Nyíregyházán lakott a szüleivel és négy testvérével. Nagyapja falusi orvosként, nagybátyja belgyógyászként dolgozott. Édesapja, Gloviczki Zoltán bel- és ideggyógyász volt, a legjobb orvos, akit Péter fia valaha is ismert. Tanított, támogatott és példát mutatott gyerekeinek, nem véletlen, hogy ketten, Zoltán és Péter az orvosi pályát választották. A váratlanul, fiatalon elhunyt Zoltán ideg- és elmegyógyász volt a Semmelweis Egyetem Idegklinikáján, majd az Országos Reumatológiai Intézetben.
– Pestre költöztünk 1957-ben, édesapám a csepeli rendelőintézetben lett ideggyógyász szakorvos. Egyik belgyógyász kollégája, Takáts Sándor tagja volt a Magyar Amatőr Mágusok Egyesületének, a MAME-nek. Nagyon tetszett, amiket csinált, és azt mondta, ha nagyon érdekel, megtanít bűvészkedni. Nagyon érdekelt. Feladott egy kézügyességi trükköt, egy hetem volt a megtanulására. Aztán jött a következő és így tovább. Hetente feljártam hozzá, később felléptem a bűvészklubban is, aztán jött a legelső Ki mit tud? 1962-ben – emlékezett a kezdetekre az Arizonában élő Gloviczki Péter. Azon a versenyen olyan nagy nevek között lépett fel, mint Hacki Tamás, Koncz Zsuzsa és Kern András. A kis bűvészként emlegették a mindössze 14 éves gyereket, aki megnyerte kategóriáját. Ennek köszönhetően felléphetett Helsinkiben a Világifjúsági Találkozón. Szülei erősen tartottak attól, hogy az ismertség a fejébe száll, de nem így történt. Sohasem volt kétség benne, hogy mi akar lenni: orvos és semmi más. A bűvészkedés, az ezzel járó haknizás sem tántorította el céljától.
Pár hónappal a Ki mit tud?-os győzelem után beköltözött a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba. Élte az ott megszokott életet. Tanult latinul, németül, angolul, oroszul, készült az orvosegyetemre. Egyik nagy példaképe Endrédy Vendel zirci apát, fizikus és matematikus tanár volt, aki a Rákosi-korszak börtönévei után Pannonhalmán élte utolsó esztendeit. Személyében olyan embert ismert meg, akiből szeretet, megbocsátás és nagy műveltség sugárzott. Angoltanára – erre az Orvosi Hetilap egyik 2018-as számában emlékezett – Kováts Arisztid volt, Habsburg Ottó egykori tutora. Ma is használ olyan angol mondatokat, amelyeket tőle tanult.
– A középiskola első évében alig léptem fel, majd lassan beindult a gépezet. Hamarosan megkaptam a működési engedélyemet. A gimnáziumot kitűnő eredménnyel végeztem, rögtön felvettek az orvosegyetemre. Nagy kiváltság volt ez, a kommunista rendszerben egyházi iskolában végzettek rendszeresen egy év késéssel juthattak csak be. A Semmelweis Egyetemen tudományos diákkörös voltam, Jellinek Harry professzor intézetében.
Ő és Kádár Anna volt a mentorom. Az orvosegyetemet 1972-ben végeztem el, kiváló eredményemet aranygyűrűvel ismerték el, így sikerült bekerülnöm egy olyan nagyszerű intézetbe, mint a városmajori klinika. Egyetemistaként az Egyesült Államokban is felléphettem, de frissen végzett orvosként sem hagytam fel a bűvészkedéssel. Mint bűvész kaphattam útlevelet, de mint orvos vagy magánember nem. Ezért meghívattam magam olyan bűvész-előadásokra, ahol akkor orvoskongresszusokat is szerveztek. Este felléptem, napközben pedig bementem az orvosi kongresszusra. 1975-ben például Dél-Amerikában, Brazíliában és Argentínában is rendeztek világkongresszust, amelyekre nem mehettem ki, ellenben elintéztem, hogy a Rio de Janeiró-i és a Buenos Aires-i bűvészklubok meghívjanak. Az ottani előadásokon kapott honoráriumból éltem – emlékezett a múltra interneten zajló beszélgetésünk alatt az érsebész, aki a párizsi bűvész-világbajnokságon második lett 1973-ban. Vancouverből elhozta a bűvészkongresszus nagydíját, Japánból pedig a World Magic első díját. Kő András Varázsgömb és szike – Gloviczki Péter érsebész különleges életútja címmel megjelent könyvében olvasni, hogy 1971-ben az első magyar bűvész volt, akit a második világháború után, a vasfüggöny mögül meghívtak Amerikába.
Apró visszapillantás a múltba. – Mi lesz belőled? – tört utat az anyai kétségbeesés, amikor kiderült, hogy az egyetemista Péter az egyik éjszaka reggel hatig a kétes hírű Pipacs bárban időzött. Máig előtte van ez a jelenet. Lehet, hogy a szülei nem mindig látták így, de Péter az egyetemisták megszokott életét élte. Az egyik éjjel valóban eljutott a Pipacs bárba, de nem kellett attól tartani, hogy elzüllik, iszákos, bagós ember lesz belőle. Csak bablevest evett a barátjával. Azért igyekezett minél ritkábbra venni a hajnali hazatéréseket – a Pipacsból. Egyetemi évei alatt egyébként saját lakása volt. Tanácsi lakás. Összebűvészkedte az árát. A szülei örültek annak, hogy a bűvészsikerek nem tántorították el igazi céljától, az orvosi pályától.
