– A legutóbbi jégeső hét évvel ezelőtt pusztított erre. Akkor diónyi jegek hullottak, most viszont narancsnyi méretűek zúdultak ránk!
– mondja, majd előhúzza a mobiltelefonját, és megmutat néhány képet. Az egyik a gazdasági udvart ábrázolja, amelyen állunk, de mintha téli felvételt mutatna, fehér takaró borítja a talajt. Jégrögök egybefüggő szőnyege, délután négy és öt óra között hullottak le, és este kilencre sem olvadtak el. Zoltán termése odalett, a házában hétszázezer forintnyi kár keletkezett. A repedt, törött cserepeket azóta kicserélték, a festés falazaton mutatkozó – és a hőszigetelés anyagát felfedő – folytonossági hiányait egyelőre nem pótolták.
– A palákat gyakorlatilag mindenütt leborotválta a tetőkről, csaknem száz százalékukat cserélni kellett. A nyolcvanas-kilencvenes években felrakott bátaszéki cserepek hasonló sorsra jutottak, a hetvenes-nyolcvanas években felkerült tataiakról nem is beszélve. Igazából csak a kellően súlyos, masszív betoncserepek maradtak a helyükön, bár azok sem mindenhol – említi. A férfi szavai nyomán kitüntetett figyelemmel vizsgáljuk az épületek tetejét, és ahogy továbbsétálunk, láthatjuk: csaknem mindegyiken van néhány darab vagy néhány sor frissen felrakott cserép – színük jóval világosabb, mint azoké, amelyek éveket vagy évtizedeket töltöttek odafent.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!