Karmok a mackónak

Roskadoznak a polcok a hurkás lábú, elemes, járó, beszélő, kacagó, alvó, cuppogó, fürdethető babáktól. Kisebbek és nagyobbak, tömör gumiból, papírmaséból, műanyagból, festett porcelánból, újak és régiek, különböző méretekben, népviseletben, rövid és hosszú hajjal. A Babaklinikán jártunk, ahol „doktor” Barta Judittal beszélgettünk.

Barta Judit Babaklinika Vezetője 20210713 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

A második világháború után Barta Judit nagymamája, nagynénje, valamint néhány ügyes és babaszerető néni összefogott, és a Károly körúton megalapították a Babajavító Szövetkezetet. Papírmasé figurákat készítettek textiltesttel, parókát ragasztottak rájuk, és felöltöztették őket. Akkoriban komoly háttere volt a babakészítésnek és -javításnak. 1957-ben a nagymama rátalált a Múzeum körúti kis üzletre, és kisiparosként megnyitotta a Babaklinikát. A helyiséget egy táskajavítóval negyven évig közösen bérelték. 1982-től a nagymama lánya, Berényi Zsuzsa­ is beállt segíteni. Hét évvel később az unoka, Barta Judit csatlakozott hozzájuk, és a három generáció két évig együtt dolgozott. 2013-ban Judit egyedül maradt. Nemcsak a boltban, hanem az egész országban. Ma az egyetlen hely, ahol ilyen játékokat javítanak. Amikor belépünk az üzletbe, Judit épp egy felhúzós macit javít, amelynek elszakadt a bundája. Valamikor még lépegetett, mozgatta a fejét is, de mára tönkrement benne a rugó. – Ezt most leteszem, mert ehhez türelem és nyugalom kell – fogad minket. Néhány évtizeddel ezelőtt négy-öt javító dolgozott Budapesten, vidéken is voltak műhelyek, de egy idő után már nem akadt, aki továbbvigye a szakmát. Nem él már sem a hajkészítő néni, sem aki még a hatvanas években a papírmasé fejeket készítette. Szerencsére a tudásukat átadták Barta Juditnak, aki ha kell, cipőt varr, parókát készít, szemet, eltört kezet-lábat cserél, szempillát pótol, papírmasé fejet készít. A legtöbbször a textiltest szakad el, ezért újat kell varrni, vagy a szétesett babát összegumizni. Judit zsákban tárolja a pótláshoz használt kezeket, kisebb-nagyobb lábakat. A szemeket, valamint a brummogó és síró hangot adó szerkezeteket külföldről szerzi be. Mackókat már nem készít, csak javít. – Egy régi orosz szalmamaci is vár rám. Szétszedem, kitisztítom, karmokat varrok neki, visszaépítem a drótokat, majd brummogó hangot kap. Igyekeznem kell, mert születésnapra készül – sorolja a teendőket. Megmutatja a százhúsz éves varrógépet, amelyet ma is használ, majd a falon látható régi fotókhoz lépünk. Az egyik képen a nagymama klasszikus magyar csárdásruhába öltözteti a babákat: fehér ruhába, piros mellénybe, zöld köténybe. Götz és matrjoska babák, moncsicsik, plüssállatok és macik mellett lépkedünk. Ruhák és kis cipők is kaphatók minden alkalomra, de pelenka is. Az egyik sarokban, kosárban Barbie babák fekszenek. – Máig hoznak javítani Barbie-kat, mert még mindig szeretik őket. Nem az én ízlésem, de tudomásul veszem – fűzi hozzá Judit. Közben egy házaspár érkezik vidékről a felújított, 44 éves elemes, éneklő, járó babáért, amely új lábat és új testet kapott. A hátát Judit kivágta, és lemezes szerkezetet tett bele.

