Szigorú határok

Hangos a világsajtó a Rust (Rozsda) című western forgatásán történt halálos balesettől. Amikor egy hollywoodi színész véletlenül lelő egy operatőrt, felmerül a kérdés: hogyan történhetett ilyen fatális hiba, és vajon biztonságos-e ma, 2021-ben filmet forgatni? Gulyás Kiss Zoltán kaszkadőr-akciórendezővel a felmerülő veszélyekről és arról beszélgettünk, hogy vajon meddig lehet nyújtózkodni a látványos végeredményért.

2021.10.19. Babatpuszta Gulyás Kiss Zoltán kaszkadőr Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

– Mi mindenért felel ebben a produkcióban?

– A színészekért és a kaszkadőrökért, valamint én találom ki az akciókat is. Azt a mércét szabom meg, hogy meddig nyújtózkodhat a színész, és honnantól kell dublőrt használni. Nyilván a vásznon a színészt fogjuk látni, aki azt fogja nyilatkozni, hogy nem volt dublőre, de ez nem igaz. Nem azért, mert ügyetlen volna: a Hadikban például a színészek már a forgatás előtt három hónappal elkezdtek lovagolni és elsajátítani a szablyavívás különleges technikáját. Komoly szintre jutottak, de így sem csináltatom meg velük azt, amire képesek lennének, mert ha csak egy kis esély is van a sérülésre, a produkciónak nem éri meg, hogy másnap például egy olyan monokli miatt ne tudjon forgatni, amelyet nem tudunk hirtelen eltüntetni. Súlyos tízmilliók ugranak egy-egy ilyen apróságon.

– Önnek is voltak komolyabb sérülései az elmúlt évtizedekben. Meddig lehet elmenni?

– Rengeteg próba van egy-egy jelenet mögött. Lovakkal való bukás, robbantások, testbecsapódások és magasból zuhanások: mindenhol a lehető legkisebb esélyt igyekszünk megadni arra, hogy baj történjen. A lovak számára például felpuhítjuk a talajt, hogy ha elesnek, ne legyen rossz élményük, az embereknek pedig szivacsot ásunk a föld alá, majd letakarjuk fűvel. Nyilván benne van a pakliban a sérülés, hiszen ez egy ilyen műfaj, de ha őrült módon rákészülünk egy-egy jelenetre, akkor csökken ez az esély.

A Hadikhoz már most rengeteg akciót vettünk fel nulla sérülés mellett – pedig látványban mindenkinek szétszakadt már a feje. Ha kaszkadőr részről valamit rosszul találok ki, pontatlanul határozom meg mondjuk a kamera pozícióját, ami emiatt megsérül, akkor sajnos én vagyok a hunyó, ha fegyvertechnikai probléma van, akkor pedig a fegyvertechnikus. Százszor ellenőrizzük viszont a fegyvereket, ezért azt gondolom, hogy teljességgel lehetetlen, hogy megtörténjen egy olyan tragédia, mint a Rust forgatásán. Nem szeretem, ha bárki megsérül: se ló, se ember. Egyetlen film sem ér annyit. Néha megtörténik, nekem is voltak baleseteim, összesen kettő komolyabb az egész pályafutásom alatt. Egyszer eltört a nyakam, amikor huszonvalahány méterről vízbe ugrottam, és sajnos rosszul. Le is bénultam. Két Guinness-rekordot tartok, az egyiken egy mozgó repülőt ugrottam át motorral. A mutatvány próbáján beszakadt az érkezőrámpa, ami rendkívül banális dolog, viszont rám esett a motor, és tizenkét bordám, valamint négy alsó csigolyám eltört. 1977 óta csinálom, úgyhogy a két baleset jó arány. Kölyökként kezdtem, tizennégy évesen, ezért ma már tudom, hogy meddig mehetek el.

– Ennyi év tapasztalat után van olyan dolog, amelyet biztosan nem vállalna el?

– Azért mondom egyértelműen, hogy nincs, mert rengeteg mindennel rá lehet segíteni a végeredményre. Biztosan van olyan dolog, ami nem kaszkadőrfeladat, hanem öngyilkosság, de a filmvászonra gyakorlatilag bármit meg lehet csinálni. Vizuális trükkökkel, utómunkával, de sokszor akár csak vágással is el lehet érni azt, hogy úgy nézzen ki, mintha a színész csinálná végig az akciót. Hál’ istennek a rendezők nem álmodnak akkorát, mint amilyet lehetne, pont fordítva szokott lenni. Megkérdezik, hogy kivitelezhető-e az általuk kitalált jelenet, én pedig mindig azt mondom, hogy igen, de még sokkal jobbat is lehet csinálni. Akár a sportban: ha valaki tíz másodperc alatt lefutja a száz métert, elámulsz tőle, mert lehet, hogy te csak fél perc alatt érsz oda. Körülbelül ennyi a különbség, ám ha gyakorlod, akkor bőven kitolhatóak a határok.

Borítókép: Gulyás Kiss Zoltán (Fotó: Kurucz Árpád)