Mi a disztópia, ez az eredetileg irodalmi képződmény, amelyet olykor az utópia szinonimájaként emlegetnek, holott nem az? „Az utópia fogalmát rendszerint úgy értjük, mint a vágyott, áhított jövő képét vagy akár egyenesen tervrajzát.
A disztópia ezzel szemben a félt, elkerülni vágyott jövő képét és megvalósítási lehetőségeinek a számbavételét jelenti.
Az utópia a haladásba és felvilágosodásba vetett hithez tartozik inkább, míg a disztópiákat a haladásba vetett hitből való kiábrándulás vagy az iránta eleve meglévő szkepszis élteti” – mutat rá Balázs Zoltán az Utópia és disztópia című cikkében (Holmi, 2006. szeptember).
Aldous Huxley Szép új világ című 1932-es regénye az egyik disztópikus alapmű.
E komor látomás szerint a XXVI. században az általános gépesítés következtében magas az életszínvonal, de a teljes társadalmat puszta fogyasztóvá kívánják degradálni. A különféle szórakoztatóipari termékek élvezete, a drogos partik és a féktelen szexualitás a mindennapok részei – a boldogság tehát nemhogy nem elérhetetlen, úgyszólván kötelező és elkerülhetetlen –, ám a valódi, őszinte érzelmeknek már nem jut hely.
A szülői szerep megszűnt, az embriók mesterséges körülmények között fejlődnek, a megszületett egyének a különféle genetikai manipulációk alapján, amelyeket még világra jövetelük előtt hajtottak végre rajtuk, kasztokat alkotnak.
A másik nagy hatású XX. században keletkezett disztópia George Orwell 1949-ben napvilágot látott regénye, az 1984. A könyv nyomasztó totalitárius világot tár elénk, amelyben mindent a Párt ural és irányít.
A hatalom birtokosai nemcsak a nyelvet próbálják átalakítani, de a károsnak ítélt gondolatokat is üldözi a rendőrség ezzel foglalkozó részlege. A múlt a pillanatnyi hatalmi-politikai érdekeknek megfelelően átírható. Ami pedig a jövőt illeti? Nos, „Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos” – olvasható a regényben.
De tulajdonképpen melyek a disztópikus történetek meghatározó tartalmi elemei? Az első a (csaknem) teljes kontroll kisajátítása. Egyes könyvek például vállalati kontrollt mutatnak be.