November elején járunk, az égen gomolyfelhők gyülekeznek, Közép-Európa legnagyobb fehér tölgye baljósan hajladozik. Nem vitás, veszélyhelyzet körvonalazódik: mielőtt lecsap a vihar, meg kell menteni a kertben élő pávákat.
Szerencsére nem a valóságban, csupán a Szarvasi Arborétum Viharzóna című szabadulójátékában. Bár a XXI. századi igényeknek megfelelő növénykert próbára teszi a látogatót, látványosságaival el is kápráztatja. A történelmi Magyarország középpontjától nem messze, az ország legnagyobb, 82 hektáros füvészkertjében az őszi lombszíneződés kölcsönöz varázslatos hátteret mindehhez.
Kocsányos tölgyek monumentális mérete parancsol tiszteletet, majd csüngő ágrendszerű fák, tavaszra várakozó aranyvesszők, nyár végén izzó pampafüvek és rozsdabarna tiszafák füzére vezet el ahhoz a hangulatos öbölhöz, ahonnan továbbmenve az útkereszteződéshez orgonák, japánbirs és egyéb cserjék változatai szegélyezik az utat.
A térség legfontosabb idegenforgalmi helyszínét évente több mint százezren keresik fel. A kertben – amelynek kikötője is van, ahol sétahajóra lehet szállni, vízre bocsátkozni a Körös holtágán — ezerhatszáz fa- és cserjefaj, kétszázötven lágyszárú növényfaj és háromszáz fenyő tekinthető meg. Attrakciónak számítanak a százötven éves mamutfenyők és a kétszáz éves tölgyek, a negyven páva és a két emu – Karesz és Emma – Pepi gróf varázstanyájának udvarán. A különleges környezetben 440 rovarfaj, 150 madárfaj és kétszázféle kalapos gomba él.
Madarak nyomába eredek Vasas Andrással, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársával. Együtt keressük meg a reggel kifeszített hálókat. A vékony szálak közül széncinegét, vörösbegyet, szajkót és sárgafejű királykát szabadítunk ki, hogy gyűrű kerüljön a lábukra. Azt is megtudom, minek alapján állapítható meg egy-egy madárfajta esetén a hozzávetőleges kor és a nem, és hogy minden összegyűjtött adat bekerül egy központi adatbázisba, amelyet a szakemberek a világ bármely részéről elérhetnek. Miután végzünk, felgöngyölítjük a hálókat, és betérünk a vendégházba, a madarásztábor főhadiszállására.
— A gyerekek nem csak Szarvasról érkeznek. Délelőtt madarat gyűrűznek, megfigyelik a fészkeket, odúkat, gondozzák a pávákat, az emukat, vizsgálódnak mikroszkóppal és távcsővel, délután madáretetőt, madárkalácsot, őszi díszeket készítenek – mondja Kugyeláné Décsei Mónika táborvezető, aki az arborétum idegenvezetője is egyben. Több mint húsz éve szervez táborokat, évente többször is. Akikkel kezdte, ma már egyetemen tanulják a környezetvédelmet, a biológiát, a középiskolások szakmai gyakorlatra járnak vissza a kertbe. Madarásztáboruk még nem volt, ez az első, de valószínű, hogy lesz folytatása.
Ám nemcsak a jövő nemzedékével foglalkoznak itt, számon tartják a fák állapotát, felmérik, van-e a látogatókra veszélyes köztük. Folyamatos a vágás, de a telepítés is, mindig a kert egy-egy körzetében folyik intenzívebb munka. Néhány éve az olasz útvonal újratelepítésének láttak neki. Azt vizsgálják, mi az, ami ezen a részen megmarad, mi az, amit kipusztul. Sokszor a kertésznek is fejtörést okoz, hogy a kert bizonyos részeiben miért nem tudja meghonosítani – például – a szomorú japánakácot.
