„Szükséges náció”

Vajon mi a kaotikus afganisztáni kivonulás világpolitikai üzenete? Leáldozott az Egyesült Államok világcsendőrszerepének, vagy a nemzetépítési és demokráciaexportra vonatkozó elképzelések kerültek süllyesztőbe?­ Mert az USA katonailag semmivel sem lett gyengébb. Kudarcát politikai döntések okozták.

1232996313 Fotó: Getty Images

Az amerikai világbirodalmat, megszabadulva fő ellenfelétől, a Szovjetuniótól, nem tartotta vissza attól semmi, hogy világcsendőri szerepét gyakorolja. Gazdasági teljesítménye, amely lehetővé tette, hogy ott avatkozzon be a Földön, ahol csak akar, a hadieszközök kifejlesztésében jelentkező hatalmas fölénye, a hadsereg ütőképessége, mind arra vezette, hogy ezzel éljen is. „Ha rákényszerülünk arra, hogy használjuk erőnket, az azért van, mert mi amerikaiak vagyunk. Mi vagyunk az a feltétlenül szükséges náció, amely ezt megteheti” – mondotta még Madeleine ­Albright, az akkori külügyminiszter az 1995-ös daytoni békeszerződésről szólva, hogy miért kellett beavatkozniuk Koszovóban.

Bár nagyképűnek hangzik ez a kijelentés, azért sok benne az igazság. Ki, ha ők nem? Ki állítja helyre a demokráciát ott, ahol súlyos csapást szenvedett el? Hát persze, hogy Amerika. Ki épít fel az amerikai demokráciamintára hajazó országokat? Csak Amerika képes erre. Ha ez egybeesett a multinacionális tőke érdekeivel, ráadásul elég jelentős összeg megkaparintásával kecsegtetett, akkor Amerika előbb bevetette diplomáciáját, ha ez nem vezetett eredményre, akkor katonai erőt is alkalmazott. Ám húsz éve kijózanító pofont kapott. Az iszlám terrorizmus – rá­adásul amerikai földön – kikezdte a büszkeségét. Természetesen amerikai vezetéssel elkezdődött a terrorizmus elleni „világháború”. Az amerikai katonák a kezdetekben sikereket értek el az afgán és iraki frontokon. Aztán jött a katonai meghasonlás, mikor arról kellett meggyőzni a népeket, hogy miután megszabadultak elnyomóiktól, az amerikai demokrácia bizonyos elemei mennyire jók lesznek nekik.

Ma már az elemzők zöme is látja, hogy milyen károkat okoztak ezzel magának a demokrácia ügyének. Az iraki Abu Ghraib börtön, a kínzások és megaláztatások, a guantánamói fegyenctelep, ahol minden megengedhető. A terrorizmus elleni harc „áldozatokat” követelt, mégpedig a saját állampolgárok alapvető jogainak csorbításával, engedélyezett lehallgatásokkal, a mindennapos megfigyeléssel. Számos szakértő szerint ezek voltak a legnagyobb hibák, amelyeknek következtében megingott a demokrácia még maradék hitele is. A kabuli fiaskó a világhatalom mindhárom elemét alaposan kikezdte: a megbízhatóságot, a hitelességet és a szövetségesek közti összetartó erőt. Ma már kétszer is meggondolja az, akinek döntenie kell abban a kérdésben, hogy vakon kövesse-e az Egyesült Államokat. Vajon milyen segítséget kapok, ha szorul a kapca? Vajon számíthatok-e rá, ha fel kell húzni a nyúlcipőt?

A világbirodalom végóráinak vagyunk szemtanúi? Hátrébb az agarakkal, ne siessük el ennyire az ítélkezést. A kabuli káosz következtében az Egyesült Államok katonai hatalma a világon nem változott meg. (Ennek lélektani hatása azonban jelentős.) Ugyanolyan katonai nagyhatalom, mint korábban volt. Bár kóstolgatják, de egyelőre gazdasági teljesítménye a világon a legnagyobb. A technológiai fejlődésben is sorakoznak kihívói, de ő tudja a legtöbbet letenni az asztalra. A tartalékosokkal együtt csaknem hárommilliós hadserege hatékony, a világ hetven országában mintegy nyolcszáz amerikai támaszponton van jelen. A Föld bármely pontjára csapást tud mérni, olyan modern fegyverekkel, amelyeknek alig van párjuk. Nem szabad elfeledkeznünk arról a kulturális egyeduralomról sem, amely az egész világot behálózza. Ha Amerika évszázadának végéről beszélünk, azért benne van még sok évtized abból, hogy megtartsa világelső helyét. Mint Nagy-Britannia a XX. században, a korábbi világbirodalmi lét hozzásegítette ahhoz, hogy két világháborúból is a győztesek oldalán kerüljön ki.

Az Egyesült Államoknak megvan az esélye arra, hogy mostani megrendült helyzetéből újból feltápászkodjon. A válságjelek egyértelműen politikaiak. Ha levonják a következtetéseket, még észhez térhetnek. Valószínűleg fegyverrel nem fognak demokráciát terjeszteni, de marad még számtalan más eszközük. Az is benne van a pakliban, hogy ütnek-vágnak, amerre látnak. A sebet kapott világbirodalom kiszámíthatatlan.