Kameracsapda

Zeneszerző, basszusgitáros, halkutató és természetfilmes. A Budapest halai című első munkáját, amelyet két kamerával készített biciklivel járva a várost, 2015-ben Gödöllőn a Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztiválon három díjjal jutalmazták. Idén ugyanott az RSD – A marasztalt folyó című filmjéért részesült elismerésben. Egyesek szerint alkotásaival új fejezetet nyitott a hazai természetfilmezés területén. Szendőfi Balázzsal beszélgettünk.

Szendőfi Balázs 20210907 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

– Akkor már megjelent a gitárosoknak készült könyve?

– Igen. A kétkötetes Basszusgitár-iskolából néhol ma már oktatnak. A halas könyvemre a Szent István Egyetem néhány kutatója is felfigyelt, és külsősként tagja lehettem a kutatócsoportjuknak. A közös munka egy újabb szakkönyvet eredményezett. Hatan írtuk a Veszélyeztetett lápi halak megóvása című kötetet. Magyarországon a halfogási tevékenység szigorú engedélyekhez kötött. Csak horgászni szabad, természetes vízen, kereskedelmi célból halászni tilos. 2014-ben módosították a halvédelmi törvényt, amelybe bekerült, hogy az akkori földművelésügyi miniszter kutatási célokra kiadhat halkutatói engedélyt azoknak, akik kérvényezik, publikációs listával és ajánlókkal rendelkeznek. Így lettem miniszteri engedéllyel rendelkező halkutató. 

– Eszik halat?

– Igen. Kutatási célból régebben horgásztam is. A sporthorgászatot viszont felesleges állatkínzásnak tartom. A legfrissebb kutatási témám a horogsérült halak túlélési esélyéről szól. A horgászok nem is tudják, hogy a fárasztás, a stressz és az immunrendszer legyengülése miatt milyen károkat okoznak, és azt sem, hogy a visszaengedést követő napokban elég sok hal elpusztul. 

– Hat évvel ezelőtt mutatták be első filmjét a főváros vizes élőhelyeiről és az ott élő állatokról. A Budapest halai a gödöllői Nemzetközi Természetfilm-fesztiválon megkapta a tematikai fődíjat, a legjobb ismeretterjesztő filmnek járó elismerést és a Magyar Tudományos Akadémia különdíját. Milyen módszereket alkalmaz a forgatásokon? 

– Mosonyi Szabolcs természetfilm-rendező, aki domolykóívást szeretett volna felvenni, felkért szakértőnek a Vad Szigetköz című filmjéhez. Akkor láttam először víz alatti filmezést. Gondoltam, ez nekem is jó lesz kutatási célból. Vettem egy vízálló kamerát, és később persze erről a módszerről is írtam publikációt. 

A víz alatti forgatáshoz nem kell halfogási engedély. A kamerát hosszabb időre is ott lehet hagyni, ha van hozzá megfelelő energia és memóriakártya. 

Ugyanezt a víz felett is meg lehet csinálni, madárfészkeknél például nagyon hatásos. Ez a kameracsapdázás. Kicsit időigényes, de megéri. Az állatok nem félnek tőle. Lesből is filmezek, drónt és kézi kamerát is használok. A Budapest halaiban még akváriumban rögzített felvételek is vannak. Később ezeket drasztikusan csökkentettem. Természetesen nekem és a felszerelésemnek is fejlődnöm kell még.

– A következő filmjét, a Hegyek-völgyek halai – A vizek bárányai és farkasai címűt, amely a Tátra vizeinek élővilágát és az azt fenyegető globális és helyi jelenségeket mutatja be, három évig forgatta. Miért tartott ennyi ideig? 

– Mert messze volt a helyszín, horgászokkal és ismerősökkel kellett összeszerveznem az útjaimat. Összesen 29 napot forgattam. Ezek után kért fel a Tisza-tavi Sporthorgász Kft., hogy készítsek egy filmet a Tisza-tóról. 

