A slágertéma a világban a koronavírus negyedik hulláma. A vírus tombol, többek között a szomszédainknál, és lehetetlen megmondani, mikor lesz vége a járványnak. Az USA-ban komoly mértékben befolyásolta az elnökválasztás kimenetelét, Németországban napról napra több a beteg és a haláleset. A harmadik világban az emberek töredéke kapta meg az oltást, a mérések kisszámúak, és a következményeket lehetetlen pontosan előre jelezni.
A világban folytatódik a kardcsörtetés. Az Amerikai Egyesült Államok fő ellenségének továbbra is a Kínai Népköztársaságot tekinti, és figyelembe véve a Kínával szembeni érzéseket és Peking Tajvan-politikáját új szövetségi rendszert hozott létre Nagy-Britanniával és Ausztráliával.
Az ügynek ugyan van olyan szépséghibája, hogy az ausztrálok Franciaország helyett, felmondva a szerződéseket, az USA-tól vásárolnak fegyvert több mint ötvenmilliárd dollár értékben, de ez háttérbe szorult a fő feladat, a Kína elleni fellépés kérdésében.
A franciák rövid sértődöttség után eladtak hajókat ötmilliárd euró értékben a görögöknek, majd a Washingtonnal és Londonnal folytatott felső szintű konzultációk után bejelentették, hogy ők is csendes-óceáni hatalom, hiszen a térségben vannak területeik, állomásoznak ott francia katonák, és részt akarnak venni a nyugati együttműködésben. Erre eddig a két vezető angolszász állam részéről nem érkezett pozitív válasz.
E politika folytatása volt a római G20-as csúcstalálkozó is, ahol túl sok kérdésben nem sikerült megállapodni, de az USA elnöke, Biden kritikával illette Moszkvát és Pekinget is. Ezzel a világ vezető hatalma, az USA véleményem szerint akarata ellenére újra csak közelebb vitte egymáshoz a második és harmadik hatalmat, amelyek egyébként érdekeik alapján szemben állnának egymással.
Kína sok kérdésben, így Tajvan ügyében is szondázza Washingtont. Régóta érzékeli az USA Kína-ellenes politikáját, és minden szinten felkészül a válaszra.
Oroszország ebben a globális harcban csak a harmadik helyen áll. Putyin elnöksége alatt az ország stabilizálódott. Míg korábban az orosz GDP az olaszhoz, addig jelenleg a franciához áll közel.
Az ország a hadászati csapásmérő erők tekintetében nagyjából paritásban van az Egyesült Államokkal, de néhány területen az oroszok vannak lépéselőnyben. Politikájukban erre hivatkoznak, amikor globális játékosként próbálják elfogadtatni magukat.