A Budavári Palotanegyedet megújító Nemzeti Hauszmann Program szellemében indul útjára a Visegrád 700 program, amelynek végrehajtásával szintén a Várkapitányságot bízta meg a kormány. Ennek köszönhetően 2035-re, Károly Róbert magyar, János cseh és Kázmér lengyel királyok itteni találkozójának 700. évfordulójára a visegrádi kettős várrendszer és környezete visszanyeri fénykorának pompáját. Visegrád a magyar és az európai történelem kiemelkedő helyszíne, a magyar királyság egykori fővárosa, a közép-európai együttműködés bölcsője. A V4 együttműködés elnökségét átvevő magyar fél vállalta, hogy a négy nemzet számára is kiemelkedően fontos visegrádi várat és a kapcsolódó műemlékegyüttest jelentőségéhez és múltjához méltó módon állítja helyre – foglalta össze a kormányzat szándékát Fodor Gergely, a Nemzeti Hauszmann Programért és a Citadella megújításáért is felelős kormánybiztos a helyszínen tartott programindító tájékoztatón.
A fénykor megidézése
Az elképzelések szerint a török idők pusztítását megelőző utolsó fénykor, Mátyás uralkodásának 1490 körüli időszakát idéző állapotot kívánják helyreállítani. Mindez a fellegvárat, a völgyzáró falat, az alsó várat és a Salamon-tornyot, a vízibástyát, valamint a királyi palota és a hozzá tartozó egykori ferences kolostor teljes műemléki helyreállítását jelenti. A palota előtt a lovagi tornák helyszínéül szolgáló egykori udvar közpark, míg a palota reprezentatív teremsora diplomáciai vagy egyéb rendezvényekre alkalmas helyszín lesz. Nem mellékesen a várrendszer újjáépítéséhez kapcsolódva új burkolatot kapnak a fellegvárhoz vezető mogyoróhegyi utak, Visegrád város gazdagodik egy központi parkolóval és sétánnyal, segítséget kap a Makovecz Imre által 1987-ben épített Magyar László Tornacsarnok felújításához, illetve a város főterének kialakításához a királyi palota közelében.

Mint ahogyan a budavári történelmi környezet helyreállításánál, Visegrád kapcsán is számítani lehet arra a vitára, amely a hatvanas-hetvenes évek műemlékvédelmi szemlélete és gyakorlata, illetve a mai műemlékes felfogás közötti ellentéten alapul. A régi iskola szellemét Visegrádon a konzerválva ugyan, de romos állapotban meghagyott várfalak, illetve a tudatosan torzóként helyreállított palota tükrözi. Fodor Gergely inkább a modern műemlékes szemlélettel azonosul:
– Papíron lehet, hogy egyesek számára jó ötletnek tűnik a romos állapotot konzerválni, de látható, hogy ez hosszú távon fenntarthatatlanná teszi a műemléket – mondja. – Annak ellenére, hogy évtizedeken át foglalkoztak szakemberek a vár elméleti rekonstrukciójával, állagmegóvásával, kutatásával, a visegrádi vár romjaival több mint fél évszázada nem történt semmi érdemleges, így mára egy esztétikailag megkérdőjelezhető, részben életveszélyessé vált épületegyüttesről kell beszélnünk. Más nézőpontból pedig szüksége van a nemzetnek arra az élményre, hogy eredeti szellemiségükben, esztétikai minőségükben helyreállított építészeti emlékeinken keresztül is lássuk, átélhessük történelmünk meghatározó időszakait. Ha a fellegvár és a palota jelenlegi rekonstrukcióját nézzük, kell némi fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, milyen is lehetett itt az élet Zsigmond vagy Mátyás korában. Most eljött az idő, és a gazdasági helyzet is lehetővé teszi, hogy igazi turisztikai mágnessé váljon Visegrád.