Európa készül a vezető nélküli szerepre, ami félő, hogy senkinek se lesz jó. Angela Merkel még néhány hónapig megőrzi német kancellári tisztségét, amíg létre nem jön az otthoni új kormánykoalíció, de az Európa motorjának tekinthető Németország egy ideig alapjáraton fog működni. Nem véletlenül szerepelt a német választási kampányban a külpolitika az egyik utolsó helyen, benne az Európában követendő politikával. Az első benyomás szerint mintha a pártok többsége mindenben egyetértene, aztán majd ha kibontják a kérdéseket, akkor tűnik elő, hogy mekkora a megosztottság. Merkel távozásával Németország vezető szerepe, amelyet az európai politikában vitt, határozottan gyengülni fog. Berlin exportpolitikája az európai színtéren továbbra is első, de a hangja most nem hallatszik olyan messzire, mint Angela Merkel 16 éves kancellársága idején. Ehelyett félő, hogy nemcsak az elkövetkező hónapokban látunk majd késhegyig menő koalíciós egyeztetéseket, hanem az új kormány egész tevékenységére jellemző lesz a bizonytalanság.
A nemzetközi sajtó – még annak kritikus része is – elismeri az első német női kancellár pragmatikus és problémamegoldó politikáját. Merkel különösképpen európai kérdésekben tapasztalható konszenzusteremtő képessége megsüvegelendő, ugyanakkor hibái közt említik azokat – főleg belpolitikai problémákat –, amelyeknél szakított a hosszas elgondolkodási taktikájával. Ilyen volt a 2011-es fukusimai atombaleset utáni elhatárolódása a nukleáris energiától vagy a 2015-ben adott meghívó a menekülteknek. Ezeknek a döntéseknek a következményei még számos kancellárnak adnak gondot.
Politikusnő karizma nélkül
Ki veszi át, akár csak időlegesen is, Németország helyét? Van rá jelentkező, például Franciaország: a Berlin–Párizs duót korábban Európa két vezető, irányadó országának hívták, különösen Nicolas Sarkozy elnöksége idején volt elmélyült ez a kapcsolat. Aztán fokozatosan kikopott a meghatározó minősítés a franciák mellől. Ennek gazdasági és társadalmi okai vannak. A nagypolitikában azonban él még a „motortudat”, például Emmanuel Macron az uniót érintő nagyívű reformtervet vázolt fel elnöksége kezdetén, de ez inkább ragaszkodás egy rég letűnt szerephez. Aztán az egész kísérlet elhalt, mert nem találkozott Németország érdekeivel. Afelől viszont ne legyenek kétségeink, hogy lesznek párizsi próbálkozások ennek visszaszerzésére.
Az unióban miben nyilvánulhat meg Németország szerepének csökkenése? Elsősorban Angela Merkel kiválasztottja, a bizottsági elnök ellen folytatott támadások megszaporodásában. Ursula von der Leyen tekintélyét erősen növelte, hogy barátnője a német kancellár. Talán későn jött ez az Európai Unió élén történt szemléletváltás, mármint az, hogy nem német füttyszóra táncoló külföldi politikusokat támogatnak, hanem végre egy eredeti német kaphatja meg ezt a funkciót. Ha mindenki tudja, hogy Európa urai mi vagyunk, akkor nem kell eltitkolnunk ezt. Merkel választottjáról majd most derül ki, hogy mennyire határozott politikai személyiség.
Az előjelek nem biztatóak. Bizottsági elnökként tett nyilatkozatai, bár ő kereszténydemokrata politikus, bátran illeszthetők a liberális fősodorba. Hogy elkerülje a kemény összetűzéseket az Európai Parlament baloldali szárnyával, inkább engedményeket fog tenni nekik. Ursula von der Leyen azonkívül, hogy fél tucat nyelven választékosan beszél, és nem mellesleg hét gyermek anyja, különösen nem villogott német védelmi miniszterként sem, elég, ha a Bundeswehr állapotára nézünk. Számos zűrös ügyet hagyott maga után. Egy karizma nélküli politikusnő képét sugallja, aki ettől még lehet szorgalmas. Akkor, amikor 2019 nyarán megválasztották – köztük a V4-ek erőteljes támogatásával –, jó megoldásnak tűnt.
Szétosztani a migránsokat
Az Európai Parlament túlterjeszkedik hatáskörén, és ezt eddig Von der Leyen eltűrte. Félő, hogy a baloldali képviselők eltelnek saját „erejüktől”, és fokozatosan előretörnek, újabb jogokat kicsikarva maguknak, vagy inkább úgy tesznek, mintha ez járna nekik. A baloldal már gyürkőzik, erőteljes fordulatot vár a német szociáldemokraták és a zöldek hatalomra kerülésével. Azon túl, hogy milyen valóságtól elrugaszkodott politikai céljaik vannak a németországi zöldeknek, nagy hangon támogatják az Európai Egyesült Államok létrehozását és a migránsok szétosztását. Aki nem sorakozik fel mögöttük, így Lengyelország és Magyarország, nem számíthat semmi jóra. A Merkel-féle Európa-politikát stabilizáló politikai erő megszűnt. Ezt jól láttuk az utóbbi hónapokban, amikor már kevésbé volt meghatározó szerepe, afféle béna kacsaként működött. Most számos jel arra mutat, hogy – bár ez nem volt szándékában – „utána az özönvíz” a kancellár távozásával. A nagy kérdés az, hogy az Európai Unióban lesz-e olyan politikus, aki továbbviszi Merkel kompromisszumkereső politikáját, vagy eljön a kard ki kard korszaka.
Merkelezés
Angela Merkel hibájaként tartják számon, hogy nem adott víziót sem Németországnak, sem Európának. Négy cikluson át vitte az ügyeket, mert válságból alaposan kijutott neki – a 2008-as gazdasági világválság, a görög adósságok, a migránsok beáramlása, a klímaválság és végül a koronavírus-járvány, majd ráadásul az idei német árvíz –, ezekből egy is elég. Európa legnagyobb hatalmú asszonya fizikuslétéből adódóan megpróbálta pragmatikusan kezelni a dolgokat, de voltak olyan pillanatok, amikor keményen kiállt a véleménye mellett. Aztán nagy meglepetésre az érzelmei kerekedtek felül a politikai meglátásain, például a migránsválságban. Az evangélikus lelkipásztor apjától kapott nevelés hatása látszik a békére való törekvésén, korrupcióellenes harcán és jóindulatán, amelyet bírálói gyakran azonosítottak opportunizmussal. A német nyelvben meghonosult a szó: merkelezni – úgy beszélni hosszan valamiről, hogy a témában ne foglalj állást se pró, se kontra.
Ez a két mondata azonban különösen elgondolkodtató: „Európában több mint 75 éve nem dúlt nagy háború. Tekintsünk szét a világban, és ne higgyük azt, hogy ez a természetes állapot.” Ebben neki is része volt.
Borítókép: Angela Merkel-fabábuk készülnek egy szászországi műhelyben 2021. szeptemberében. Piacképes termék? Fotó: Europress/AFP
