A Szieszta című ciklusban felerősödik a párkapcsolati utalás, a hétköznapi életmozzanatok akár folytatásos történetként is olvashatók.
A verseket átszövő reflexió, önirónia és elhallgatás a kötetzáró részben válik igazán fájdalmassá: „Az első halott ember, akit láttam, / apám volt, lepedőből csavarták ki, / ernyedtek a pórusok, pattant a bőr, / él még, mondtam – nem él, jelentette ki / szakmai sértettséggel az ápoló.” Becsy András versei többszólamúak. A fájdalmas hang iróniával keveredik, ami megértéssel vagy legalább a megértés iránti vággyal párosul. Lassan, tűnődve érdemes olvasni ezeket a verseket.
(Becsy András: Kert és ház. Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2021, 80 oldal. Ára: 2000 forint)