– A harmadik, szintén fődíjas filmjének a címe: A szőke tó – a Tisza-tó hat évszaka. Hogy lett hat?

– A Tisza-tó mesterségesen létrehozott víztározó. Árvízvédelmi és más okok miatt a téli és a nyári vízszint között hatalmas különbség van.
A tavasz és az ősz közepén a víz le- és visszaeresztését három hét alatt végzik el, ami a tavaszt és az őszt két újabb, egymástól különböző időszakra osztja. Ebben a filmben a 29 halfajon kívül vidrát, rókát, őzet, 26 madárfajt és egy vicces jelenetben nyusztot is bemutattam.

– Nemcsak a forgatókönyveket, a remek narrációkat is ön írja, rendezi, vágja az alkotásait, és zenét is szerez hozzájuk. Filmjeiben lenyűgöző felvételeket láthatunk, és érdekes dolgokat tudhatunk meg az élővilágról, például a csuka-testvérgyilkosságról

– a nagyobb gyakran megeszi a kisebbet –, halászó vidráról vagy a nádirigóról és a fészkébe csempészett kakukk­fiókáról. De hogy tud az ezüstkárász egyetlen példánya új állományt alapítani?

– Az Ázsiából származó invazív ezüstkárász majdnem az összes szöget beleverte őshonos fajunk, a széles kárász koporsójába. Nőivarú egyedei más pontyfélék hímjeivel is képesek szaporodni, és a hímivarsejtnek csak a termékenyítő anyagát használják fel, az örökítőanyagát kizárják a petesejtből, így az ezüstkárász önmagát klónozza.

– Vonzza az ember és a természet konfliktusainak, az érdekellentétek bemutatása. Néhány nappal ezelőtt az RSD – A marasztalt folyó című filmjéért Gödöllőn – a Kárpát-medencei Filmszemle természetfilm kategóriájában – az első díjat vehette át. Ez a terület miért érdekes?

– Az RSD-re, a Ráckevei-Soroksári-Duna-ágról készült filmre az ottani horgászszövetség kért fel, amely ismét ember által szabályozott vízről és a sűrűn lakott terület gazdag élővilágáról szól. Az ott található úszólápok azért különlegesek, mert csak néhány hasonló képződmény található Európában. A film majdnem két évig készült, 151 napot forgattam. Sajnos épp a forgatás idején, 2020 decemberében történt a szigetszentmiklósi olajszennyezés is. Az RSD-filmmel párhuzamosan Pfeifer Rikárd halőrrel közösen elkezdtünk dolgozni a halgazdálkodók és horgászok által közellenségnek kikiáltott kárókatonákról szóló riportfilmemen. Ez nem felkérésre készült, ketten összeálltunk, és elindultunk forgatni. Rikárd a producer. A természetvédelmi oltalom alatt álló kormoránok jelentős gazdasági károkat okoznak a halállományban. Ez nemcsak országos, hanem európai szintű konfliktus. A kényes témáról szóló Közlegények című film már készen van. Nemrég pedig a Körösvidéki Horgászegyesületek Szövetsége kért fel egy olyan film elkészítésére, amely nemcsak a magyarországi, hanem a romániai Körös-szakaszokat is magába foglalja. A folyószabályozások során az ember ezen a tájon avatkozott bele legdrasztikusabban a folyók működésébe. Tönkretették, megváltoztatták a természetes folyamatokat. Ezt a filmet a jövő év végén szeretném bemutatni.

Szendőfi Balázs vihar után a nádasban a Tisza-tavon
Forrás: Szendőfi Balázs archívuma

Névjegy

Szendőfi Balázs 1978-ban született Budapesten. Halkutató és természetfilmes, eredeti hivatása zenész, előadóművész. Székesfehérváron a Dr. Lauschmann Gyula Zeneművészeti Jazz Szakiskolában végzett. 2010-től a Magyar Haltani Társaság tagja. 2015 óta négy természetfilmjét mutatták be, melyekért számos díjat kapott.

Borítókép: Bach Máté