Véletlenül lett érsebész. Böngészte az állásajánlatokat, és meglátta, hogy a Városmajorban két érsebészi állást hirdettek meg. Az érpatológiát ismerte, de korábban nem járt az intézetben. Mormolta magában: Gloviczki Péter érsebész. Tetszett, jól hangzott. Beszélt az édesapjával és mindenkivel, akinek fontos volt a véleménye, majd jelentkezett, és felvették.
A betegre úgy kell tekinteni, mint a családtagra. Ezt a szemléletet látta otthon, ezt várta el a 150 éves amerikai Mayo Klinika. Miért a Mayo Klinika? A világ egyik legjobb kórházaként emlegetett intézményről már a hetvenes évek közepén hallott. 1975-ben Párizsban volt hosszabb ideig. A professzora két hétre eltűnt, majd amikor visszatért, megkérdezte, hol járt. Azt mondta, a Mayo Klinikán, mert az a világ legjobb kórháza. Gloviczki Péter feltette magának a kérdést, hogy akkor mit keres ő Párizsban. Hat évvel később elkezdhette a munkát a Mayón. Az álma 1987-ben vált valóra, amikor 15 évvel azt követően, hogy átvette Pesten a diplomáját, a neves klinika érsebész szakorvosa lett.
Gyorsan haladt előre. A professzori rangot 1994-ben kapta, 2000-ben az érsebészeti osztály vezetője lett, 2002-től nyolc évig a Gonda Érközpont igazgatójaként dolgozott. Az Amerikai Vénás Fórum, a Nemzetközi Angiológiai Unió, az Amerikai Érsebésztársaság és az Érsebészeti Társaságok Világszövetségének elnöki tisztét is betöltötte, emellett 19 nemzeti és nemzetközi társaság választotta meg tiszteletbeli tagjának. Jelenleg a Journal of Vascular Surgery című, a szakma legfontosabb lapjának a főszerkesztője. A poszt szakmájában a legnagyobb akadémiai elismerés, rendkívül megtisztelő pozíció. Felelősségteljes átmenetet jelentett az aktív életből a nyugdíjas életbe.
– Sohasem éreztem annak a hátrányát, hogy az óceán túlsó feléről, Magyarországról érkeztem. Itt nem az számít, honnan jössz, hanem az, hogy milyen színvonalon dolgozol. Többet kellett letennem az asztalra, mint az itt születetteknek, de ez természetes – emlékezett a professzor, aki 2016-ban ment nyugdíjba, két hónappal azután, hogy elvégezte a tízezredik műtétét. Majd még néhányat. Azt mondja, nem a Gloviczki-műtét néven ismert eljárásra vagy más, általa kifejlesztett technikára a legbüszkébb, hanem arra, hogy a klinikán töltött 29 év alatt folyamatosan olyan szemlélettel kezelte a betegeket, amelyet ideálisnak tart egy orvos számára. Szinte családtagként közelített hozzájuk, de ehhez kellett egy csapat. Az ambuláns nővérrel 23, a műtős nővérrel 26 évig dolgozott együtt. Minden rezdülésüket ismerte, ahogy ők is ismerték, hogy mire számíthatnak tőle.
Azt mondja, a jó bűvésznek kiválóan kell kommunikálnia, illetve nem árt, ha nyelveket beszél. Ezekre a készségekre az orvosi pályáján is szükség volt, hiszen a betegekkel percek alatt meg kell találni a kapcsolatot. Ebben segített neki a színpadi tapasztalat. Kő András könyvében olvasható a történet: egyik páciensének, egy ötéves kisfiúnak komoly érszűkülete volt. Nem érdekelte a rá váró műtét, csak az, hogy az orvos tudna-e neki mutatni egy trükköt. Tudott, a füléből egy féldollárost húzott elő. Sok híres ember trükk nélkül is a kése alá feküdt.
Mosolygós, kiegyensúlyozott, boldog embernek tűnik a róla készült fotókon, a vele készült interjúk alapján. Ő is így érzi. Élete nagyon nagy szerencséjének tartja, hogy másfél évtizede összekötötte életét Mónikával, akivel minden megélt nap egy csoda. Azt tervezi, egyre gyakrabban jön haza, de amikor odaát van, akkor is szoros a kapcsolata egykori egyetemével, a barátokkal. A Semmelweis Egyetem nagyon sokat jelent számára, hiszen onnan indult el a pályája. Amennyire erejéből telik, segíti azt a célt, hogy az intézmény a maga területén a világ száz legjobb egyeteme közé kerüljön.
Azt mondja, egyre kevesebbet bűvészkedik, de ahova meghívják előadónak, ott bemutat valamilyen trükköt. Ez is elvárás a világ egyik legjobb érsebészétől.
Péter fia költő és kommunikációs szakember. Julcsi lánya állatorvos. Mindketten kiválóan beszélnek magyarul. Lányának előbb egy lánya – Katherine –, majd fia – Nicolas – született. Utóbbi egyéves múlt, persze, hogy nem beszél magyarul. De azon lesz, hogy ő is megtanulja a nagyapja anyanyelvét.
Névjegy
Gloviczki Péter 1948-ban Nyíregyházán született. 1962-ben megnyerte a Ki mit tud?-ot. 1972-ben szerzett orvosi diplomát a Semmelweis Egyetemen. 1981-től dolgozott a Mayo Klinikán. Néhány éve az Amerikai Érsebésztársaság elnökének választották. A Semmelweis Egyetem díszdoktorrá avatta, és 2017-ben megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét. 2020-ban Semmelweis Budapest Award díjjal tüntették ki, amelyet a járványhelyzet miatt a közelmúltban vehetett át.
(Borítókép: Gloviczki Péter, a Szemere utcai általános iskola VIII. osztályos tanulója, aki az ország legfiatalabb bűvésze, kártyatrükköt mutat be osztálytársainak, Budapest, 1962. Fotó: MTI/Mikó László)
