Múló békeévek

Lehetett isteníteni vagy bírálatokkal követni politikai tevékenységét, ­Angela Merkel tizenhat évnyi kormányzás után nemcsak Németországban hagy űrt, hanem az Európai Unióban is. Hosszú éveknek kell eltelniük addig, mire kiemelkedik egy olyan kellő erővel bíró és elismert személyiség, mint a leköszönő kancellár.

Federal Chancellor Merkel as a smoking figure Fotó: HENDRIK SCHMIDT Forrás: Europress/AFP

Az unióban miben nyilvánulhat meg Németország szerepének csökkenése? Elsősorban Angela Merkel kiválasztottja, a bizottsági elnök ellen folytatott támadások megszaporodásában. Ursula von der Leyen tekintélyét erősen növelte, hogy barátnője a német kancellár. Talán későn jött ez az Európai Unió élén történt szemléletváltás, mármint az, hogy nem német füttyszóra táncoló külföldi politikusokat támogatnak, hanem végre egy eredeti német kaphatja meg ezt a funkciót. Ha mindenki tudja, hogy Európa urai mi vagyunk, akkor nem kell eltitkolnunk ezt. Merkel választottjáról majd most derül ki, hogy mennyire határozott politikai személyiség. 

Az előjelek nem biztatóak. Bizottsági elnökként tett nyilatkozatai, bár ő kereszténydemokrata politikus, bátran illeszthetők a liberális fősodorba. Hogy elkerülje a kemény összetűzéseket az Európai Parlament baloldali szárnyával, inkább engedményeket fog tenni nekik. Ursula von der Leyen azonkívül, hogy fél tucat nyelven választékosan beszél, és nem mellesleg hét gyermek anyja, különösen nem villogott német védelmi miniszterként sem, elég, ha a Bundeswehr állapotára nézünk. Számos zűrös ügyet hagyott maga után. Egy karizma nélküli politikusnő képét sugallja, aki ettől még lehet szorgalmas. Akkor, amikor 2019 nyarán megválasztották – köztük a V4-ek erőteljes támogatásával –, jó megoldásnak tűnt.

Szétosztani a migránsokat

Az Európai Parlament túlterjeszkedik hatáskörén, és ezt eddig Von der Leyen eltűrte. Félő, hogy a baloldali képviselők eltelnek saját „erejüktől”, és fokozatosan előretörnek, újabb jogokat kicsikarva maguknak, vagy inkább úgy tesznek, mintha ez járna nekik. A baloldal már gyürkőzik, erőteljes fordulatot vár a német szociáldemokraták és a zöldek hatalomra kerülésével. Azon túl, hogy milyen valóságtól elrugaszkodott politikai céljaik vannak a németországi zöldeknek, nagy hangon támogatják az Európai Egyesült Államok létrehozását és a migránsok szétosztását. Aki nem sorakozik fel mögöttük, így Lengyelország és Magyarország, nem számíthat semmi jóra. A Merkel-féle Európa-politikát stabilizáló politikai erő megszűnt. Ezt jól láttuk az utóbbi hónapokban, amikor már kevésbé volt meghatározó szerepe, afféle béna kacsaként működött. Most számos jel arra mutat, hogy – bár ez nem volt szándékában – „utána az özönvíz” a kancellár távozásával. A nagy kérdés az, hogy az Európai Unióban lesz-e olyan politikus, aki továbbviszi Merkel kompromisszumkereső politikáját, vagy eljön a kard ki kard korszaka.

Merkelezés

Angela Merkel hibájaként tartják számon, hogy nem adott víziót sem Németországnak, sem Európának. Négy cikluson át vitte az ügyeket, mert válságból alaposan kijutott neki – a 2008-as gazdasági világválság, a görög adósságok, a migránsok beáramlása, a klímaválság és végül a koronavírus-járvány, majd ráadásul az idei német árvíz –, ezekből egy is elég. Európa legnagyobb hatalmú asszonya fizikuslétéből adódóan megpróbálta pragmatikusan kezelni a dolgokat, de voltak olyan pillanatok, amikor keményen kiállt a véleménye mellett. Aztán nagy meglepetésre az érzelmei kerekedtek felül a politikai meglátásain, például a migránsválságban. Az evangélikus lelkipásztor apjától kapott nevelés hatása látszik a békére való törekvésén, korrupcióellenes harcán és jóindulatán, amelyet bírálói gyakran azonosítottak opportunizmussal. A német nyelvben meghonosult a szó: merkelezni – úgy beszélni hosszan valamiről, hogy a témában ne foglalj állást se pró, se kontra.  

Ez a két mondata azonban különösen elgondolkodtató: „Európában több mint 75 éve nem dúlt nagy háború. Tekintsünk szét a világban, és ne higgyük azt, hogy ez a természetes állapot.” Ebben neki is része volt.

Borítókép: Angela Merkel-fabábuk készülnek egy szászországi műhelyben 2021.  szeptemberében. Piacképes termék? Fotó: Europress/AFP