A nagyteremben beszélgetünk, ahol Bolza Mariette festményeiből rendeztek állandó kiállítást. Mariette a kertalapító Bolza Pálnak volt a lánya, 19 évesen Zichy Domonkos grófhoz ment férjhez. Főúri származása miatt 1961-ben koncepciós perben hat év börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A parkban 2,5 kilométeres sétányt neveztek el róla, amelynek tíz állomása Mariette életútját is megismerteti az érdeklődővel. Ugyanezen a szakaszon kerékpáros szakvezetést tartanak, lehetőség van botanikai, feladatlapos és parkerdei vezetésre, angol vagy német nyelven is.
Az év újdonságai, a meditációs tér, az ökojátékpark, valamint a bibliai fűszer- és gyógynövénykert egy nyertes magyar–román Interreg pályázatnak köszönhetően valósultak meg, amelyet a Szent István Egyetem Szarvasi Arborétum és konzorciumi partnere, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség kivitelezett több mint 1,3 millió euróból.
Román oldalon a váradi püspöki palota csaknem nyolchektáros parkjának élőhelyfejlesztése, a növényzet és az épületek közötti összhang megteremtése, az utak, pihenőhelyek felújítása történt meg. Létrejött a Follmann Géza bibliai kert, a Haydn-kert, a Rier Ferenc barokk kert, a Csodálatra méltó fák tanösvény, valamint egy angolkert.
A szarvasi bibliai tanösvényen a Szentírásból ismert történetek elevenednek meg interaktív elemek segítségével, a hozzá kapcsolódó fűszer- és gyógynövénykertben szakvezetésen hangzanak el néprajzi és hitéleti információk több mint százféle növényről. Igény szerint a foglalkozásokon gyűjteni is lehet a gyógyfüvet, amelyből tea, szappan készíthető. Az ökojátékparkban az erdő és a gyepek élővilágát, a víz életterét mutatják be. Pályázati támogatásból elkészült a Greening footprints (Zöldülő lábnyomokon) mobilapplikáció is.
Kisétálok egy tisztás közepére, ahol kinyílik számomra a tér. A perzsa varázsfa nyáron talán fel sem tűnt volna, de most ősszel a vörös több ezer árnyalatában tündöklik. Hasonlóan feltűnő foltokat alkotnak itt a mocsárciprusok, és különös kontrasztot teremt a sárgára színeződő észak-amerikai ámbrafa is. Követve a látogatókat felmegyek az arborétum legmagasabb pontjára, az egykori kunhalomra épített kilátóba.
A botanikus kert legnagyobb és legidősebb faóriásához, a hegyi mamutfenyőhöz lankás ösvényen ereszkedek le. A Kaliforniában őshonos örökzöld a park egyik büszkesége: 152 éves, 36 méter magas, törzskerülete 5,5 méter. Ez az egyetlen fa Magyarországon, amelyet Hanyecz Katalin parkigazgató gondoskodásának köszönhetően villámvédelemmel láttak el a Magyar Faápolók Egyesületének tagjai. Az intézkedés hozzájárult ahhoz, hogy az arborétumra világviszonylatban is kertészeti remekműként tekintsenek.
Birtoktörténet
Bár a korszerűsítések rendkívül hatásosak, az arborétum akkor is csodás, ha csak a múltját nézzük. Az Anna-liget – amelyből kifejlődött – a Körös–Maros Nemzeti Parkban található, a Szarvason áthaladó országút túloldalán. Amikor az olasz származású Bolzák szarvasi birtokot vásároltak, itt ültették el az első kocsányos tölgyeket. Majd megvették a mostani Pepi-kert területét, amelyet az alapító Bolza Józsefről (Pepi gróf) neveztek el a későbbiekben. Ez az arborétum középső része. Birtokukat a Körös szabályozása után bővítették. József unokaöccse, Pál már kimondottan kertészszemlélettel nyúlt a területhez. A világ számos tájáról hozatott növényeit a késői tájképi kertnek megfelelő térszerkezetben helyezte el. Az első telepítési munkák elvégzésére Grines József osztrák kertészt alkalmazta. Ő ültette a legidősebb mamut- és páfrányfenyőt az 1880-as években. A második világháború után Pál belátta, hogy a kertet el fogják tőle venni, ezért nemes lelke arra ösztönözte, hogy maga ajánlja fel az államnak.
Borítókép: A Szarvasi Arborétum (Fotó: Havran Zoltán)
