Az óceáni szállítószalag kifejezés a 2017-ben elhunyt Wallace Broecker amerikai geológustól származik, még az 1970-es évek elejéről. (Szintén az ő egyik, 1975-ös tudományos közleményében jelent meg először a globális felmelegedés kifejezés.) Ennek a globális vízforgató rendszernek része a Golf-áramlat. Ez az áramlat – nagyjából húszmillió köbméter vizet mozgat másodpercenként, ami százszor annyi, mint az Amazonas vízhozama – fontos szerepet játszik a bolygó hőmérsékletének szabályozásában. A Mexikói-öbölben indul, elhalad a Floridai-szorosnál, az Amerikai Egyesült Államok és Új-Fundland keleti partjai mellett, áthalad az óceánon, majd kettéválik. Északi ága Európa északi része felé halad (Észak-atlanti-áramlat), a déli pedig Nyugat-Afrika felé kanyarodik vissza (Kanári-áramlat). A Golf-áramlat két ága jelentősen befolyásolja az útja során érintett szárazföldi területek éghajlatát. Az Észak-atlanti-áramlat például jóval melegebbé teszi Nyugat-Európa éghajlatát, különösen az észak-európai teleket, mint amilyenek nélküle lennének. A Brit-szigetektől alig valamivel északabbra található kanadai Labrador-félsziget például jóval barátságtalanabb és hűvösebb éghajlatú. Másik példa: januárban Norvégia tengerparti területei átlagban mintegy három Celsius-fokkal melegebbek, mint az azonos szélességi fokon fekvő észak-kanadai térségek.
Az óceáni szállítószalag nagyon leegyszerűsítve a tengervíz hőmérséklete és sótartalma által mozgatott és szabályozott globális vízkörzési rendszer. A folyamat során az uralkodó szelek által hajtott melegebb felszíni tengeráramlások az Atlanti-óceán egyenlítői térségéből északra tartanak. Miközben folyamatosan hűl, egyre sűrűbb lesz, Grönlandhoz érve pedig már annyira sűrű, hogy mélyen a felszín alá süllyed, majd a bolygót körüljárva különböző helyeken felemelkedik, és a folyamat kezdődik elölről. E folyamat globális jelentősége óriási, hiszen ez az áramlásrendszer rengeteg hőt, valamint szilárd anyagokat és oldott gázokat szállít, cseréli az óceáni medencék vizét.
Az Európát melegítő Golf-áramlat csupán egy kisebb része a bolygó tengereinek vizét mozgató, összefüggő rendszert alkotó óceáni szállítószalagnak – tudtuk meg Szépszó Gabriellától, az Országos Meteorológiai Szolgálat modellezési osztályának vezetőjétől. A vízkörzési rendszer egyik kritikus pontja az észak-atlanti térség, ahol a mélybe bukik a víz. Ha ott drasztikusan változnak a körülmények, megállhat a körforgás. Márpedig változnak, hiszen a globális hőmérséklet-emelkedés a sarkkörön túl kétszerese a világátlagnak. Ennek következménye az arktiszi jégmezők olvadása, a grönlandi gleccserek kiterjedésének drasztikus csökkenése. A folyamat miatt hatalmas mennyiségű édesvíz kerül az óceánba, ami megváltoztatja a régió vizének sókoncentrációját, ami hatással van az alábukó víz mennyiségére. A mérések szerint a csökkenés egyértelmű.
A Golf-áramlat mozgásában kisebb ingadozások nagyjából évtizedenként előfordulnak, de ezek természetes jelenségek az Atlanti-óceán északi térségében. A legújabb adatok azonban kilépnek a természetes keretek közül. A tudósok évek óta figyelmeztetnek arra, hogy az Atlanti-óceán körforgási rendszere gyengül.
Amerikai műholdas mérések adatai alapján 2004-ben erősödött fel az az elképzelés, hogy az Atlanti-óceán északi részén a Golf-áramlat esetleg leáll. 2005-ben egy angol kutatócsoport Nature-ben publikált cikke arról szólt, hogy az áramlat egy 1992-es méréshez viszonyítva mintegy harminc százalékkal kevesebb vizet és hőt szállít. Egy másik elemzés 15 százalékosra becsülte a visszaesést. Azaz meglehetősen nagy a bizonytalanság. Az ugyancsak a Nature-ben 2018-ban megjelent újabb tanulmány szerint a szállítószalag sohasem volt olyan lassú az elmúlt 1600 évben, mint napjainkban.
A jelentés írói szerint ha az áramlat leáll, a világ számos pontján szélsőséges időjárási viszonyok alakulhatnak ki. Keményebb telek, gyakoribb és pusztítóbb viharok várhatók.
A Potsdami Klímakutató Intézet tudósa, Niklas Boers a Nature Climate Change című tudományos lapban idén augusztusban arról írt, hogy a Golf-áramlat soha nem volt ennyire gyenge az elmúlt ezer évben, mint most. Az MTI szerint a stabilitás csökkenése azt jelenti, hogy az atlanti-óceáni áramlat kritikus ponthoz közelít, amelyen túlhaladva valószínűleg visszafordíthatatlanul legyengülhet, majd összeomolhat. Az áramlatnak az elmúlt évszázadban tapasztalható gyengülése valószínűleg a stabilitás elvesztésével van összefüggésben. Azt, hogy pontosan mikor fog kritikus mértékben legyengülni az áramlási rendszer, nagyon nehéz megjósolni. Bizonytalanság van azzal kapcsolatban is, hogy mennyire fog felmelegedni az Északi-sarkvidék és milyen erőteljesen növekszik az édesvíz beáramlásának mértéke az Atlanti-óceánba. Mindez szoros összefüggésben van azzal, hogy az átlaghőmérséklet emelkedése milyen mértéket ölt a XXI. században.
