A legendás havazás alatt jöttünk össze, nyolcvanhét januárjában. Elkísértük a fiúkat a Veszprémhez közeli faluba, a gazdabálon játszottak. A helyi kiszesek követelték, hogy a vendégművész ez egyszer ne az ötvenes téesztagok kiöregedett kedvence legyen, aki elbúgja, hogy „Járom az utam, a macskaköves utam”, hanem egy rockbanda. A fiúk kaja-piáért, meg egy kis pénzért vállalták.
Akkor már a Silk Band nem volt teljesen ismeretlen a klubokban. Bejárogattak hozzánk is az Iparra, haverságból eljöttek a végzősök kiállítására, ha nem volt vizsgaidőszak, együtt bandáztunk. Ez a falusi kirándulás jó bulinak látszott. Aki befért a rozoga zenekari Roburba imádkozott, hogy ne robbanjon le a télben. Mi a barátnőmmel távolsági busszal mentünk.
A bűvész kártyatrükkjei után léptek fel, nyomatták az Aerosmith számokat, meg néhány sajátot is. A környékbeliek őrjöngtek, mígnem a helyi rendőr este tízkor kihúzta a zsinórt az erősítőből. Fájront, vége a vonaglásnak, a csendrendelet falun is érvényben van. Kitört a balhé, a félrészeg kiszesek lázadtak, kis híja volt a tömegverekedésnek. A zenekart házaknál helyezték el, a sleppnek a pajta jutott. Befeküdtünk a szénába, az állatok lehelete, egy rozoga hősugárzó és a vegyes pálinka valahogy megmentett a fagyhaláltól.
Reggelre másfél méteres hó borított mindent. Láttuk a tévében, hogy a fél ország megbénult. Falvak százait zárta el a hómező a külvilágtól, köztük a miénket is.
Petivel egy ideje méregettük egymást, ott a téli csöndben aztán kitört a szerelem. Életem legédesebb elzárása. Harmadnapra megjött a lánctalpas katonai egység, így értek véget a mézes napjaink.
Otthon egy ideig lila ködben láttam a világot, s benne Petit gyönyörűnek, virtuóznak, tűzeszűnek. Kihirdették, hogy jövő évtől jön a világútlevél. Peti győzködött, hogy dobbantsunk. Engem ide kötött minden. Február végén meghalt a pop-art nagy alakja, Andy Warhol, az emlékére szőttem az első komolyabb faliszőnyegemet. A tanáraimnak leesett az álla. Miért dobbantottam volna? Végül Peti se ment sehova.
Telt az idő, s bennem lassan hűlni kezdtek a nagy érzések. Peti maradt, aki volt, azt hiszem én változtam. Már nem volt elég, hogy együtt lógunk, csodálom őt a koncerteken. Szabad időmben könyvtárba jártam, vitaestekre, zártkörű vetítésekre, kiállításokra. Peti elmaradozott. Végül szakítottunk. Kérleltem, hogy maradjunk barátok. Komolyan gondoltam, miért ne lehetne barátság férfi és nő között, ha elmúlt a szerelem? Durva volt, faképnél hagyott. Ami szép volt, megmaradt róla és arról a télről. Azóta se láttam akkora havat.
X
Zsófi volt a mindenem. Nem tagadom, szerelem-függő lettem. Képtelen voltam kezdeni valamit magammal, ha nem volt velem. Eleinte minden úgy ment, mint a mesében. Zsófi hozzánk tartozott, a zenekarhoz, engem is elfogadtak a főiskolás barátai. Egy idő után Zsófi új helyekre kezdett járni, új emberek vették körül. Követni se tudtam, és őszintén szólva engem nem érdekelt a vita a Nyolcak festészetéről vagy a felvilágosodásról. A japán új hullám filmjeitől meg kivert a hideg. Nem mentem vele, ilyenkor mardosott a féltékenység. Mindig ugyanúgy végződött, bánatomban leittam magam a haverokkal. Már vártam, mire kimondta, hogy hagyjuk
abba. Mégis iszonyatosan pofán vágott. Becsapottnak éreztem magam, hisz én nem változtam semmit. Akkor meg miért?! Alig tudtam megfékezni magam, sznob ribancnak neveztem. Erre megcirógatott, és jött a süket dumával, hogy szeretné, ha barátok maradnánk. Falvédő szöveg. Már hogy maradhattunk volna barátok, mikor én még…
Építési vállalkozó lettem, pedig ácsmesterként kezdtem a szakmát. Nem panaszkodom. Szép családom van, kedves feleségem. Szóval minden rendben. A gitárjaim ott porosodnak a lomtárban. Egy ideig hiányoztak, aztán lassan elfeledkeztem róluk. A bütykös ujjaimmal már úgyse menne, mint azelőtt.
Múltkor a régi papírok között matatok, egyszer csak kicsúszik ez a kép rólunk. Zsófi. Ránézek, és miden előjön. A télbe zárt napok, ahogy nevet, a hajához kap. Ahogy simogat. Na, dugjuk csak vissza ezt a képet a többi közé, amilyen mélyre csak lehet.
Borítókép: Fiatalok. 1987. (Fotó: Fortepan/Ambrus Tibor)
