Ha már mindennek van napja, világnapja, tejnek, fűnek, fának, lelki egészségnek, akkor legyen a magyar nyelvnek is. Hivatalosan 2011 óta a magyar nyelv napja november 13.
Mit ünnepelhetünk ekkor? Például azt, hogy van valami, ami csak a miénk. A magyar nyelv a világlátásnak egyedi, minden más nyelvtől különböző módja. A földön még mindig meglévő, de fogyatkozó több ezer nyelvből a beszélők számát tekintve ez körülbelül az ötvenedik helyen áll. Régi, írásbeliséggel rendelkező nyelv. Részben titokzatos keleti kulturális-nyelvi örökség hordozója.
Büszkék lehetünk arra, hogy a magyar nyelv tudományos feldolgozottsága példaszerű. Máig legnagyobb értelmező és történeti szótárunk, az MTA első nagy vállalkozása, a Czuczor–Fogarasi-szótár (1862–1874) 110 784 szócikket tartalmaz.
Talán nyomába lép Szabó T. Attila egyedülálló munkája, az Erdélyi magyar szótörténeti tár, amelynek eddigi 14 kötetében másfél millió adat és körülbelül 120 ezer szócikk szerepel. Pedig ebben csak egyetlen, igaz, országnyi régió nyelvkincse található meg.
Legújabb, legfrissebb értelmező kéziszótárunk (2013) 75 ezer címszót tartalmaz. A húszkötetesre tervezett, 2006-tól megjelenő nagyszótár (A magyar nyelv nagyszótára) sok milliónyi szóadaton alapuló szócikkeinek száma sem haladja meg a százezret. A magyar nyelv értelmező szótárában (1959–1962) 58 023 szócikk van.
De a szótárak címszavaiban további származékok bújnak meg. Az utóbbi szótárban az összes szóadat száma: 206 873. A magyar szókincs ennél is jóval gazdagabb. Az ötkötetes Új magyar tájszótár (1979–2010) félmillió nyelvjárási adatát 120 ezer címszó foglalja magába. Nyelvjárásaink szókészlete tehát tovább gazdagítja a magyar nyelvkincset. A szókészlet részét képezik a nevek is.
Az 1960-as években indult megyei földrajzinév-gyűjtések és -kiadványok adatai alapján (a mai) Magyarország földrajzinév-anyagát hatszázezerre becsülik. Bárdosi Vilmos legújabb szólástárában (2009) 14 ezer szólás (kifejezés, közmondás, helyzetmondat) található, de a kötetben a változatok száma eléri a nyolcvanezret. És még nem beszéltünk a szaknyelvekről, amelyek szókészlete felmérhetetlen.
Vajon mit használ ebből a több százezres mai, valamint nyelvjárási, történeti szókincsből az egyéni beszélő? Keveset. A mindennapi kommunikációban többnyire megelégszünk háromezer-ötezer szóval. Ennél is van lejjebb: ezer szóval elvben meg tudjuk magunkat értetni.
Tanulságként és összehasonlításként vegyük figyelembe, hogy csak a Bánk bánban 2900, a Toldiban 3059 szó van, Arany János költészetében 22 473. Petőfi Sándor teljes irodalmi hagyatéka 22 719 önálló szót tartalmaz (megszámolták, szótárazták). Jókaihoz csak hozzáfogtak, mert az író különleges, nehezen érthető szavaiból készült szótár 22 715
szónál megállt, s ha hozzágondoljuk az érthető, nem magyarázandó szavakat, akkor lehet, hogy akár ötven-hatvanezer szónál tartanánk…
De ezek csak puszta számok! Ennél fontosabb, hogy nyelvünk páratlan hangutánzó, képalkotó és asszociációs jellege ősi természeti hajlamra utal, rámutat a szemlélet, az észlelés pontosságára.
A magyar nyelvben máig eleven a teremtő játékosság, a humor, amely alapja a verbális művészeteknek. Nyelvünk jellegéből sajátos (magyar) világlátás, mondhatni, filozófia fakad.
A magyar nyelv még nem hivatalos hungarikum. Pedig készítettem néhány fölterjesztést ennek érdekében. Talán egyszer fölkerül a magyar nyelv is a pálinka mellé a listára. (Gondolataimat részletesebben is kifejtettem a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoportnak a tudomány hónapja kapcsán a Tokaj-Hegyalja Egyetemen tartott konferenciáján 2021. november 5-én.)
Borítókép: Egy férfi József Attila verseskötetét olvassa az otthontalanokat segítő Menhely Alapítvány Vajdahunyad utcai nappali melegedője és éjjeli menedékhelyén Budapesten 2017. január 8-án (Fotó: MTI Fotó: Balogh Zoltán)
