Az elmúlt hónapban jelentéktelennek tűnő esemény zavarta meg Kamala Harris amerikai alelnök délkelet-ázsiai körútját. Az Egyesült Államok második embere a tervezett időpontnál órákkal később érkezett meg Hanoiba, Vietnam fővárosába. Az alelnöknő biztonságát felügyelő amerikai szervek Vietnamból azt a figyelmeztetést küldték Harris stábjának, hogy „anormális megbetegedésre” utaló jeleket találtak a fővárosban. Ez az amerikai hírszerzők szótárában megfelel a köznyelvben csak Havanna-szindrómának hívott rejtélyes tünetegyüttesnek. Eddig csak egyszerű követségi alkalmazottak voltak érintettek, ilyen „nagyhal”, mint az Egyesült Államok alelnöke, nem került a célkeresztbe.
Mi is ez a kórtünet? 2016 végén Havannában az amerikai diplomaták közül egyre többen fordultak orvoshoz fejfájással. Többen mondták, hogy erőteljes, pulzáló hanghatást éreztek a fejükben, ami fejfájással, kettős látással, rosszulléttel, hányással, egyensúlyzavarral, állandó fülzúgással párosult.
Nem tudtak koncentrálni, fáradtak, elesettek voltak. Mintha súlyos agyrázkódást szenvedtek volna.
Többüknek súlyosan károsodott a hallásrendszere. Általában három-négy hónapig érezték ezeket a tüneteket, de aki megsüketült, annak az egész életén változtatnia kellett.
Voltak olyanok is, akik hasonló tüneteket észleltek, de ők nem emlékeztek a „támadás” időpontjára. Mintegy húsz amerikai diplomatát érintett a megbetegedés, de a havannai kanadai nagykövetség munkatársai közt is tapasztaltak ilyen eseteket. Az FBI, a Szövetségi Nyomozó Iroda vizsgálata kiderítette azt is, hogy nem a követség volt a célpont, a diplomatákat saját lakásukban – így a családtagok között is voltak áldozatok – vagy hotelszobákban támadhatták meg. 2017 nyarán az amerikai külügyminisztérium, hogy a közvélemény ne a média oknyomozóitól tájékozódjon az esetekről, tartott egy feltáró sajtóértekezletet.
Ezen közölték, hogy már folyik az FBI nyomozása, és két amerikai orvosegyetemet bíztak meg a tünetek kivizsgálásával. Sokra ezzel sem mentek. Négy év eltelt, és semmi biztosat nem tudunk a rejtélyes megbetegedésről. A legvalószínűbb az, hogy irányított mikrohullámú eszközzel hajthatták végre a támadásokat. De hogy ez hogy néz ki, ki birtokolhatja, ezekre a kérdésekre egyelőre nincs válasz.
Az évek során világszerte tapasztaltak Havanna-szindrómát. Kuba után Dél-Kínában volt hasonló eset, itt a kantoni konzulátuson betegedett meg vagy tucatnyi amerikai diplomata. Aztán jöttek az esetek sorban: Németország, Ausztrália, Oroszország, Tajvan, majd legutoljára Bécs. Washingtonban is észleltek megbetegedéseket. Mintegy kétszáz amerikai diplomata lehet érintett. Nyilván több személy ezek közül diplomatafedésben végzi kémtevékenységét, mint ahogy ezt – egy darabig – az államok is eltűrik. Az egyik feltételezés szerint a „támadások” célja pont az: figyelmeztetni kell ezeket a „diplomatákat”, hogy tudunk rólatok, követünk titeket, sehova nem tudtok előlünk elbújni. Az FBI is terrorcselekmény elkövetése ügyében vizsgálódik.
Az Amerikai Tudományos Akadémia is azt a következtetést vonta le, hogy valami hidegháborús termékről lehet szó. Akkoriban mindkét oldalon kísérleteztek mikrohullámú eszközökkel, sőt olyan hangfegyvert is létrehoztak, amely teherautó méretű. Manapság valószínűleg nem ezt vetik be. Oroszország a nyugati források szerint továbbra is végez kísérleteket olyan eszköz kifejlesztésére, amely mobiltelefon-hívással tud ilyen hallhatatlan hullámokat kibocsátani, és megbetegíteni embereket, bár erre sincs semmilyen bizonyíték.
Moszkva természetesen a feltételezett elkövetők listáján előkelő helyet foglal el. Ahol előfordultak a támadások, az Egyesült Államoknak mindenhol voltak diplomáciai gondjai. Moszkva és Washington érdekei ezeken a helyeken különösen keresztezték egymást. Ott volt Kuba, ahol Obama elnök meghirdette az új viszonyt, amelyet Trump a Havanna-szindróma után porig rombolt. Alkalmas terep Németország – az orosz Északi Áramlat 2 gázvezeték építése miatt. Tajvannak a demokráciáért vívott harca lehet az ürügy. Bécs pedig a nemzetközi diplomácia egyik központja, a második világháború vége óta a kémek „találkozási pontja”. Itt van az ENSZ számtalan szervezetének székhelye, és itt folynak az Irán és a nyugati hatalmak közti tárgyalások, amelyek az atomalku felélesztéséről szólnak.
Moszkvára tökéletesen illenek az elkövető jellemzői, feltételezve, hogy állam az elkövető. De miért kellett végrehajtania Oroszországban és az Egyesült Államokban is a támadást? Elterelésből – vághatják rá a kémregényeken nevelkedettek. De van egy másik baj is: legalább tucatnyi ország hajtott vagy jelenleg is hajt végre kísérleteket irányított mikrohullámú eszközökkel. Őket is mind a lehetséges tettesek közt kell számon tartani? Még az FBI sem mert előállni azzal, hogy egyértelműen Oroszországot vádolja. Magyarán négy év múltán nem tudunk sokkal többet a „merénylőkről”, mint az ügy Havannában történt kipattanásakor.
Kínában felmerült az is, hogy az amerikaiak talán kezdjék megvizsgálni azokat a technikai berendezéseket, amelyeket ők használnak. Két éve egy kubai professzor előállt a megfejtéssel: a rövidlábú tücsök ad ki hasonló hangokat párzás előtt, amelyeket az áldozatok hallhattak. De nem egészen: rovarnak rovar, de az indiai sáska párzásra hívó éneke a bűnös – állítja az amerikai Berkeley Egyetem kutatója. Itt még a rovartanászok kemény küzdelmére is számíthatunk.
Borítókép: Illusztráció. Forrás: Pexels
