Karácsony Benő író például így jellemezte a különc bárónét: „Aligha ismertem nőt, aki Carolánál gyakrabban szolgált volna meglepetésekkel. Szenvedélyesen tudott gyűlölni, és ugyanolyan szenvedéllyel tudott jó lenni. Szerette az életet, mindig érdekesnek, izgalmasnak, még a legnehezebb pillanataiban is szépnek tartotta. Nem félt senkitől és semmitől, megingathatatlan volt fatalista hitében. Az élet csúcsain álló emberek között nagyon sok ellenséget szerzett magának harcos szókimondásával, de egyre több és több barátot, csodálót az elesettek, az igazi nyomorultak és szerencsétlenek között.”
Bánffy Miklós gróf – akihez 55 évig fűzte barátság Carolát – ezt írta róla vallomásaiban: „17 éves volt, amikor először láttam, egész életemen át ismertem és becsültem. Az Erdélyi történet Adrienne-jében sok vonást felhasználtam belőle, egész irodalmi pályámban érvényesült a befolyása.”
Molnár-Bánffy Kata, a film producere szintén nagy tisztelője a bárónénak, akiről úgy véli, máig rejtett szereplője a magyar kultúrtörténetnek. Nevét alig-alig ismerik, jóllehet működése a Trianon utáni erdélyi közművelődés megszervezésében igencsak jelentős. Elég, ha csak azt nézzük, hogy részt vett az Erdélyi Helikon működtetésében, amelynek alapítója, mecénása báró Kemény János volt, aki a mozgalom rendelkezésére bocsájtotta marosvécsi várkastélyát. Azok az írók, akik ennél a társaságnál akarták megjelentetni műveiket, nem egy esetben Szilvássy Carolával véleményeztették, szerkesztették meg a közlésre szánt kéziratot. Ő maga is írt kisebb novellákat, verseket.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!