A legelső eredeti okmány, melyet előre kell bocsátanunk, a Benyovszky Móricz születésének bizonyítványa, mely unokaöcscse, gróf Benyovszky Sándor úr kívánatára lett kiadva, a verbói plébános, tisztelendő Kubicsek Ferencz úr által. Ezen hiteles keresztlevél szerint Benyovszky Móricz nem 1741-ben született, mint külföldi életírói jegyzik; hanem 1746-ban: tehát öt évvel később. S ez az egy adat az egész élettörténet felfogását lényegesen megváltoztatja. Mert nagy különbséget tesz a beszámításnál az a körülmény, hogy egy tényt egy tizenhárom éves „fiú” követett-e el, vagy egy tizennyolcz éves „legény”, s ismét más szemmel nézünk ugyanazon eset megitélésekor egy huszonegy éves ifjút, mint egy huszonhat éves férfit.
E szerint 1756-ban, az október 8-iki levosiczi ütközetben, melynél Benyovszky Móricz, mint a Siebenschein ezrednél szolgáló hadnagy jelen volt, csak egy pár hónappal lehetett több tíz esztendősnél.
[…] Móricz még gyermekkorában katonává lett s részt vett a 7 éves háborúban. Ott volt 1760-ig. (Tehát 14 éves koráig.) Akkor az anyja meghalt, végrendeletében vagyona egyik felét az első házasságából született leányaira, másik felét pedig a Benyovszky gyermekekre hagyva. Nem sokára neje után, még azon évben az atya is meghalt. Ekkor a mostoha testvérek férjei, nagy befolyású urak, nem érve be a nekik hagyományozott fele birtokkal, az egész örökséget elfoglalták, s a Benyovszky árvákat kitaszíták a szülői hajlékból.
Ennek a veszedelemnek a hírére hagyta oda Móricz a hadsereget s sietett haza. Maga is gyermek még, de már csatákban edzett katona.
Haza érkezve az ősi kastélyt idegen cselédséggel megrakva találja, a kik gúnyosan kituszkolják az ajtón; nagy kérdezősködésre rátalál az elűzött kicsi testvérekre, kiket befogadott valami jó szívű tót nemes, talán egykori fegyvertársa a meghalt apának. Elrongyolt ruháik láttára felforr a szívében a vér.
Az a Nyitra vármegye veszedelmes egy tartomány volt akkor. Az az egész nép mind Rákóczy kuruczaiból állt, akik még emlékeztek a régi szabadságra. Nem kellett nekik a bíztatás, még ők eszelték fel az ifjú Benyovszkyt. A magyar törvénykönyv szerint szabadság van adva a birtokából kiűzött jogos tulajdonosnak egy év leforgása alatt saját öklére, erőhatalommal kiverni a bitorlót az elfoglalt vagyonból. Voltak e czélra megszerezhető híres falvak, csupa köznemesektől lakva, a kik a birtokos felszólítására, botot, csákányt ragadva, készen álltak az önhatalmú végrehajtásra. Ez törvényesen bevett szokás volt Magyarországon. A gyermek Benyovszkynak tetszett ez a perorvoslat: összeszedte a hű tót hajdúkat, rajta rontott velük a birtokát bitorló sógorokon, kiverte őket az apai kastélyból s vissza vitte nagy diadallal a kis testvéreit; a kik közűl a legkisebbet, Emánuelt, még a karjára kellett vennie.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!