellenére a fenntarthatóság háttérbe kerül. Ennek pedig egyvalaki örül: a kereskedő, aki jövőre is biztosan számíthat a nem előre gondolkodó vevőkörre.
