Ki hozza az ajándékot?

A népszokások folyamatosan változnak, de mi történik, ha nem egy neves személy, hanem a kereskedelem vezet be új hagyományokat?

Budapest, 2019. november 28. Joulupukki, a lappföldi Mikulás ajándékot kap egy kislánytól a belvárosi Sofitel Budapest Chain Bridge szállodában tartott sajtótájékoztatóján 2019. november 28-án. MTI/Mohai Balázs Fotó: Mohai Balázs

Kétségtelen, hogy sem a karácsonyfa-állítás, sem az adventi koszorú készítése nem őseinktől származik. Az első karácsonyt a negyedik században ünnepelték Rómában, számos pogány ünnep és a niceai zsinat eredményeként.

A Saturnalia (a fény és az ajándékozás), illetve a Natale (a császár megdicsőülése) ünnepe a téli napforduló környékén jól összefésülhető volt a katolikus egyház által Jézus születésnapjaként elismert karácsonnyal.

Az ajándékozás szokása még a középkorban sem feltétlenül a karácsonyhoz kötődött, volt, ahol Szent Miklós napján érkeztek az ajándékok, volt, ahol a karácsonyapó hozott apróságokat, máshol újév napján vagy vízkeresztkor ajándékozták meg egymást a családok.

A Luther Márton hozta protestantizmus azonban nem ápolta Szent Miklós kultuszát, így 1535-től Európa protestáns vidékén az ajándékozó „szent Krisztus” tisztelete kezdett terjedni. Ez kiegészült cseh, osztrák és magyar hatásra az angyal figurájával, így Közép-Európában már nem a karácsonyapó, hanem Jézuska és az angyalok ajándékoztak. 

A protestantizmusnak köszönhető az ünnep családivá válása is, a katolikusok ugyanis sokáig csak a templomban ünnepeltek. Az ellenreformáció azonban nem bánta a változást, mivel Jézus születése a Szent Család születését is jelentette.

A szeretet, a család és a gyerekek ünnepének megtestesülése az 1800-as évek közepén vált teljessé, amikor a vasút fejlődése nyomán lehetővé vált a fenyőfák szállítása. Valószínűleg Elzászból származik a karácsonyfa-állítás szokása, amelyet híressé Viktória királynő tett. Magyarországon először Brunswick Teréz állított fát, majd az arisztokrácia, a polgárság és a parasztság is átvette a szokást.

Szintén német területről származik az adventi koszorú szokása, Németalföldön jelent meg a XIX. század közepén. Johann H. Wichern lutheránus lelkész örökzöld ágakkal díszített egy kocsikereket, amelyre négy vörös és huszonnégy fehér gyertyát helyezett el. 

Európa többi táján csak a XX. század során terjedt el, miközben a huszonnyolc gyertya négyre csökkent. A protestáns területeken még ma is gyakori a vörös gyertya, a katolikusok inkább a lila-rózsaszín verziót választják. A század eleji ír, illetve német bevándorlók vitték magukkal a szokást Amerikába, azonban ott kevésbé honosodott meg. Magyarországon is csak a nyolcvanas évek óta gyakori az adventi koszorú, elterjesztésében a virágkötők is segítettek.

Az Egyesült Államokban azonban az adventi készület kevésbé jellemző, mivel az amerikai kultúrában már a XIX. században a karácsony kereskedelmi értelmezése kapott hangsúlyt. Igazi családi ünnepnek a hálaadás számít, a karácsony inkább a partik és az ajándékok ünnepe. 

Santa Claus figurája a XIX. század végéről. Kereskedelmiértelemben Fotó: Getty Images

Erre kiválóan rímelt Thomas Nast meserajzoló munkája, aki megteremtette az addig ködös karácsonyapóból a pocakos, fehér szakállú, vörös kabátos figurát, aki 24-én este megajándékozza a gyerekeket. Nast a polgárháború idején rajzolta meg Santa Claust, hogy karácsonykor felvidítsa honfitársait.

Mivel Santa Claus figurája már nem bírt vallási tartalommal, jó exportcikké vált a játékgyártók között. Így került vissza Európába a karácsonykor ajándékozó Mikulás, aki annyira elfoglalt, hogy segíteni kell neki feldíszíteni a fát, lehetőleg minél korábban, hiszen sok gyereket kell meglátogatnia. Ezt pedig sokan egyre nehezebben egyeztetik össze az angyal hozta fa hagyományával.

Karády Anna írónő nemrég arról beszélt, hogy ma már nagyon nehéz olyan karácsonyi mesekönyvet találni a hazai könyvesboltokban, amelyben angyalok szerepelnek Mikulás helyett. A tévében folyamatosan mennek az amerikai karácsonyi filmek, így pszichológusok szerint nem csoda, hogy Magyarországon és Európa-szerte is terjedni kezdtek az amerikai szokások. 

A katalánok az amerikanizálódás folyamatát tudatosan igyekeznek megállítani, ott szinte minden boltban lehet kapni a helyi népszokásoknak megfelelő Caga Tiót, az ajándékot hozó farönköt.

A piros sapkával és pokróccal letakart farönk ennek megfelelően ma is a katalán szokások része. Szakértők szerint probléma, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiában elterjedt Jézuska és az angyal hagyománya kevésbé egyedi és kevésbé üzletiesíthető, így könnyebben lecserélik a hazai kereskedők is. 

Ám az adott régióra jellemző hagyományok teljes feladásának veszélye az, hogy egy idő után nehezen találni a kultúrához tartozó kapcsolódási pontot.

Borítókép: Joulupukki, a lappföldi Mikulás ajándékot kap egy kislánytól a belvárosi Sofitel Budapest Chain Bridge szállodában tartott sajtótájékoztatóján 2019. november 28-án (Fotó: MTI/Mohai Balázs)