A klímakutatók között jelenleg is vita folyik arról, okozhatja-e az áramlat teljes leállását az, hogy több édesvíz kerül az Atlanti-óceánba – egyrészt mert a globális felmelegedés miatt több csapadék hull a magasabb északi szélességeken, másrészt mert olvad a grönlandi jég. A szakembereknek arról is eltérő a véleményük, hogy a mostani gyengülés miben hasonlít a korábbi folyamatokhoz, illetve hogy ez csak egy pillanatnyi változás, esetleg egy ijesztő trend kezdete. Azaz egymásnak ellentmondanak a vélemények a csökkenés mértékéről, de a rendszert leíró éghajlati modellek alapján egyre valószínűbb, hogy az áramlat tovább lassul. Szépszó Gabriella arra figyelmeztet, hogy a modellkísérletek eredményei között jelentősek az eltérések. Van, amelyik azt vizionálja, hogy akár már ebben az évszázadban leállhat az áramlat, más adatokból azonban csak a további lassulás következik, de a megállás nem. Az áramlat gyengülésének bizonyíthatóan szerepe van a sarkkörtől jóval délebbre eső vidékeken – Európában és az Egyesült Államok keleti részén – bekövetkező kemény fagyok kialakulásában.
Időről időre felröppen a világsajtóban – amit az újabb és újabb tudományos eredmények generálnak –, hogy a Golf-áramlat rendszerének összeomlása drámai következményekkel járhat. Azt is olvasni, hogy ha a Golf-áramlat leáll, akkor Európa nyugati és északi része gyakorlatilag megfagy, miközben a most még elszállított vízmennyiség felgyűlik Amerika keleti partjainál, felgyorsítva Florida elárasztását. (Nehezen elképzelhető, hogy a víz kidudorodna a térségben, míg északon behorpadna az óceán felülete.) Egyébként a leállás nem rendkívüli, a természet az ember nélkül is produkált ilyen jelenséget. A jégminták elemzése szerint a Föld története során többször leállt a Golf-áramlat. Legutóbb mintegy tizenkétezer évvel ezelőtt volt erre példa, akkor Európába rövid időre visszatért a jégkorszak. Az évi középhőmérséklet hét-nyolc Celsius-fokkal a mai alatt lehetett. Korábban is előfordult ilyen esemény, amiből az következik, hogy a leállást újraindulás követte – évtizedeken keresztül tarthatott a rendszer újraépülése.
Az esetleges leállás Nyugat-Európa és Skandinávia tengerparti részein okozhat nagyobb gondot. A hidegebbre forduló időjárás egyik következménye, hogy telente jóval többet kell fűteni, a másik, hogy a mezőgazdaságot át kell állítani az új hőmérsékleti viszonyoknak jobban megfelelő növénytermesztésre. Szépszó Gabriella úgy látja, Közép-Európában nem hoz drasztikus változást a leállás, a kontinentális éghajlatra nem lesz érdemi hatása. „Ebből nem következik, hogy nincs semmi tennivalónk. A modellszimulációk azt mutatják, hogy a lassulás intenzitását nagyban befolyásolja, hogy az emberi tevékenység hogyan alakul a következő évtizedekben, ez ugyanis közvetlen kapcsolatban van az átlagos melegedés mértékével. Komolyan kell tehát venni a nemzetközi klímavédelmi egyezményeket, csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, ellenkező esetben sokkal súlyosabb környezeti és természeti problémákkal kell megküzdeni. A Golf-áramlattal kapcsolatos jelenség egy súlyos folyamat közbenső állomása” – véli a szakember.
Először esett az eső
A hőmérséklet normális esetben fagypont alatt van Grönland jég borította hegyei felett, de az egyik – 3216 méter magas – csúcsa környékén amerikai kutatók augusztus közepén kilenc órán át nulla Celsius-fok feletti értéket mértek. Ez harmadszor fordult elő az utóbbi évtizedben. Az viszont először történt, hogy a tudósok hó vagy vizes hó helyett esőt tapasztaltak, amely több órán keresztül esett. Azt nem tudták megmérni – írta az MTI –, hogy mennyi csapadék hullt, mivel a tudósokat olyan váratlanul érte a jelenség, hogy nem készültek fel erre megfelelő mérőműszerekkel. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének legutóbbi jelentése megállapította, hogy a felmelegedés visszafordíthatatlan folyamatokat indított el, így többek között a sarkköri jég olvadását és a tengerszint emelkedését. Májusban tudósok azt közölték, hogy Grönland jelentős részén eltűnhet a jég. Ha a teljes grönlandi jég elolvad, a tenger szintje hat méterrel emelkedne. A tengerszint már most húsz centiméterrel magasabb, mint a XX. század elején, és az évszázad végére további 28-100 centiméterrel emelkedhet.
