Házigazdánk magas, ősz férfi, bőrkabátban és napszemüvegben vár minket a parkoló túlsó oldalán. Amikor odalépünk mellé, megjegyzi:
– A kétszintes épület, amely elé beálltak, a hotel. A hetvenes évek elején épült, alapjainak kialakításakor megváltozott a talaj szerkezete, így megsüllyedt a szomszédságában álló Rothermel-ház. Ez a XIX. és XX. század fordulóján emelt, méltóságteljes épület egy helyi kereskedőcsaládé volt – az alsó szintjén kezdetben vaskereskedés működött, később élelmiszerbolt is –, és sokáig a város szimbólumának számított. A szálloda építésekor adódott statikai probléma miatt azonban elbontották. Viszont kaptunk a helyére egy szocreál „műremeket”, amelyet a népnyelv kezdettől csak úgy emlegetett: Beton – mondja, és ezzel már benne is vagyunk a sűrűjében.
Dombóváron járunk, beszélgetőtársunk Erky-Nagy Tibor tipográfus, akit itt három dologról ismernek: 1990-ben társalkotója volt a város jelenleg is használt címerének; ő alakította ki a település nyomdatörténeti múzeumát; végül az utóbbi két évtizedben egy sor, archív fotókból összeállított várostörténeti munkát készített. Pedig a kezdet kezdetén mindez egyáltalán nem volt egyértelmű: édesapja a vasútnál dolgozott, jól tudta hát, mennyire csontropogtató munkaköröket kínál, ezért amikor a pályaválasztásra került a sor, azt mondta a fiának: legyen bármi, csak vasutas ne. Mivel a családban volt egy nyomdász, és mindig érdeklődéssel vette kézbe a műhelyéből kikerülő termékeket, Tibor úgy döntött, maga is megpróbálkozik e mesterséggel.

– Vonzottak a betűk, a nyomtatványok tervezése, a kivitelezés folyamata. Izgalmas, zárt világba nyertem bebocsátást általa – mondja.
A rendszerváltásig a dombóvári Pátria Nyomdában dolgozott, 1996 óta viszont egyéni vállalkozó. Tervezett céges logót és boroscímkét, könyveket és kitüntetést, plakátot és folyóiratokat. Az első kötetet, amely Dombóvár múltjával foglalkozik, 2000-ben készítette el.
– Megjelenése után többen jelezték, hogy nekik is vannak régi felvételeik, szívesen odaadták volna, miért nem szóltam. Általában azt feleltem, hogy rendben, ha lesz következő kötet, térjünk vissza a dologra.