Kárpótlás

A Baranya megyei Sellyét július elején „alaposan megdöngette” a vihar: csaknem négyszázötven épületében keletkezett kár. Mire volt elég az azóta eltelt idő? Mi a különbség a betoncserép és a bátaszéki cserép között, mi a gépkocsik sajátos – Sellyére vagy Kadarkútra vonatkozó – ismertetőjegye, milyen szolgálatot tehetnek az árvíz utáni helyreállításnál használt szárítógépek, és mire elég a biztosítás?

Sellye Faluriport 20210921 Sellye Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

A porták előtt még szeptember végén is cseréphalmok kupacai sorakoztak, általában kettesével. Az egyik rakást a sérült, törött elemek alkották. A másikat az új – de legalábbis használható – darabok gondosan egymás mellé helyezett rétegei. Az előbbiek elszállításra vártak, az utóbbiak meg arra, hogy hozzáértő kezek felhelyezzék az érintett házak nejlonfóliával fedett, cseréppel még nem takart tetőzetére.

Sellyén járunk. A Pécstől mintegy ötven, Szigetvártól jó harmincöt kilométerre fekvő, háromezer lelkes Baranya megyei helységet az Ormánság fővárosaként is emlegetik, nyáron azonban úgy került be a hírekbe, mint az ország egyik legnagyobb jégkárt elszenvedett települése. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1110 lakás található itt, csaknem 450 épület sérült meg a július 9-én támadt, pusztító erejű viharban. Ezek túlnyomó többsége magánház, de mintegy tucatnyi önkormányzati és három egyházi ingatlan is van köztük. 

A csapás nem válogatott

Július második péntekje után számos katasztrófavédelmi szakember érkezett a helyszínre, és több mentőcsapat segítette a munkájukat – azokban a napokban mintegy 270 főre főztek a helyi óvoda és általános iskola konyháján. Az adománygyűjtő pontot – amelyet az önkormányzat épülete mögött húzódó telken alakítottak ki – megtöltötték a károsultaknak ingyen és bérmentve felajánlott építőanyagok. Az udvarban még szeptemberben is jó kéttucatnyi alkalmi kalodába sorjázott cserép állt az igénylők rendelkezésére. 

– Jó húsz percig tartott az égiháború. Viszonylag szűk sávra korlátozódott: az egymással szomszédos Újtelep és a Dózsa György utca volt a központja – mondja Kövesfalvi Sándor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Felzárkózó települések programjának vezető regionális koordinátora. – Az előbbi helyen tehetősebb családok élnek, akik többnyire szocpol felhasználásával építették meg az otthonaikat. Utóbbi viszont a település egyik legrégibb utcája, rossz­ anyagi körülmények között élő családok lakják. A csapás tehát nem válogatott.

Újtelep zöldövezeti jellegű, jellemzően egyemeletes családi házakkal benépesített környék. Az épületek falai masszívak, kerítéseik frissen festve. A Vadvirág utcában lakó – vezetéknevét nem említő – Zoltán a dinnyeföldön volt, amikor kitört a vihar.

– A legutóbbi jégeső hét évvel ezelőtt pusztított erre. Akkor diónyi jegek hullottak, most viszont narancsnyi méretűek zúdultak ránk!

– mondja, majd előhúzza a mobiltelefonját, és megmutat néhány képet. Az egyik a gazdasági udvart ábrázolja, amelyen állunk, de mintha téli felvételt mutatna, fehér takaró borítja a talajt. Jégrögök egybefüggő szőnyege, délután négy és öt óra között hullottak le, és este kilencre sem olvadtak el. Zoltán termése odalett, a házában hétszázezer forintnyi kár keletkezett. A repedt, törött cserepeket azóta kicserélték, a festés falazaton mutatkozó – és a hőszigetelés anyagát felfedő – folytonossági hiányait egyelőre nem pótolták. 