A pici lemez mindkét oldala meghallgatható. Meg is mutatja a párnak. – Mennyiszer hallgattam ezt a dalt gyerekkoromban – sóhajt fel a hölgy. Barta Judit kiszedi a csavarókat a baba hajából, megfésüli, és két csattal oldalra tűzi. – Gyönyörű lett! Köszönöm, hogy megmentette, régi emlék – mondja távozóban a hölgy. Lemezes babákat ma már nem készítenek. Magyarországon a hetvenes-nyolcvanas években a Taurus Gumigyárban gyártották őket. A fröccsöntő műhelyben, a VII. kerületben műanyag testeket öntöttek és gumifejeket készítettek hozzájuk. Aztán környezetvédelmi szigorítás miatt kijjebb kellett menniük. A 2000-es években megjelentek a kínai babák, ezekkel már nem tudták felvenni a versenyt. – Pedig a lemezes babák nagyon szépek voltak – emlékszik vissza Judit. – Mi meztelenül vettük meg őket, magyar ruhába öltöztettük, és mindet eladtuk. Ma is vannak ügyes kezű emberek, akik a maguk kedvtelésére készítenek babákat. Mezőkövesden egy hölgy foglalkozik porcelánfejekkel. Hagyománya volt, hogy az idelátogató külföldiek magyar babákat vettek. Mára ez teljesen eltűnt. Ha a porcelánfej eltörik, nagyon drága megjavíttatni, ezért jobb lecserélni. Néha megvesznek egy-egy fejet, hogy majd készítenek hozzá testet, és fotós is vitt már el néhányat, mert izgalmas fényképezni őket. Levendulaszezon idején a pici porcelánfejeket Judit „meghajazza”, hatalmas pocakot varr nekik, majd kitömi őket vattával és levendulával. Ezenkívül nagy szemű, mosható, újszülötteknek is adható lencsibabákat készít. – Tíz évvel ezelőtt egy olasz család járt nálam, és a lányuknak vettek egy lencsit, amely időközben tönkrement.

A lányuk már rég felnőtt, de még mindig szeretne egyet, ezért visszajöttek egy másikért.

– Judit szerint az idős emberek azért hozzák be a babáikat javíttatni, mert nekik csak az az egy volt, nem úgy, mint a mai gyerekeknek. Van, aki elsírja magát az üzletben, mert az ő babáját kidobták, néhányan pedig azért jönnek, hogy olyat vásároljanak, mint amilyennel gyerekkorukban játszottak. Mások titokban hozzák el otthonról a régi babát vagy mackót, mert az újjávarázsolt játékokat meglepetésnek szánják. A környező magyarlakta területekről is érkeznek javítani való darabok. Vagy elküldik postán, vagy valaki áthozza őket. Valószínűleg ott sincs, aki ezzel foglal­kozna. – Tegnap egy macikát hoztak be, mert elvesztette az egyik szemét – meséli Judit.

– A kisfiú kérte, hogy hamar javítsam meg, mert a Balatonra utaznak. Elbúcsúzott a macitól, de az ajtóból még visszaszaladt egy simogatásra. Ma az apuka már el is vitte, sietett vele a kisfiához. Egyszer egy német házaspár egy antik porcelánfejű német babával állított be. Kiderült, hogy nem az övék, ők is kapták. A babát még abban az időben találták a vonatsínek mellett, amikor haláltáborokba szállították az embereket. Nemrég egy fiatalember egy jegesmacit hozott be a boltba, amelyet biciklizés közben egy fa tövébe kidobva, koszosan, félkarúan talált meg. A fiú valamiért úgy érzi, hogy a maci őt megszólította, és rendbe kell hozatnia. – A két kis lányunokám szerepjátékot játszik a babákkal – mondja Judit. – Ringatják, etetgetik, öltöztetik, babakocsiban tologatják őket. A karanténidőszakban mindegyiknek megmostuk a haját, ruhákat válogattunk nekik. Nagyon szeretnek velük játszani.

A babákkal játékosan lehet felkészíteni a lányokat az anyaságra. A két kislány a remény a folytatásra, hogy nem kell bezárni a Babaklinikát. Ez egy gyönyörű szakma. Látta, hogy a hölgy milyen boldogan vitte el a babáját? – Barta Judit az emberek öröméből táplálkozik. Az a legszebb a munkájában, hogy az üzletéből mindenki mosolyogva távozik.

Borítókép: Barta Judit szinte minden panaszra talál megoldást. Az emberek öröméből táplálkozik. Fotó: Bach Máté