A Nobel-díjas kanadai írónő, Alice Munro legújabban lefordított novelláskötetében a korábbiakhoz hasonlóan bevilágít családok múltjába, és kiválóan mesél. Baráti és szerelmi kapcsolatok bonyolult szálait bogozza a tőle megszokott empátiával és iróniával, miközben a társadalom különböző szeleteire kapunk rálátást. Főhősei kisvállalkozók és farmerek, alkalmazottak és középosztálybeli értelmiségiek.
Munro történetei sosem nélkülözik a kisebb-nagyobb drámát, amelyet nem közvetlenül érzékelünk, hanem az odavezető út vagy a következmény válik fontossá.
Finom és pontos lélekrajzokkal, családi és munkahelyi közösségek ismerős eseteivel találkozunk. A múlt század nyolcvanas éveinek emancipált vagy az emancipáció útjára lépett nőalakjai toppannak elénk az önálló döntéshozatal magabiztosságával, ugyanakkor a „babaházat” elhagyó Nórák kétségeivel.
Ami feltétlen bizonyosság, hogy férfinak és nőnek egyaránt szüksége van egymásra, és ez minden történetből levonható tanulság, ugyanígy a családi gyökerek megtartó ereje válsághelyzetek során.
Az elhunyt cipőgyári igazgató kihasznált szeretőjét elfogadja és elveszi feleségül a biztonsági őr, s ebben a házasságban mindkét középkorú fél tiszteli egymást, ismerik a másik korábbi életének buktatóit (Látogatók). Egy pincérnő és a házasságából ki-be ugráló bizonytalan férfi kapcsolatából, amely véget ér, a nő mégsem vesztesként jön ki, az adott és kapott szeretet emléke kerekedik felül (Prue).
A józanul gondolkodó, munkáját komolyan végző ember sosem lehet vesztes, legfeljebb kénytelen elszenvedni a mindenki mást ugyanúgy érő megpróbáltatásokat.
A munka célt, jelent és tartást ad, legyen szó a családias kisvállalkozás szigorú főnökéről vagy a különc, de mindenkivel emberséges régi alkalmazottról (Pulykafarm). Több novellában megjelenik a nemzedéki ellentét, az öregedés, az öregek gondozásának a problémája. A címadó A Jupiter holdjai történetében a szívbeteg idős apa alakját aggódó lányának nézőpontjából látjuk, aki nemcsak az apja, hanem fiatal felnőtt lányai miatt is nyugtalankodik. Észleljük a bajokon átívelő családi összetartozást, a múlt, jelen, jövő folytonosságát.
A sokgyerekes családok életére, terheket adó sorsára láthatunk rá a Chaddley-k és Flemingek nagynénijeinek találkozója során.
A sejthetően nem könnyű sorsú, idősödő hölgyek között mégis a derű uralkodik, hiszen mindnyájan megállták a helyüket az életben, és örömüket lelik egymás társaságában, a gyerekkori élmények felidézésében. A következő visszaemlékezésben az apja nővéreinél tett látogatást idézi fel a felnőttség küszöbére érkező nagylány. A vidéki gazdálkodást vállaló nővéreknek összefogás és kemény munka árán sikerül fenntartani a farmot, ahol felnőttek. Jól ismerik a régi szerszámokat és az elődöktől átvett hasznos tudnivalókat, egyúttal az örömet is ez jelenti számukra. Valódi otthont teremtettek, bár közben sok mindenről lemondtak.
Az írónő mestere az atmoszférateremtésnek, humorával, józanságával és érzékenységével arra ösztönöz, hogy örömeinket jobban megéljük, és nemzedéki távlatokban lássuk saját gondjainkat.
(Alice Munro: A Jupiter holdjai. Ford.: Elekes Dóra. Park Kiadó, Budapest, 2021, 333 oldal. Ára: 4500 forint)