– A palákat gyakorlatilag mindenütt leborotválta a tetőkről, csaknem száz százalékukat cserélni kellett. A nyolcvanas-kilencvenes években felrakott bátaszéki cserepek hasonló sorsra jutottak, a hetvenes-nyolcvanas években felkerült tataiakról nem is beszélve. Igazából csak a kellően súlyos, masszív betoncserepek maradtak a helyükön, bár azok sem mindenhol – említi. A férfi szavai nyomán kitüntetett figyelemmel vizsgáljuk az épületek tetejét, és ahogy továbbsétálunk, láthatjuk: csaknem mindegyiken van néhány darab vagy néhány sor frissen felrakott cserép – színük jóval világosabb, mint azoké, amelyek éveket vagy évtizedeket töltöttek odafent. 

Takács Erzsébet bevásárlásból ért haza a család négy éve vásárolt, olajzöld Daewoo-jával, amikor sűrűsödni kezdett a jégeső. Beállt az udvarra – a fák alá nem akart, mert tartott a leszakadó ágaktól –, paplanokkal, plédekkel beborította a kocsit, majd Olef nevű, fekete kutyáját magával hívva besietett a házba. Miután a vihar kiadta a mérgét, előmerészkedtek, és döbbenten látta, hogy – alkalmi védelem ide vagy oda – a járgány mindkét szélvédője betört, az egyik hátsó lámpa búrájából jókora darab eltűnt, és a karosszéria telis-tele van apró horpadásokkal.

Akcióban a „tetőkommandó”

– Tizenhat éves autó, nincs rajta casco. A két szélvédő cseréje összesen 120 ezer forintba került, egy-egy horpadás eltüntetése viszont darabonként kétezer forint lenne. Mivel körülbelül háromszáz van belőlük, így használjuk tovább a kocsit. Két év múlva úgyis lejár a műszakija – mondja az asszony.

Erzsébetben igazából csak a csapás után két-három nappal tudatosult, mi történt velük. Kezdetben ugyanis úgy becsülték, mintegy száz cserepet kell majd kicserélni a tetőn, az alaposabb szemrevételezés után viszont kiderült, hogy ezernégyszázat! Az udvarról pedig kilenczsáknyi zöldhulladékot gyűjtött össze. A Daewoo új keletű „felületi kialakítása” egyébként sajátságos ismertetőjegy is.

Az autókat is megsorozta a jég. Fotó: Bach Máté

– A múltkor, amikor beálltam vele egy nagyáruház parkolójába, csak annyit kérdeztek: „Sellye vagy Kadarkút?” Merthogy júniusban – a nekünk jutott „áldás” előtt – az innen hatvan kilométerre eső Kadarkutat verte el a jég – említi.

Újtelep házsorait elhagyva befordulunk a Dózsa György utcába. A házak falairól nemegyszer hiányzik a vakolat, a telkeket szegélyező kerítésekre ráférne némi pótlás és festés – ezek az állapotok a vihartól függetlenül alakultak ki. 

De most már leginkább csak az emlékeztet az égiháborúra, hogy egy-két tetőn sötétkék nejlonfólia látszik, a többin viszont a közelmúltban felrakott cserepek ülnek. Több házon a Magyar Máltai Szeretetszolgálat „tetőkommandója” végezte a munkát.

– A Felzárkózó települések program lakhatási kérdéseket is érint, és lehetővé teszi, hogy régiónként két szakembert alkalmazzunk tetőfelújítási feladatokra. Ez hatalmas segítséget jelentett. Az ilyen vis maior helyzetekben egyébként szinte lehetetlen elérhető szakembereket – ácsokat, bádogosokat – találni, mert rendszerint már egész évre elígérkeztek – világosít fel Kövesfalvi Sándor.

A Gerencsér-ház Sellye egyik legkorábban emelt, mára erősen leromlott állapotú épülete. A vihar csaknem az összes cserepet leszaggatta róla. A lehullott darabok töredékekből összeálló, narancsvörös rétegként terültek szét a kert barnás földjén. A jégkár azonban csak egy a lakóit nyomasztó problémák sorában: a férj sztrókot kapott, így jelenleg nem dolgozik, az asszony szintén munkaképtelen, gyerekük fogyatékkal él. 

– Ötszázezer forintot kaptunk a biztosítótól, ebből kétszázezer csak a lécek beszerzésére ment el – mondja Gerencsér Csabáné, miközben körbevezet. 

