Különleges relikviát mutattak be a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. A hajtincs – amellyel a közgyűjtemény előrukkolt – feltételezések szerint Erzsébet királyné, azaz Sisi frizurájából származik.
Az intézmény tájékoztatása szerint az ereklyetartóban őrzött tárgyat egy magángyűjtő vásárolta meg egy régiségkereskedőtől, a régiségkereskedő egy idős hölgytől szerezte meg, az idős hölgy pedig a bécsi karmelita apácák főnöknőjétől örökölte.
A legendárium szerint a hajszálakat a magyarok legkedveltebb királynéjának fodrásza, Fanny Feifalik vágta ki Erzsébet hajkoronájából, hogy ajándékként megörvendeztessen vele valakit.
A történészek inkább azt tartják valószínűnek, hogy amennyiben ez megtörtént, Sisi nem tudott róla, hiszen megtagadott minden olyan kérést, amely erre irányult. A császárné a bécsi udvartól távol ismerte fel, mennyire szép asszony, és hogy ez a tulajdonság erőt adhat neki.
Ennek tudata a férjéhez, Ferenc Józsefhez való viszonyát is megváltoztatta: ő lett az erősebb, a magabiztosabb, Ferenc József pedig a csodálója. Ha nem is beszélt róla nyíltan, a királyné ragaszkodott ehhez a státuszhoz.
De nem csak Ferenc Józsefet ejtette rabul Ausztria császárnéjának tüneményes szépsége: az egész világot foglalkoztatta. Diplomaták és újságírók beszámolói tanúskodnak arról, hogy az uralkodó feleségének kisugárzása, feltűnő megjelenése világszenzáció lett. Erzsébet ekkor a húszas éveinek közepén járt, és különösen a sarkáig érő, gesztenyebarna hajára volt büszke.
A fürtök gondozása, befonása, elrendezése naponta legalább három órát vett igénybe, a hajmosás csaknem egy egész napot. Fodrásza, Fanny Feifalik ezért elmaradhatatlan kísérője lett, bárhová utazott, magával vitte a hölgyet.
Az eddig leírtakról bizonyára sokan olvastak már, arról viszont kevesebben, milyen úton-módon lett a királyné kedvelt fodrásznőjéből, Feifalik lovagnéból udvari tanácsosné, és miként került kapcsolatba Sisivel.
Az 1850-es években működött a bécsi Burg-színháznál egy Fortmüllernének nevezett asszony, aki az akkori udvari fodrásznak volt a neje. Őt a teátrum művésznői is jól ismerték, mivel nemegyszer keveredett konfliktusba a színésznőkkel abból kifolyólag, hogy a kezei meglehetősen kíméletlenül bántak a női hajzatokkal.
A leghevesebb összetűzést az váltotta ki, hogy a fodrásznő Goszmann Friderika fejbőrét hajsütés közben annyira megégette, hogy a kis művésznő nemcsak csúnyán megszidta, de végül nyakon is „legyintette”. Az esetről a Pesti Hírlap 1898. évi szeptemberi lapszámainak egyike számolt be.
A bősz hajlamú fodrásznét büntetésként nyugdíjba küldték. Helyét kisegítője, a szerényebb jellemű Angerer kisasszony foglalta el, akit egyrészt a modoráért, másrészt a kifinomult ízléséért szerettek a színművésznők. Az egyik előadáson egyikőjük szép frizurája meghozta készítője sikerét: még a nézőtéren ülő Sisi királyné figyelmét is magára vonta.
Kérdezősködni is kezdett az érintettől, Gabillon asszonytól afelől, ki a hajköltemény készítője. Kiderült, hogy a fenséges kompozíció Angerer Fanny kisasszony mesterműve. Néhány nap múlva Erzsébet magához hívatta Fannyt, és megkérdezte, volna-e kedve a szolgálatába lépni. A fodrásznő örömmel fogadta a felséges asszony ajánlatát, amelyet nemsokára udvari fodrásznői kineveztetése követett.
Angerer Fanny ezzel beírta nevét a történelembe. A továbbiakban ahányszor csak alkalom nyílt a királyné remek haját és ízléses frizuráját megcsodálni, mindig ráterelődött a beszélgetés. Maga a királyné is nagyon megkedvelte. Jószívűségének köszönhető, hogy a szerény leányka egy polgári származású bankhivatalnokhoz ment férjhez, akiből később Feifalik lovag, udvari titkár lett. Az ügyes fodrászleány – akitől a Móra-múzeumban bemutatott hajtincs származhat – az udvari tanácsosné címet is elnyerte. Ezután osztották be a királyné állandó kíséretébe.
A hozzávetőleg egy centiméter vastag és 10–12 centiméter hosszú hajtincs november 12-től két héten át tekinthető meg a szegedi közgyűjtemény Sisi – Királyné feketén-fehéren című időszaki kiállításához kapcsolódóan.
Borítókép: Flickr
