A slágertéma a világban a koronavírus negyedik hulláma. A vírus tombol, többek között a szomszédainknál, és lehetetlen megmondani, mikor lesz vége a járványnak. Az USA-ban komoly mértékben befolyásolta az elnökválasztás kimenetelét, Németországban napról napra több a beteg és a haláleset. A harmadik világban az emberek töredéke kapta meg az oltást, a mérések kisszámúak, és a következményeket lehetetlen pontosan előre jelezni.
A világban folytatódik a kardcsörtetés. Az Amerikai Egyesült Államok fő ellenségének továbbra is a Kínai Népköztársaságot tekinti, és figyelembe véve a Kínával szembeni érzéseket és Peking Tajvan-politikáját új szövetségi rendszert hozott létre Nagy-Britanniával és Ausztráliával.
Az ügynek ugyan van olyan szépséghibája, hogy az ausztrálok Franciaország helyett, felmondva a szerződéseket, az USA-tól vásárolnak fegyvert több mint ötvenmilliárd dollár értékben, de ez háttérbe szorult a fő feladat, a Kína elleni fellépés kérdésében.
A franciák rövid sértődöttség után eladtak hajókat ötmilliárd euró értékben a görögöknek, majd a Washingtonnal és Londonnal folytatott felső szintű konzultációk után bejelentették, hogy ők is csendes-óceáni hatalom, hiszen a térségben vannak területeik, állomásoznak ott francia katonák, és részt akarnak venni a nyugati együttműködésben. Erre eddig a két vezető angolszász állam részéről nem érkezett pozitív válasz.
E politika folytatása volt a római G20-as csúcstalálkozó is, ahol túl sok kérdésben nem sikerült megállapodni, de az USA elnöke, Biden kritikával illette Moszkvát és Pekinget is. Ezzel a világ vezető hatalma, az USA véleményem szerint akarata ellenére újra csak közelebb vitte egymáshoz a második és harmadik hatalmat, amelyek egyébként érdekeik alapján szemben állnának egymással.
Kína sok kérdésben, így Tajvan ügyében is szondázza Washingtont. Régóta érzékeli az USA Kína-ellenes politikáját, és minden szinten felkészül a válaszra.
Oroszország ebben a globális harcban csak a harmadik helyen áll. Putyin elnöksége alatt az ország stabilizálódott. Míg korábban az orosz GDP az olaszhoz, addig jelenleg a franciához áll közel.
Az ország a hadászati csapásmérő erők tekintetében nagyjából paritásban van az Egyesült Államokkal, de néhány területen az oroszok vannak lépéselőnyben. Politikájukban erre hivatkoznak, amikor globális játékosként próbálják elfogadtatni magukat.
Az ország másik stratégiai képességét a kőolaj és földgáz jelenti. Nyugat-Európa ma nem tud meglenni főleg az orosz gáz nélkül. Az amerikai palagáz jóval drágább, és sok a bizonytalansági tényező. Az Északi Áramlat 2 vezetékrendszer készen áll, és a gáz küldésének, fogadásának már csak jogi és nem egyéb feltételei vannak.
A vezeték, amely Oroszországból közvetlenül Németországba megy, megosztotta a nyugati szövetségeseket.
Az ukránok, a baltiak, a lengyelek tiltakoztak, volt, aki amerikai segítséget kért, de a német politika keresztül tudta vinni akaratát.
Az orosz politika céljait jól jellemezte Lavrov külügyminiszter az Egyesült Nemzetek közgyűlésén: „Egyre gyakrabban alkalmazzák az erő jogát a jog erejével szemben. A vezető hatalmak között nincs egységes nézet a világrend elveiről.” Javasolta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja, az öt nagyhatalom kezdjen tárgyalásokat a jövőről. Lavrov bírálta az USA-t a gyors és előkészítetlen afganisztáni kivonulás miatt, amelynek során óriási mennyiségű amerikai fegyver maradt őrizetlenül.
Az oroszok csapatokkal és fegyverekkel megerősítették a volt szovjet déli határokat, hogy megakadályozzák terroristák bejövetelét Afganisztánból a területeikre. Az orosz külügyminiszter bejelentette azt is, hogy az orosz állam évek óta kapcsolatot tart a tálib mozgalommal. Ez része az orosz, amerikai, kínai, pakisztáni együttműködésnek. Céljuk, hogy a terrorizmus ne tudja elérni az Afganisztánnal szomszédos országokat.
Európában a migrációnak új útvonala jött létre. A belorusz állam, részint válaszul az ellene hozott európai uniós szankciós intézkedésekre, tömegével küldi a migránsokat saját területéről az EU országaiba, így Lengyelországba és a Baltikumba is. Ezzel óriási anyagi és biztonsági terheket rótt a térség államaira. Még a németeknek is meg kellett erősíteniük a „schengeni” lengyel határt. Folytatódik a nagy sakkjátszma, ahogy Brzezinski nevezte pár évvel korábban a világpolitikát.
Afrikában a puccsok, az ellenpuccsok és a különböző terrorcsoportok támadásai folytatódnak. Egyiptom továbbra is szilárdan védi a határait, és képes megakadályozni a területéről Európába induló migrációt. Líbiánál a decemberre meghirdetett újabb béketárgyalás több mint kétséges.
Az afganisztáni háború „vége” után megindult, illetve folytatódott az onnan kiinduló migráció. Jelenleg hárommillió afgán van már Pakisztánban, erről rendszeresen beszámol a nyugati sajtó, és körülbelül ugyanennyi Iránban. Erről viszont alig lehet hallani. A belső migránsok száma Afganisztánon belül is elérte a hárommilliót.
Törökország falat épít keleti határára, hogy megakadályozza a migránsok belépését, mivel az komoly belpolitikai feszültségeket jelentene Ankara számára. A Balkánon szintén új helyzet van. A NATO bővítése folyamatosan megy végbe, de az Európai Unió bővítési folyamata akadozik.
A görög menekülttáborokból az elmúlt hetekben „eltűnt” mintegy ötvenezer fő, és ezek a balkáni térség különböző országaiban várják a csodát, hogy elérhessék álmaik valamelyik célországát. Ezt érzékeljük a magyar déli határon is, ahol megnőtt a migránsok aktivitása.
Közeleg a tél. A migránsok száma ilyenkor, mint minden évben, valamelyest csökkenni fog. A pandémia továbbra is jelen lesz. A világ nem lett biztonságosabb.
Borítókép: Egy táborlakó nézi a távozó migránsok által felgyújtott sátrakból felcsapó füstoszlopokat az észak-franciaországi Calais-ban engedély nélkül létesített szükségtábor bontási munkálatai alatt 2016. október 26-án (Fotó: MTI/EPA/Robert Ghement)