A ház egyik részében nincs áram, két helyiség már régóta ázik: a levegő dohszagtól nehéz, a mennyezeten és a falakon kusza mintát alkotnak a penészfoltok. A konyhában koros hűtőláda, felnyitott tetővel – nincs benne semmi.

– Akárhányszor kitisztítom, a plafonról hulló vakolat miatt egy órán belül ismét csupa kosz. Úgyhogy már nem is takarítom – mondja fásultan az asszony. – A ház teljes körű rendbehozatala hét-nyolcmillió forintba kerülne, vagyis annyiba, amennyiért már újat is vehetnénk. Az összjövedelmünk ugyanakkor százötvenezer forint. Úgyhogy július óta gyomorszűkületet kaptam, annyit sírtam amiatt, mi lesz velünk!

Amíg megjön a pénz

– Hozunk két szárítógépet, amelyeket az árvíz utáni helyreállításnál szoktunk használni, és kiszárítjuk velük a falakat. Ennyivel tudunk hozzájárulni az épület rendbetételéhez – mondja Kövesfalvi Sándor. 

Az általunk megkérdezettek többsége pozitívumként értékelte, hogy a hivatalos szervek hatékony munkát végeztek, széles körű összefogás alakult ki, ami korábban nem feltétlenül volt jelen a hétköznapokban. Nemcsak adományok érkeztek, de rokonok, barátok, ismerősök jelezték, hogy egy-egy hétvége erejéig segítenek a kármentesítésben. Amit viszont többen nehezményeztek, hogy a biztosítással rendelkezők meglehetősen lassan – nemegyszer másfél-két hónap után – jutottak hozzá a megítélt pénzhez. Ráadásul a társaságok által elismert kár nem egy esetben jóval alatta maradt a vihar által okozott kár összegének. Van, aki emiatt például a temetésére félrerakott forintokból volt kénytelen rendbe hozatni a tetőt, holott évtizedekig fizette a biztosítást. Akiknek – anyagi helyzetükből adódóan – nincs biztosításuk, nem reménykedhetnek pénzbeli segítségben.

– Bízunk benne, hogy egy újabb nagy vihar elkerüli Sellyét. Csak hát erre ugye nincs garancia, és akinek még mindig nincs biztos fedél a feje fölött, annak újabb gond szakadhat a nyakába – foglalja össze a helyzetet kertkapujának támaszkodva Tóth László, a helyi polgárőrség és az önkéntes tűzoltók főnöke.

Borítókép: A Máltai Szeretetszolgálat munkatársai kárelhárítást végeznek a Gerencsér-ház tetején (Fotó: Bach Máté)

Gyűjtőjáratok

Sellye 11 további településsel közös önkormányzati hivatal székhelye, melyekben összesen mintegy hatezer ember él. A falusias jellegű település 1997 óta város, mivel a közösséget érintő szolgáltatások széles köre elérhető itt, például a járóbeteg-szakellátás vagy számos ügy intézésének lehetősége a helyi kormányablakban. Itt található a Dunántúl egyik legnagyobb, mintegy száz embernek kenyeret adó építőipari cégének központja is. A helyi szociális intézmények tíz-tizenöt főt foglalkoztatnak, aki pedig nem helyben dolgozik, az jellemzően Pécsre jár, a környékbeli falvak munkavállalóit felszedő, napi „gyűjtőjáratok” valamelyikével.

A közmunka jelenleg mintegy száz főnek ad elfoglaltságot, de – mint azt az e posztot tizennegyedik éve betöltő Nagy Attila polgármester mondja – a program indulásakor még kétszáz emberről lehetett beszélni. A helyi ingatlanok árai nem mondhatók éppen magasnak: az egyik internetes oldalon talált hirdetés szerint egy kétszobás, 98 négyzetméteres, egyedi fűtéses családi ház – amelyhez garázs és 1078 négyzetméteres telek is tartozik – 4,7 millió forintért keres gazdát. A település turistacsalogató látványosságai a XVIII. században emelt Draskovich-kastély a parkjában kialakított arborétummal, valamint a városi termálfürdő.