Carola – így hívta mindenki Kolozsvárott Bornemiszsza-Szilvássy Carolát, akár ismerte, akár nem. Szép, sudártermetű asszony volt vörhenyesbarna hajjal, égő-fekete szemekkel – írta a Magyar Nemzet 1948. október 31-i számában, amikor hírt adott a nemesasszony elhunytáról. Szilvássy Carola 1876-ban született Szilvássy Béla hadrévi földbirtokos és Wass Antónia báróné házasságából. Bár őt és lánytestvérét Bécsben iskoláztatták, Kolozsváron vezették be az úri társaságba, ahol a szépséges lánynak nagy sikere lett.
Szebeni Zsuzsa színháztörténész, a sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Intézet igazgatója és a Carola Egyesület egyik alapítója az Erdélyi Református Gyűjtőlevéltárban talált rá az Erdélyi Helikonhoz kapcsolódó egyik legizgalmasabb hagyatékra, miközben Bánffy Miklós életét kutatta. A forrásanyag négyszáz olyan személyt jelöl meg, akikkel a két világháború közötti időszakban Carola levelezett. Emiatt figyelt fel a nemesasszony kivételes személyiségére.
Szilvássy Carola, a Trianon utáni szellemi újrakezdés legfőbb fóruma, az Erdélyi Helikon nagyasszonya hivatásos ápolónő volt az első világháborúban. Színielőadásokat és műtermi tevékenységeket irányított, felkutatta a hadisírokat, és szervezte a front kulturális életét. Unokatestvérével, Wass Máriával – aki szintén hadiápolónő volt az első világháborúban – pónifogatokon közlekedett, hogy ne kelljen mindig bevárniuk a lassan mozgó tréneket.
„A maga természete szerint és szabadon” című dokumentumfilmhez Szebeni Zsuzsa és munkatársai fotóanyagot válogattak össze, hogy minél korhűbb és pontosabb képet kapjanak arról, hogyan nézhetett ki Carola ruhatára. Leginkább a Jászai Mari-díjas Tordai Hajnal jelmezeit használták, és mindazokat a színházi és egyéb kosztümöket, amelyeket meglátásuk szerint a báróné is szívesen viselt volna.
Olyan jelentős regényekben, mint Bánffy Miklós trilógiája, Hunyady Sándor fiatalkori visszaemlékezése, valamint Kemény János Kakukkfiókái, vannak utalások arra, milyen volt Carola megjelenése, mit jelentett a korabeli társadalomban, mondja Szebeni Zsuzsa. Progresszív nő lehetett, a divat előirányzója. Három-négy nyelven perfektül beszélt, követte az irodalom, a divat és a művészet változásait, nem törődött a kisvárosi véleménnyel. Saját maga által kitalált, a művészetekkel erősen átitatott világban élt. Nem szerette a színes holmikat, de nem esztétikai okból, hanem azért, mert a kisfia hétévesen meghalt. Ettől kezdve visszafogottabban öltözködött, leginkább fehér-feketében járt.