De igen, egy keveset… – idézte fel magában Rezeda Kázmér a kérdésre adandó obligát választ.
A kérdés Székelyföldön szokott elhangozni, s a válasz ott érkezik ebben a formában. Rezeda Kázmér ismét arra járt, mint mindig, ha tehette, de most olyan helyen, ahol nem járt még soha.
Mentségére legyen mondva, már Orbán Balázs is úgy emlegette ezt a vidéket, mint „székely partium”, ugyanis éppen a legszéle volt Székelyföldnek, olyannyira, hogy ha oda akart kerülni az utazó, Héjjasfalvánál elsirülve még Hargita megyét (Judeţul Harghita) is kénytelen volt elhagyni a vándor, hogy aztán kisvártatva visszasirüljön, s éppen Székelyszenterzsébetnél.
Mert erről a faluról van szó éppen, Székelyszenterzsébetről.
– Judeţul Harghita… – morfondírozott magában Rezeda Kázmér, s erről eszébe jutott egy adoma is, efféle: Az angol, a francia s a székely vitatkoznak, hogy melyiküknek nehezebb a nyelve. Mondja az angol: – No hát, aztán a mi nyelvünk igencsak nehéz, de igazán, hát mi írjuk, hogy Shakespeare, s mondjuk „sékszpír”, azért ez elég nehéz…
– Ugyan menjen már! – replikázik a francia –, a mi nyelvünk sokkal nehezebb! Mi írjuk Maugham, s mondjuk „Móm”, na ez nehéz igazán…
– Elmennek maguk az anyjuk keservébe! – így a székely. – De igazán mondom! Tudják kendek, mi a nehéz? Mi írjuk Miercurea Ciuc, s mondjuk Csíkszereda, na lássák, az nehéz…
De ne kanyarodjunk el nagyon a tárgytól, vagyis Székelyszenterzsébetről, ahol bizony dolga volt Rezeda Kázmérnak. S a dolga egyenesen a falu református papjához szólította őt, Kálmán tiszteletes úrhoz. Délelőtt tizenegy órakor lépett be a paplak ajtaján Rezeda Kázmér, s tizenegy óra nulla egy perckor felhajtott egy pálinkát. Nulla kettőkor még egyet, mert a tisztesség… Na jó’ van…
S azután eljártak a dologban, amiért ment Rezeda Kázmér, s annak okán megittak még egy pálinkát, majd kérdezte a tiszteletes úr, hogy megkóstolná-e Rezeda Kázmér a borát. Merthogy hajdan minden gazdának volt szőleje a falu felett, de aztán alig maradtak hárman, mert nem bírták. Mármint azt nem bírták, hogy vannak teremtő típusú emberek, s vannak fogyasztó típusú emberek, s a szőlővel bíró teremtő típusúak nem bírták tovább a fogyasztó típusúak kártételét.