Az Európát melegítő Golf-áramlat csupán egy kisebb része a bolygó tengereinek vizét mozgató, összefüggő rendszert alkotó óceáni szállítószalagnak – tudtuk meg Szépszó Gabriellától, az Országos Meteorológiai Szolgálat modellezési osztályának vezetőjétől. A vízkörzési rendszer egyik kritikus pontja az észak-atlanti térség, ahol a mélybe bukik a víz. Ha ott drasztikusan változnak a körülmények, megállhat a körforgás. Márpedig változnak, hiszen a globális hőmérséklet-emelkedés a sarkkörön túl kétszerese a világátlagnak. Ennek következménye az arktiszi jégmezők olvadása, a grönlandi gleccserek kiterjedésének drasztikus csökkenése. A folyamat miatt hatalmas mennyiségű édesvíz kerül az óceánba, ami megváltoztatja a régió vizének sókoncentrációját, ami hatással van az alábukó víz mennyiségére. A mérések szerint a csökkenés egyértelmű.
A Golf-áramlat mozgásában kisebb ingadozások nagyjából évtizedenként előfordulnak, de ezek természetes jelenségek az Atlanti-óceán északi térségében. A legújabb adatok azonban kilépnek a természetes keretek közül. A tudósok évek óta figyelmeztetnek arra, hogy az Atlanti-óceán körforgási rendszere gyengül.
Amerikai műholdas mérések adatai alapján 2004-ben erősödött fel az az elképzelés, hogy az Atlanti-óceán északi részén a Golf-áramlat esetleg leáll. 2005-ben egy angol kutatócsoport Nature-ben publikált cikke arról szólt, hogy az áramlat egy 1992-es méréshez viszonyítva mintegy harminc százalékkal kevesebb vizet és hőt szállít. Egy másik elemzés 15 százalékosra becsülte a visszaesést. Azaz meglehetősen nagy a bizonytalanság. Az ugyancsak a Nature-ben 2018-ban megjelent újabb tanulmány szerint a szállítószalag sohasem volt olyan lassú az elmúlt 1600 évben, mint napjainkban.
A jelentés írói szerint ha az áramlat leáll, a világ számos pontján szélsőséges időjárási viszonyok alakulhatnak ki. Keményebb telek, gyakoribb és pusztítóbb viharok várhatók.
A Potsdami Klímakutató Intézet tudósa, Niklas Boers a Nature Climate Change című tudományos lapban idén augusztusban arról írt, hogy a Golf-áramlat soha nem volt ennyire gyenge az elmúlt ezer évben, mint most. Az MTI szerint a stabilitás csökkenése azt jelenti, hogy az atlanti-óceáni áramlat kritikus ponthoz közelít, amelyen túlhaladva valószínűleg visszafordíthatatlanul legyengülhet, majd összeomolhat. Az áramlatnak az elmúlt évszázadban tapasztalható gyengülése valószínűleg a stabilitás elvesztésével van összefüggésben. Azt, hogy pontosan mikor fog kritikus mértékben legyengülni az áramlási rendszer, nagyon nehéz megjósolni. Bizonytalanság van azzal kapcsolatban is, hogy mennyire fog felmelegedni az Északi-sarkvidék és milyen erőteljesen növekszik az édesvíz beáramlásának mértéke az Atlanti-óceánba. Mindez szoros összefüggésben van azzal, hogy az átlaghőmérséklet emelkedése milyen mértéket ölt a XXI. században.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!