Vajon mit használ ebből a több százezres mai, valamint nyelvjárási, történeti szókincsből az egyéni beszélő? Keveset. A mindennapi kommunikációban többnyire megelégszünk háromezer-ötezer szóval. Ennél is van lejjebb: ezer szóval elvben meg tudjuk magunkat értetni.
Tanulságként és összehasonlításként vegyük figyelembe, hogy csak a Bánk bánban 2900, a Toldiban 3059 szó van, Arany János költészetében 22 473. Petőfi Sándor teljes irodalmi hagyatéka 22 719 önálló szót tartalmaz (megszámolták, szótárazták). Jókaihoz csak hozzáfogtak, mert az író különleges, nehezen érthető szavaiból készült szótár 22 715
szónál megállt, s ha hozzágondoljuk az érthető, nem magyarázandó szavakat, akkor lehet, hogy akár ötven-hatvanezer szónál tartanánk…
De ezek csak puszta számok! Ennél fontosabb, hogy nyelvünk páratlan hangutánzó, képalkotó és asszociációs jellege ősi természeti hajlamra utal, rámutat a szemlélet, az észlelés pontosságára.
A magyar nyelvben máig eleven a teremtő játékosság, a humor, amely alapja a verbális művészeteknek. Nyelvünk jellegéből sajátos (magyar) világlátás, mondhatni, filozófia fakad.
A magyar nyelv még nem hivatalos hungarikum. Pedig készítettem néhány fölterjesztést ennek érdekében. Talán egyszer fölkerül a magyar nyelv is a pálinka mellé a listára. (Gondolataimat részletesebben is kifejtettem a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoportnak a tudomány hónapja kapcsán a Tokaj-Hegyalja Egyetemen tartott konferenciáján 2021. november 5-én.)
Borítókép: Egy férfi József Attila verseskötetét olvassa az otthontalanokat segítő Menhely Alapítvány Vajdahunyad utcai nappali melegedője és éjjeli menedékhelyén Budapesten 2017. január 8-án (Fotó: MTI Fotó: Balogh Zoltán)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!