Egy, na jó: két kezemen meg tudom számolni, hogy a modern popkultúra hány figurája uralkodott életében és halála után egyaránt. Ott van persze Marilyn Monroe, Aaliyah, David Bowie, Prince és a híres huszonhetesek klubja (Janis Joplin, Amy Winehouse, Hendrix, Morrison…), ám nagy eséllyel egyikük sem úgy él tovább az emberek emlékezetében, mint Diana hercegnő, aki hidat képezett az uralkodó osztály és a brit társadalom között. Még azt is megbocsátjuk neki, hogy újra divatba hozta a förtelmes kerékpáros rövidnadrágokat. Kiszolgáltatottságában mutatott erőt, halála után pedig Diana furcsa módon a feminizmus mártírja lett.
Mindenki szereti a jó történeteket, amelyekből az esélytelenek győztesként kerülnek ki, a néhai hercegnő pedig olyan ügyeket támogatott, amelyekkel a mi generációink törődnek, méghozzá akkoriban, amikor ez nem volt annyira mindennapos. Megtörte a hagyományokat, és fellázadt: Dianát a királyi család fekete bárány státusza tette popkulturális ikonná, a mai, az egyéniséget a nárcizmusig ünneplő generációk pedig fokozott empátiával tekintenek vissza a hercegnő küzdelmeire. Az olyan magazinok, mint a Vogue és a Vanity Fair a mai napig gyakran írnak cikkeket stílusának újraalkotásáról, ráadásul ő találta ki a már unásig emlegetett, úgynevezett „bosszúruha” fogalmát, amikor 1994-ben egy kis fekete ruhában lépett a nyilvánosság elé ugyanazon az éjszakán, amikor Károly herceg egy interjúban először kimondta, hogy megcsalta őt.
A korona című sorozat hatására a Diana-imádók és Charles-gyűlölők újabb generációja született meg a közösségi média korszakában. Az étkezési zavarokkal való harca, a kudarcba fulladt házasság miatti szorongás, az elvárt tökéletesség nyomása, valamint az ítélkező anyóssal és a prédára leső paparazzikkal való folyamatos konfliktusa ma is szimpátiát ébreszt: a történet pedig egyáltalán nem öregedett. A modern Diana részben városi legenda, részben pedig internetes szenzáció, ami viszont nemzedékről nemzedékre igazán vonzza az embereket benne, az az elveszett lehetőség. A dráma. Könnyű eljátszani a gondolattal, hogy ha ma köztünk lenne, divatos jótékonysági szervezeteket vezetne, felszólítana a környezettudatosságra vagy a maszkviselésre. Szeretünk fantáziálni: visszanézni és szörnyülködni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!