Az ünnepektől eltekintve nincs utálatosabb időszaka az évnek, mint a nyúlós-ködös december vége. Kellően hideg és nyirkos ahhoz, hogy ne vágyakozzon az ember a szabadba, viszont nem eléggé télies, hogy romantikus hódíszbe öltöztesse a tájat. Útban a vadászházhoz valahol a Bugyi és Alsónémedi közötti ligeterdőben, zsíros fekete szántók szegélyén, pörgő kerékkel csúszom vissza az iszapos nyomvályú mélyére, időnként fennakadok a magasabb rögökön. A valamirevaló vadászok bezzeg rendes terepjáróval igyekeznek a Kóhalma Vadásztársaság évzáró apróvadvadászatára.
Csak a fővadász, Szabó László kivétel. Ő a társaság álcazöld osztrák katonai teherautóján, egy veteránsága dacára fitt küllemű Steyren fut be. A vadászház falán tréfás felirat: „Vadászok és más »nagyotmondók« gyülekezőhelye”. Kereken negyven hobbivadász érkezik, fiúk, férfiak és néhány hölgy. Vállukon egy-egy kétcsövű, hosszú vadászpuska, középen félbehajtva. Régi bajtársakként szorongatják végig egymás kezét. Ez olyan klub, amelynek tagságát a közös szenvedély rendezi szoros kötelékbe. Senki sem tartja nyilván, ki honnan érkezik, van köztük géplakatos és orvos, nyugalmazott főtanácsos és plébános, sikeres és sikertelen vállalkozó, de mindez nem számít. Ez itt osztály nélküli mikrotársadalom – súgja a fővadász. A vadászat során úgyis kiderül, ki mekkora úriember.

A lábakon jóféle gumicsizma, a ruházat sötétzöld, sokukon hagyományos vadászkalap tollakkal és jelvényekkel. Az összhatáson némileg ront a sárga láthatósági mellény, amely manapság kötelező a biztonság miatt, a fővadász pedig ebben sem alkuszik. Rendnek és fegyelemnek kell lennie! Ettől olyan ritkák a vadászbalesetek Magyarországon. Persze mindig akadnak kivételek. A Csaba nevű középkorú vadász például, aki szívesen mesél a fegyverek közti különbségekről, később felidézi egyik ismerőse tragédiáját. Az illető különleges puskákkal kereskedett, és vadászat alkalmával úgy vitte a vállán „csillivilli” fegyverét, hogy amikor a sebzett vad nyomát keresve lehajolt, a puska egy bokor ágaiban elakadva elsült, a golyó pedig levitte a fél koponyáját. Ebből – mint mondja – az elővigyázatosság szükségessége mellett levonható tanulság: nem biztos, hogy a milliókat érő drága puska a legjobb, ő is inkább a jól bevált klasszikus zárszerkezetekre esküszik. Ezért is van neki Mauser puskája, amelynek őse még az első világháború előtt született. Persze a vadászok körében is vannak divatok, létezik sznobizmus, és mindenkinek van favoritja, de két-háromszázezertől felfelé már jól használható fegyverek kaphatók. A siker onnantól a reflexen, az éles szemen és a lélekjelenléten múlik.