Már tudom, hogy mi a dialektika: amikor hagy elaludni a fájdalom, fölébreszt a pisilési inger.
Vasat köptem ma hajnalban is. Két nappal ezelőtt hajnalban is. Tudhatnám, de nem tudom, miket küldenek belém a kemoterápiás kezeléseken, hogy mi van a szofisztikált összetételű tablettákban. A szervezet nyilván birkózik velük. Meg akar szabadulni a betegségtől is, meg a gyógyszerektől is.
Érzem a számban a nyálat, és benne egy külön, érezhetően elkülönülő nyálréteget: nehezebbet, fémes ízűt. Körül tudom tapogatni a nyelvemmel. Tegnapelőtt hajnalban lusta voltam fölkelni, lenyeltem. Két másodperc múlva újra a számban volt. A gyomrom visszaküldte. Föltápászkodtam és kiköptem. Jólesett, hogy már nincs bennem.
A föltápászkodás is egy eltervezett cselekvéssor. Mint ahogyan minden.
Leejtem a gyufát.
A bal kezemmel kitámasztok a széken. Előrehajlok. Aztán le. Vigyázva, hogy orra ne essem. Megfogom a gyufát. Bal kézzel támasztok. Fölemelkedem. Kiegyenesedem. Ha eközben ügyetlenné vált ujjaim a gyufát újra elejtik.
Akkor.
Elölről.
Így változik át egy skatulya gyufa fájdalommá. Igyekszem mindent gyorsan zsebre vágni.
A különbségek!
A fájdalmak között.
Ébresztő fájdalom éjjel. Belőle hamar lesz lelki fájdalom. Csontfájdalom. A testem másik részéből sugárzik. Nem tudom megnyomkodni. Megvakarni. Belül fáj. Elérhetetlenül. Hiába adok meg menekülőszót.
Fájdalom lesben: ha mozdulok, felfedez, rám ugrik. A legjobb a mozdulatlanság. Mint egy mesterlövész. Saját magam vagyok a célpontom.
A megbízható, állandó fájdalmak. Katéter után. Egy hét pokol. Vagy kettő? Az emlékét elsodorja a következő. Vagy a megelőző emlék. A biopsziáé. A félelem, hogy soha többé ne fájjon semmi.
Jókedvem lett, amikor megtudtam, hogy rákos vagyok. Igazi ellenfelet kaptam végre. Nem alattomos. Nem hátulról szembe. Nem a régi barátságunkat kimérő tízdekánként ellenség. Sose láttam eddig, ha magamba néztem. De most itt integet az MRI, a CT, az ultrahang képernyőjén.
Szervusz! Én te vagyok.
Hát szia! Örülök a látogatásnak. Hogy ilyen határozottan jössz. Agresszíven. Semmi részvét. Semmi egyrészt. Másrészt. És éppen a Covid, a járvány idején.